Lélek-lélek

Hetvenhat éve, 1939. szeptember 23-án halt meg Sigmund Freud. Ez alkalomból tekintsünk be a freudizmus történetébe, mely a századelő legnagyobb hatású elmélete, de üzletnek sem utolsó.

Hitvány söpredék a páciensek hada – mondta bizalmasan Freud mester a tanítványának, Ferenczi Sándornak. Segíteni úgyse lehet rajtuk, csak pénzkeresetre valók, no meg anyaggyűjtésre, amiből tovább épül a grandiózus elmélet. Ötven osztrák korona – ennyi járt a mesternek egy órányi lélekfürkészésért. Bécsbe, a Berggasse 19-be elzarándokolt számos kedélybeteg úriasszony, zaklatott entellektüell. Jöttek külföldiek is szép számban, nekik tíz dollár volt a taksa. Ha valakinek elfogyott a pénze, Freud nyomban abbahagyta a kezelést. Elvégre őt is komplexusok gyötörték: rettegett attól, hogy elszegényedhet. És ugyanúgy küszködött az asszimiláció nehézségeivel, mint a bécsi zsidó középosztály jelentős része. Freud vasárnaponként állandóan gyomorfájást kapott, ilyenkor látogatta meg édesanyját, aki élete végéig csak jiddisül beszélt, és egyre furcsább szokásokat vett fel. Az apa, Jacob szekéren utazó gyapjúkereskedő volt Galíciában, és 1860-ban települt át Bécsbe. Hiába igyekezett beilleszkedni, mégsem vitte sokra. Az asszimiláció során egyszerre kellett elutasítani és befogadni, röstelkedni és öntudatra szert tenni. Az Osztrák–Magyar Monarchia keleti végéből ezrével vándoroltak Bécsbe a zsidó családok. Fiaik társadalmi pozícióban is sokra vitték – számos tudós, újságíró, ügyvéd, orvos akadt köztük –, csakhogy még hiányzott az új identitástudat. De nem csupán ez a réteg küzdött hiányérzettel, hanem a Monarchia egészében – sőt, Európában is – valamiféle modern megváltásra áhítozott a polgárság, főként az értelmiség. Egy kattintás ide a folytatáshoz….