Jogi segítségnyújtás formái:
"Alapvetõ emberi jogunk közé tartozik, hogy jogainkat és kötelességeinket a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el." (54.§.-Alkotmány 1949. évi XX. törvény). Az idézett emberi jogunk részét képezi, hogy a törvényben lefektetett jogainkat hatékonyan tudjuk érvényesíteni.
A szociálisan hátrányos helyzetben lévõ állampolgárok a gyakorlatban azonban nehezen tudják érvényesíteni jogaikat, hiszen az igazságszolgáltatás nem ingyenes. A bíróságok hatáskörébe tartozó polgári és büntetõ eljárásokban a feleknek illetéket, valamint perköltséget kell fizetniük. Perköltség mindaz a költség, ami a perrel kapcsolatban akár a bíróság elõtt, akár a bíróságon kívül merült fel. (Ilyen például a tanu- és szakértõi díj, tolmácsdíj stb.)
Mindemellett számtalan jogi eljárás, mint például egy ház eladása stb. nem végezhetõ el ügyvéd, vagy közjegyzõ ellenjegyzése nélkül, amely sok ember számára megfizethetetlen.
Polgári peres eljárás
A Polgári perrendtartásról szóló törvény (1952. évi III. törvény) alapján azt a felet, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja, jogai érvényesítésének megkönnyítése végett költségmentesség illeti meg.
Ennek körében a kérvényezõ fél mentesülhet az eljárás során felmerülõ költségek elõlegzése, illetõleg megfizetése alól. Ezekben az esetekben a költségek egy részét az állam fizeti.
A törvény lehetõséget ad arra is, hogy a fél kérésére a bíróság pártfogó ügyvédet rendeljen ki. A kirendelt ügyvéd képviseli a felet a bíróság elõtt, és segít a bonyolultabb ügyek megértésében, vitelében. A pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.
Büntetõeljárás
Amennyiben valaki ellen bûncselekmény elkövetése miatt büntetõeljárás indul, megilleti a védelemhez való jog. Akivel szemben büntetõeljárás folyik, a törvény általánosságban terheltnek, a nyomozati szakban gyanúsítottnak, a bírósági szakban pedig vádlottnak nevezi. (1998. évi 19. törvény a büntetõeljárásról, 44.§). A védelemhez való jog azt jelenti, hogy a terhelt védelmét az eljárás bármely szakaszában védõ is elláthatja.
A törvény a védõ részvételét kötelezõvé teszi, ha
- a terheltet fogva tartják (õrizetbe vették, elõzetes letartóztatását rendelték el)
- a terhelt a magyar nyelvet, illetõleg az eljárás nyelvét nem ismeri
- a terhelt süket, néma, vak vagy kóros elmeállapotú
- egyéb okból nem képes személyesen védekezni.
Védõként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd járhat el. Meghatalmazás alapján a terhelt bármely ügyvédet felkérhet, amennyiben a meghatalmazást az elfogadja. Ebben az esetben, a meghatalmazott ügyvéd munkadíját a terhelt fizeti. Kirendelés azt jelenti, hogy amennyiben a terhelt vagyoni viszonyai nem engedik meg, hogy ügyvédet fogadjon, akkor számára a védelmet - az állam költségén - kirendelt védõ látja el. Kirendelésre csak akkor kerülhet sor, ha a védelem a törvény alapján kötelezõ és a terhelt saját, azaz meghatalmazott ügyvéddel nem rendelkezik.
Emberi jogi szervezetek, jogi szakemberek régóta kritizálják mind a pártfogó, mind a kirendelt védõk munkájának a hatékonyságát. Jogvédõ szervezetek jelentései, valamint számtalan kutatás rámutatott arra, hogy a kirendelt védõ intézménye nem hatékony, az intézményrendszer több sebbõl vérzik. A kirendelt jogászok nem látják el szakszerûen a rájuk bízott ügyet, sokszor a tárgyalásokon, kihallgatásokon nem jelennek meg, vagy felkészületlenül jelennek meg. A probléma részét képezi természetesen az is, hogy az állam által megbízott jogászok munkadíja lényegesen alacsonyabb a piaci áraknál.
