Ki lehet-e küldeni egy diákot az óráról? Hány dolgozatot lehet íratni egy nap? Lehet-e igazolatlan órát adni annak a diáknak, aki felszerelés nélkül jelenik meg a testnevelésórán?
Olyan kérdések ezek, melyekkel diákkorunkban mindannyian találkozunk. A sort persze rengeteg további felvetéssel lehetne folytatni. Évtizedeken keresztül ezekre a problémákra nem létezett egyértelmû, mindenki által elfogadott és alkalmazott megoldás. Többnyire a tanár, illetve a tanári kar volt az, amely az adott kérdésben döntést hozott, legtöbbször saját elveit követve - és nem egyszer bizony a tanuló kárára.
Az utóbbi években egyre inkább elõtérbe került a diákok jogainak védelme, az õket, illetve a tanárokat és a szülõket megilletõ jogok és lehetõségek egységes rendszerbe való foglalása. Ám az elmúlt évek kutatásainak 1 is az volt az általános tapasztalata, hogy a diákjogok nem érvényesülnek a megfelelõ mértékben a magyar közoktatásban. Sem a diákok, sem a pedagógusok nem tudják, hogyan képviseljék saját érdekeiket, s azzal sincsenek tisztában, milyen jogaik és kötelezettségeik vannak.
A legfontosabb, amit a diákjogokkal kapcsolatban le kell szögeznünk, hogy nem valaki(k) (például a tanárok) ellen alkották meg azokat, sem pedig azért, hogy valaki(ke)t felfegyverezzenek mások ellenében (például a diákokat a tanárok ellen). Arra hivatottak, hogy biztosítsák a közoktatás 2 szereplõi számára azokat a demokratikus kereteket, melyek közt minden szereplõ, más szóval iskolapolgár biztonságban érezheti magát. Talán innen közelítve érthetõ meg igazán, hogy az iskolában a verekedés nem csupán azért tilos, mert ez nagybetûkkel benne van a házirendben, hanem azért, mert mindenhol tilos az embernek a másik embert megütnie. Ez nem más, mint az egyik legalapvetõbb emberi jog: a személyi sérthetetlenség joga, az élethez és testi épséghez való jog. Az iskolai nevelés egyik fõ feladata az, hogy a mindenkire kötelezõ és alapvetõ emberi-állampolgári jogokat már az iskolában is érvényes elvként alkalmazza, ezáltal biztosítva azt, hogy ezek az elvek és szabályok a diákok számára a késõbbiekben interiorizálódhassanak 3. A már említett kutatások azomban azt is bebizonyították, hogy ez csak abban az esetben történhet meg, ha nem csak az iskolai élet egy-egy mozzanatára, hanem annak teljes egészére érvényesek ezek a szabályok, mintegy áthatják az iskolapolgárok hétköznapjait.
A diákjogok rendeltetése az, hogy biztosítsa az iskola világában is
- az emberi és állampolgári jogok érvényesülését;
- az önszervezõdést, illetve az érdekképviseletet;
- a demokratikus iskolai közéletet;
- az iskola mûködésének (beleértve az oktatási-tanulási folyamatot, az iskolaszervezést, a finanszírozást és az irányítást is), kooperatív jellegének, nyitottságának és rendjének jogi kereteit.
Az iskola egyik legfontosabb funkciója tehát a társadalmi értékek közvetítése, elültetése, gyakorlatának kialakítása.
A Gyermekjogi Egyezmény 4 magyarországi kihirdetéséért indított mozgalmakkal kezdõdött el annak a szellemi körnek a kialakulása, amely megkísérelte a gyermekek jogait az iskola sajátos viszonyaira értelmezni, s ebbõl következtetéseket levonni. E szellemi mûvelet igen izgalmas volt, hiszen alapvetõ állampolgári és gyermeki jogokat kellett "lefordítani" az iskola világára. (Egy példa a sok közül: a magántitokhoz, levéltitokhoz való jog. Ezt kellett adaptálni a tanóra szigorú rendjével történõ konfliktus helyzetére. Magyarán, az óra alatti levelezést "felszámolva" a tanárnak van-e joga felbontani az elkapott levelet, és elolvasni azt, netán - pedagógiai okokból - még ismertetni is az osztály elõtt?)
Ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik a Támasz Rovat Iskolai jogok címû fejezetében. Igyekszünk különbözõ oldalról megközelíteni és bemutatni a diákjogok, az iskolai demokrácia világát, ahhoz is segítséget adva, milyen úton érdemes elindulni ezen jogosultságok bõvebb megismeréséhez és hatékony használatához.
A Közösségi Kapcsolat Alapítvány "Legalább ennyit?" c. elektronikus könyve alapján. Az eredeti és teljes kiadvány letölthetõ az alapítvány honlapján.
Jegyzetek:
1. Ligeti György és a Kurt Lewin Alapítvány az utóbbi években több átfogó kutatást is végzett ezen a téren. Feltétlenül érdemes elolvasni az alábbi, ezekrõl készült beszámolókat, összefoglalókat: Ligeti György: Szecskák - Konfliktuskezelés egy nagyváros középiskoláiban; Ligeti György: Értékek helyett érdekek; Ligeti György: Ostor, pengellér - párbeszéd; Ligeti György: Erõszak az iskolában
2. Óvodák, altalános- és középiskolák.
3. Interiorizáció: az a folyamat, melynek során egy szabály valaki számára bensõvé válik, így sajátjának tekinti azt, azonosul vele.
