A 18. században a cipõ igen kevesek kiváltsága volt, a nép nem hordott cipõt. Ezért a cipõ hiánya nem volt a szegénység különös ismérve. Ma közülünk kevesen vitatnák, hogy aki mezítláb jár, vagy rongyokba burkolja a lábát, az szegény.
A hétköznapi életben számos példát találhatunk arra, hogy mikor és milyen helyzetben beszélünk szegénységrõl. De a szó: szegénység, mindenki számára jelentéssel bír, egy sajátos élmény, érzés, gondolat és elképzelés. Az emberek különbözõségébõl eredõen saját társadalmi helyzetükbõl, egyéni látásmódjukból kiindulva gondolnak, vagy tapasztalnak valamit a szegénységrõl.
Miért is különböznek a fogalomhoz való viszonyulások és az emberek véleménye ugyanarról a dologról? Elsõsorban a tapasztalataik miatt, melyeket szerezhetik közvetlenül saját életükbõl, barátoktól, szülõktõl, ismerõsöktõl, tanároktól, vagy valamely más személytõl. Közvetve, pedig a médián - TV, rádió, újságok, internet - keresztül. Lehet, hogy egyes emberek számára a szegénység elsõsorban anyagi jellegû "szegény, akinek nincs pénze", másoknak emocionális (érzelmi) tartalma van "szegény kislány árva, elvesztette a szüleit balesetben".
Ez alapján feltehetõ a kérdés valójában kik a szegények? Nem lehet megnevezni egyetlen csoportot, vagy egyetlen embert, hogy õ(k) a szegény(ek). Különbözõ csoportokról beszélhetünk, amik közös tulajdonságuk - szegénység - miatt nevezhetõk csoportnak.
Magyarországon ezen csoportok válhatnak legnagyobb valószínûséggel szegényekké: a több gyermekes családok, az idõsek, a fogyatékkal élõk, a falusi háztartások, a cigányok, a munkanélküliek beszélhetünk. Ezen csoportok elsõsorban anyagi szempontból tekinthetõk szegénynek, hátrányos helyzetûnek a társadalom többi tagjához képest, de elmondható, hogy az anyagi források, a pénz hiánya következtében más szempontból is annak tekinthetõk. Ha valakinek nincs pénze, akkor nem tud vásárolni élelmiszert, ruhákat, és ha ez van, akkor éhes lesz és fázni fog. Rosszabb esetben beteg lesz, és esetleg nem tudja megvásárolni a gyógyszert ezáltal még súlyosabbá válik betegsége.
Mit lehet tenni azért, hogy valakinek pénze legyen? Egyszerûnek tûnik a válasz: dolgoznia kell, pénzt keresnie, hogy késõbb a pénzén ételt, ruhát, oktatást, szórakozást, ha szükséges gyógyszereket tudjon vásárolni és kifizethesse közüzemi számláit. Semmi garancia nincs viszont arra, ha valaki dolgozik az fedezni is tudja költségeit. Az alacsony keresettel rendelkezõ személyek fizetésükbõl csak a legszükségesebb, legelemibb feltételeket tudják maguknak és családjuknak megteremteni. De elmondható, hogy aki dolgozik annak nagyobb esélye van a megélhetésre, mint a munkanélkülinek, akinek nincs semmiféle bevétele.
Megszüntethetõ vagy felszámolható a szegénység?
A társadalomtudományok ma általában egyetértenek abban, hogy a szegénységet megszüntetni rövid idõn belül nem lehet, de csökkenteni igen.
Hogyan és milyen módon? Különbözõ programok kidolgozásával, tájékoztatással, munkahelyteremtéssel, intézmények létrehozatalával, mûködtetésével, segítségnyújtással, közös felelõsségvállalással.
A hétköznapi életben számos példát találhatunk arra, hogy mikor és milyen helyzetben beszélünk szegénységrõl. De a szó: szegénység, mindenki számára jelentéssel bír, egy sajátos élmény, érzés, gondolat és elképzelés. Az emberek különbözõségébõl eredõen saját társadalmi helyzetükbõl, egyéni látásmódjukból kiindulva gondolnak, vagy tapasztalnak valamit a szegénységrõl.
Miért is különböznek a fogalomhoz való viszonyulások és az emberek véleménye ugyanarról a dologról? Elsõsorban a tapasztalataik miatt, melyeket szerezhetik közvetlenül saját életükbõl, barátoktól, szülõktõl, ismerõsöktõl, tanároktól, vagy valamely más személytõl. Közvetve, pedig a médián - TV, rádió, újságok, internet - keresztül. Lehet, hogy egyes emberek számára a szegénység elsõsorban anyagi jellegû "szegény, akinek nincs pénze", másoknak emocionális (érzelmi) tartalma van "szegény kislány árva, elvesztette a szüleit balesetben".
Ez alapján feltehetõ a kérdés valójában kik a szegények? Nem lehet megnevezni egyetlen csoportot, vagy egyetlen embert, hogy õ(k) a szegény(ek). Különbözõ csoportokról beszélhetünk, amik közös tulajdonságuk - szegénység - miatt nevezhetõk csoportnak.
Magyarországon ezen csoportok válhatnak legnagyobb valószínûséggel szegényekké: a több gyermekes családok, az idõsek, a fogyatékkal élõk, a falusi háztartások, a cigányok, a munkanélküliek beszélhetünk. Ezen csoportok elsõsorban anyagi szempontból tekinthetõk szegénynek, hátrányos helyzetûnek a társadalom többi tagjához képest, de elmondható, hogy az anyagi források, a pénz hiánya következtében más szempontból is annak tekinthetõk. Ha valakinek nincs pénze, akkor nem tud vásárolni élelmiszert, ruhákat, és ha ez van, akkor éhes lesz és fázni fog. Rosszabb esetben beteg lesz, és esetleg nem tudja megvásárolni a gyógyszert ezáltal még súlyosabbá válik betegsége.
Mit lehet tenni azért, hogy valakinek pénze legyen? Egyszerûnek tûnik a válasz: dolgoznia kell, pénzt keresnie, hogy késõbb a pénzén ételt, ruhát, oktatást, szórakozást, ha szükséges gyógyszereket tudjon vásárolni és kifizethesse közüzemi számláit. Semmi garancia nincs viszont arra, ha valaki dolgozik az fedezni is tudja költségeit. Az alacsony keresettel rendelkezõ személyek fizetésükbõl csak a legszükségesebb, legelemibb feltételeket tudják maguknak és családjuknak megteremteni. De elmondható, hogy aki dolgozik annak nagyobb esélye van a megélhetésre, mint a munkanélkülinek, akinek nincs semmiféle bevétele.
Megszüntethetõ vagy felszámolható a szegénység?
A társadalomtudományok ma általában egyetértenek abban, hogy a szegénységet megszüntetni rövid idõn belül nem lehet, de csökkenteni igen.
Hogyan és milyen módon? Különbözõ programok kidolgozásával, tájékoztatással, munkahelyteremtéssel, intézmények létrehozatalával, mûködtetésével, segítségnyújtással, közös felelõsségvállalással.