Törvényjavaslat a jogi segítségnyújtásról
A problémák orvoslására némi reményt ad az a törvényjavaslat, amelyet az igazságügy-miniszter 2003. augusztusában készített el. (A jogi segítségnyújtásról szóló törvényjavaslat: T/4919) Ennek keretében egy olyan intézményrendszert terveznek létrehozni, amelyben szociálisan rászorulók szakszerû jogi tanácsadást, és eljárási jogi képviseletet kaphatnak jogaik érvényesítésére, jogvitáik megoldása során.
A már korábban elfogadott koncepció alapján a jövõben a perekben biztosított költségkedvezményeket többen tudják majd igénybe venni, és a rászorultak nemcsak a bírósági eljárásokban, hanem peren kívül is kaphatnak állami segítséget jogvitáik rendezéséhez, jogaik érvényesítéséhez. Az új típusú segítségnyújtás keretében a jogszabályban meghatározott rászorultsági feltételeknek megfelelõ személyek olyan jogászokat kérhetnének fel tanácsadásra vagy beadványok megfogalmazására, akik az ügy ellátásáért az államtól részesülnek díjazásban.
Az állam tehát megelõlegezné az ügyfél számára az ügyvédhez fordulás költségét, a leginkább rászorultak költségeit pedig átvállalná. Az ügyfél jövedelmi, vagyoni helyzetét, személyes körülményeit alapos vizsgálatnak fogják alávetni annak érdekében, hogy rászorultsága és ehhez mérten az állami segítségnyújtás formája és mértéke megállapítható legyen; a rászorultságról az Igazságügyi Minisztérium helyi jogi segítségnyújtó irodái fognak dönteni. A jogi segítségnyújtást ügyvédek, közjegyzõk, jogvédelemmel foglalkozó civil szervezetek önkéntes alapon végeznék, a tevékenységükért az ellátott ügyek alapján kapnának az államtól díjazást.
Az Igazságügyi Minisztérium jogi segítségnyújtó irodáinak legfontosabb feladata az, hogy:
- döntsön a jogi segítségnyújtás iránti kérelmekrõl és megállapítsa a támogatás formáját és mértékét (a reform elsõ ütemében csak a bíróságon kívüli szolgáltatásokra, a késõbbiekben pedig a perekhez kapcsolódó támogatásokra vonatkozóan),
- tájékoztassa az ügyfeleket a jogi segítségnyújtásról (igénybevétel feltételei, módja; nyomtatványok rendelkezésre bocsátása),
- az uniós tagállamokban irányuló jogi segítségnyújtás iránti kérelmeket fogadja és azokat az erre hatáskörrel rendelkezõ tagállami hatóságokhoz továbbítsa.
A segítségnyújtó irodák a Pártfogó Felügyelõi Szolgálat Országos Hivatala és megyei hivatalai keretében mûködnének valamennyi megyeszékhelyen, a hivatalok elkülönült szervezeti egységeiként.
A törvénytervezet a jelenlegi segítségnyújtási formák tekintetében is jelentõs reformokra tesz javaslatot. Egyrészt azzal a céllal, hogy lehetõség szerint szélesebb társadalmi rétegeknek nyújthasson segítséget az állam, de ezzel meg is szüntesse a perléshez indokolatlanul nyújtott támogatásokat. Az említett célokra figyelemmel a peres költségkedvezményeket rászorultsági alapon, magánszemélyeknek kívánja biztosítani az állam, és elsõsorban csak a jogérvényesítéssel kapcsolatos költségek elõlegezését, illetve részbeni átvállalását lehetõvé tenni segítségnyújtásként. A koncepció kiemelt figyelmet szentel annak, hogy a rászorultsági alapon nyújtott szolgáltatások színvonala és a segítséget nyújtó szakemberek megfelelõ díjazása biztosított legyen.
A jogi segítségnyújtásról szóló törvényjavaslatot a Kormány ez év folyamán kívánja a Parlamenthez benyújtani, a törvény elfogadása esetén az új szabályok 2004- tõl lépnének életbe.