4. Az egyezményrõl bõvebben az UNICEF magyar oldalán lehet olvasni. http://www.unicef.hu
Olyan kérdések ezek, melyekkel diákkorunkban mindannyian találkozunk. A sort persze rengeteg további felvetéssel lehetne folytatni. Évtizedeken keresztül ezekre a problémákra nem létezett egyértelmû, mindenki által elfogadott és alkalmazott megoldás. Többnyire a tanár, illetve a tanári kar volt az, amely az adott kérdésben döntést hozott, legtöbbször saját elveit követve - és nem egyszer bizony a tanuló kárára.
Az utóbbi években egyre inkább elõtérbe került a diákok jogainak védelme, az õket, illetve a tanárokat és a szülõket megilletõ jogok és lehetõségek egységes rendszerbe való foglalása. Ám az elmúlt évek kutatásainak 1 is az volt az általános tapasztalata, hogy a diákjogok nem érvényesülnek a megfelelõ mértékben a magyar közoktatásban. Sem a diákok, sem a pedagógusok nem tudják, hogyan képviseljék saját érdekeiket, s azzal sincsenek tisztában, milyen jogaik és kötelezettségeik vannak.
A legfontosabb, amit a diákjogokkal kapcsolatban le kell szögeznünk, hogy nem valaki(k) (például a tanárok) ellen alkották meg azokat, sem pedig azért, hogy valaki(ke)t felfegyverezzenek mások ellenében (például a diákokat a tanárok ellen). Arra hivatottak, hogy biztosítsák a közoktatás 2 szereplõi számára azokat a demokratikus kereteket, melyek közt minden szereplõ, más szóval iskolapolgár biztonságban érezheti magát. Talán innen közelítve érthetõ meg igazán, hogy az iskolában a verekedés nem csupán azért tilos, mert ez nagybetûkkel benne van a házirendben, hanem azért, mert mindenhol tilos az embernek a másik embert megütnie. Ez nem más, mint az egyik legalapvetõbb emberi jog: a személyi sérthetetlenség joga, az élethez és testi épséghez való jog. Az iskolai nevelés egyik fõ feladata az, hogy a mindenkire kötelezõ és alapvetõ emberi-állampolgári jogokat már az iskolában is érvényes elvként alkalmazza, ezáltal biztosítva azt, hogy ezek az elvek és szabályok a diákok számára a késõbbiekben interiorizálódhassanak 3. A már említett kutatások azomban azt is bebizonyították, hogy ez csak abban az esetben történhet meg, ha nem csak az iskolai élet egy-egy mozzanatára, hanem annak teljes egészére érvényesek ezek a szabályok, mintegy áthatják az iskolapolgárok hétköznapjait.
A diákjogok rendeltetése az, hogy biztosítsa az iskola világában is
- az emberi és állampolgári jogok érvényesülését;
- az önszervezõdést, illetve az érdekképviseletet;
- a demokratikus iskolai közéletet;
- az iskola mûködésének (beleértve az oktatási-tanulási folyamatot, az iskolaszervezést, a finanszírozást és az irányítást is), kooperatív jellegének, nyitottságának és rendjének jogi kereteit.
Az iskola egyik legfontosabb funkciója tehát a társadalmi értékek közvetítése, elültetése, gyakorlatának kialakítása.
A Gyermekjogi Egyezmény 4 magyarországi kihirdetéséért indított mozgalmakkal kezdõdött el annak a szellemi körnek a kialakulása, amely megkísérelte a gyermekek jogait az iskola sajátos viszonyaira értelmezni, s ebbõl következtetéseket levonni. E szellemi mûvelet igen izgalmas volt, hiszen alapvetõ állampolgári és gyermeki jogokat kellett "lefordítani" az iskola világára. (Egy példa a sok közül: a magántitokhoz, levéltitokhoz való jog. Ezt kellett adaptálni a tanóra szigorú rendjével történõ konfliktus helyzetére. Magyarán, az óra alatti levelezést "felszámolva" a tanárnak van-e joga felbontani az elkapott levelet, és elolvasni azt, netán - pedagógiai okokból - még ismertetni is az osztály elõtt?)
Ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik a Támasz Rovat Iskolai jogok címû fejezetében. Igyekszünk különbözõ oldalról megközelíteni és bemutatni a diákjogok, az iskolai demokrácia világát, ahhoz is segítséget adva, milyen úton érdemes elindulni ezen jogosultságok bõvebb megismeréséhez és hatékony használatához.
A Közösségi Kapcsolat Alapítvány "Legalább ennyit?" c. elektronikus könyve alapján. Az eredeti és teljes kiadvány letölthetõ az alapítvány honlapján.
Jegyzetek:
1. Ligeti György és a Kurt Lewin Alapítvány az utóbbi években több átfogó kutatást is végzett ezen a téren. Feltétlenül érdemes elolvasni az alábbi, ezekrõl készült beszámolókat, összefoglalókat: Ligeti György: Szecskák - Konfliktuskezelés egy nagyváros középiskoláiban; Ligeti György: Értékek helyett érdekek; Ligeti György: Ostor, pengellér - párbeszéd; Ligeti György: Erõszak az iskolában
2. Óvodák, altalános- és középiskolák.
3. Interiorizáció: az a folyamat, melynek során egy szabály valaki számára bensõvé válik, így sajátjának tekinti azt, azonosul vele.
4. Az egyezményrõl bõvebben az UNICEF magyar oldalán lehet olvasni. http://www.unicef.hu