Források:
FigyelõNet: http://www.fn.hu/index.php?id=55
KJK-Kerszöv Kft. Közlöny adatbázisa: http://www.kerszov.hu/kzlcim/kzl90_96
WebJogtár: http://kozugy.kerszov.hu/jr/sf/startfrnp.html
"Alapvetõ emberi jogunk közé tartozik, hogy jogainkat és kötelességeinket a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el." (54.§.-Alkotmány 1949. évi XX. törvény). Az idézett emberi jogunk részét képezi, hogy a törvényben lefektetett jogainkat hatékonyan tudjuk érvényesíteni.
A szociálisan hátrányos helyzetben lévõ állampolgárok a gyakorlatban azonban nehezen tudják érvényesíteni jogaikat, hiszen az igazságszolgáltatás nem ingyenes. A bíróságok hatáskörébe tartozó polgári és büntetõ eljárásokban a feleknek illetéket, valamint perköltséget kell fizetniük. Perköltség mindaz a költség, ami a perrel kapcsolatban akár a bíróság elõtt, akár a bíróságon kívül merült fel. (Ilyen például a tanu- és szakértõi díj, tolmácsdíj stb.)
Mindemellett számtalan jogi eljárás, mint például egy ház eladása stb. nem végezhetõ el ügyvéd, vagy közjegyzõ ellenjegyzése nélkül, amely sok ember számára megfizethetetlen.
Polgári peres eljárás
A Polgári perrendtartásról szóló törvény (1952. évi III. törvény) alapján azt a felet, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja, jogai érvényesítésének megkönnyítése végett költségmentesség illeti meg.
Ennek körében a kérvényezõ fél mentesülhet az eljárás során felmerülõ költségek elõlegzése, illetõleg megfizetése alól. Ezekben az esetekben a költségek egy részét az állam fizeti.
A törvény lehetõséget ad arra is, hogy a fél kérésére a bíróság pártfogó ügyvédet rendeljen ki. A kirendelt ügyvéd képviseli a felet a bíróság elõtt, és segít a bonyolultabb ügyek megértésében, vitelében. A pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.
Büntetõeljárás
Amennyiben valaki ellen bûncselekmény elkövetése miatt büntetõeljárás indul, megilleti a védelemhez való jog. Akivel szemben büntetõeljárás folyik, a törvény általánosságban terheltnek, a nyomozati szakban gyanúsítottnak, a bírósági szakban pedig vádlottnak nevezi. (1998. évi 19. törvény a büntetõeljárásról, 44.§). A védelemhez való jog azt jelenti, hogy a terhelt védelmét az eljárás bármely szakaszában védõ is elláthatja.
A törvény a védõ részvételét kötelezõvé teszi, ha
- a terheltet fogva tartják (õrizetbe vették, elõzetes letartóztatását rendelték el)
- a terhelt a magyar nyelvet, illetõleg az eljárás nyelvét nem ismeri
- a terhelt süket, néma, vak vagy kóros elmeállapotú
- egyéb okból nem képes személyesen védekezni.
Védõként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd járhat el. Meghatalmazás alapján a terhelt bármely ügyvédet felkérhet, amennyiben a meghatalmazást az elfogadja. Ebben az esetben, a meghatalmazott ügyvéd munkadíját a terhelt fizeti. Kirendelés azt jelenti, hogy amennyiben a terhelt vagyoni viszonyai nem engedik meg, hogy ügyvédet fogadjon, akkor számára a védelmet - az állam költségén - kirendelt védõ látja el. Kirendelésre csak akkor kerülhet sor, ha a védelem a törvény alapján kötelezõ és a terhelt saját, azaz meghatalmazott ügyvéddel nem rendelkezik.
Emberi jogi szervezetek, jogi szakemberek régóta kritizálják mind a pártfogó, mind a kirendelt védõk munkájának a hatékonyságát. Jogvédõ szervezetek jelentései, valamint számtalan kutatás rámutatott arra, hogy a kirendelt védõ intézménye nem hatékony, az intézményrendszer több sebbõl vérzik. A kirendelt jogászok nem látják el szakszerûen a rájuk bízott ügyet, sokszor a tárgyalásokon, kihallgatásokon nem jelennek meg, vagy felkészületlenül jelennek meg. A probléma részét képezi természetesen az is, hogy az állam által megbízott jogászok munkadíja lényegesen alacsonyabb a piaci áraknál.
Törvényjavaslat a jogi segítségnyújtásról
A problémák orvoslására némi reményt ad az a törvényjavaslat, amelyet az igazságügy-miniszter 2003. augusztusában készített el. (A jogi segítségnyújtásról szóló törvényjavaslat: T/4919) Ennek keretében egy olyan intézményrendszert terveznek létrehozni, amelyben szociálisan rászorulók szakszerû jogi tanácsadást, és eljárási jogi képviseletet kaphatnak jogaik érvényesítésére, jogvitáik megoldása során.
A már korábban elfogadott koncepció alapján a jövõben a perekben biztosított költségkedvezményeket többen tudják majd igénybe venni, és a rászorultak nemcsak a bírósági eljárásokban, hanem peren kívül is kaphatnak állami segítséget jogvitáik rendezéséhez, jogaik érvényesítéséhez. Az új típusú segítségnyújtás keretében a jogszabályban meghatározott rászorultsági feltételeknek megfelelõ személyek olyan jogászokat kérhetnének fel tanácsadásra vagy beadványok megfogalmazására, akik az ügy ellátásáért az államtól részesülnek díjazásban.
Az állam tehát megelõlegezné az ügyfél számára az ügyvédhez fordulás költségét, a leginkább rászorultak költségeit pedig átvállalná. Az ügyfél jövedelmi, vagyoni helyzetét, személyes körülményeit alapos vizsgálatnak fogják alávetni annak érdekében, hogy rászorultsága és ehhez mérten az állami segítségnyújtás formája és mértéke megállapítható legyen; a rászorultságról az Igazságügyi Minisztérium helyi jogi segítségnyújtó irodái fognak dönteni. A jogi segítségnyújtást ügyvédek, közjegyzõk, jogvédelemmel foglalkozó civil szervezetek önkéntes alapon végeznék, a tevékenységükért az ellátott ügyek alapján kapnának az államtól díjazást.
Az Igazságügyi Minisztérium jogi segítségnyújtó irodáinak legfontosabb feladata az, hogy:
- döntsön a jogi segítségnyújtás iránti kérelmekrõl és megállapítsa a támogatás formáját és mértékét (a reform elsõ ütemében csak a bíróságon kívüli szolgáltatásokra, a késõbbiekben pedig a perekhez kapcsolódó támogatásokra vonatkozóan),
- tájékoztassa az ügyfeleket a jogi segítségnyújtásról (igénybevétel feltételei, módja; nyomtatványok rendelkezésre bocsátása),
- az uniós tagállamokban irányuló jogi segítségnyújtás iránti kérelmeket fogadja és azokat az erre hatáskörrel rendelkezõ tagállami hatóságokhoz továbbítsa.
A segítségnyújtó irodák a Pártfogó Felügyelõi Szolgálat Országos Hivatala és megyei hivatalai keretében mûködnének valamennyi megyeszékhelyen, a hivatalok elkülönült szervezeti egységeiként.
A törvénytervezet a jelenlegi segítségnyújtási formák tekintetében is jelentõs reformokra tesz javaslatot. Egyrészt azzal a céllal, hogy lehetõség szerint szélesebb társadalmi rétegeknek nyújthasson segítséget az állam, de ezzel meg is szüntesse a perléshez indokolatlanul nyújtott támogatásokat. Az említett célokra figyelemmel a peres költségkedvezményeket rászorultsági alapon, magánszemélyeknek kívánja biztosítani az állam, és elsõsorban csak a jogérvényesítéssel kapcsolatos költségek elõlegezését, illetve részbeni átvállalását lehetõvé tenni segítségnyújtásként. A koncepció kiemelt figyelmet szentel annak, hogy a rászorultsági alapon nyújtott szolgáltatások színvonala és a segítséget nyújtó szakemberek megfelelõ díjazása biztosított legyen.
A jogi segítségnyújtásról szóló törvényjavaslatot a Kormány ez év folyamán kívánja a Parlamenthez benyújtani, a törvény elfogadása esetén az új szabályok 2004- tõl lépnének életbe.
Források:
FigyelõNet: http://www.fn.hu/index.php?id=55
KJK-Kerszöv Kft. Közlöny adatbázisa: http://www.kerszov.hu/kzlcim/kzl90_96
WebJogtár: http://kozugy.kerszov.hu/jr/sf/startfrnp.html