A saját nemükhöz, vagy a saját nemükhöz is vonzódó nõk és férfiak - leszbikusok, melegek és biszexuálisok, továbbiakban: melegek - jogairól való gondolkodás, diskurzus nem tekint vissza hosszú múltra hazánkban.
A rendszerváltás és az ehhez kapcsolódó, 1989-es alkotmánymódosítás tekinthetõ az elsõ igazán fontos lépésnek a melegek jogai elismerésének szempontjából. Az Alkotmány 70/A §-a kimondja: „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj , szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
A jog legfelsõ szintjén elhelyezkedõ Alkotmány deklarációja azonban mégsem biztosít teljes egyenjogúságot a melegek számára. A többségi társadalom - gyakran a politikai közélet és a média aktív támogatásával - elítéli a melegeket, a homoszexualitást sokan betegségnek, „abnormális viselkedésnek” tartják.
Büntetõjog
A magyar jog 1961-ig büntette a kölcsönös beleegyezésen alapuló, azonos nemû felnõttek közötti szexuális kapcsolatot. A Büntetõ Törvénykönyv 1961-es módosítása után - részben az orvostudomány megállapításaira alapítottan - már a 20 év feletti felnõttek beleegyezõ szexuális cselekedetei kikerültek a büntetõjog körébõl, jóllehet továbbra is büntetendõ maradt, ha a cselekményt másokat megbotránkoztató módon követték el. Az 1978-as Btk. novella ( nagyobb terjedelmû, átfogó törvénymódosítás) az ún. „beleegyezési korhatárt” 18 évre szállította le, és már nem rendelte büntetni a másokat megbotránkoztató elkövetést sem. A „ beleegyezési korhatár” kifejezés annak az életkor megjelölésére szolgált, amely felett anélkül lehetett a kölcsönös beleegyezés alapján a szexuális tevékenységet gyakorolni, hogy valamelyik partnert a büntetõjog szankcióval fenyegetné. A törvény a heteroszexuális kapcsolatok esetében a „ beleegyezési korhatárt” 14 évben állapította meg.
A büntetõjog - egészen a 2002. szeptemberében hozott alkotmánybírósági döntésig - az azonos nemûek szexuális viszonyát a „Természet elleni fajtalanság” tényállás alatt rendelte büntetni. A törvény szerint „Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki ennél fiatalabb, azonos nemû személlyel fajtalankodik, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.”
2002 szeptemberéig tehát természet elleni fajtalanságot követett el az a 18. életévét betöltött személy, aki beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot létesített vele azonos nemû, 14-18 év közötti életkorúval; ellenben nem követett el semmilyen bûncselekményt, ha a 14-18 éves személy tõle különbözõ nemû.
Az idézett büntetõjogi rendelkezést - hivatkozva az Alkotmány diszkriminációra vonatkozó deklarációjára és nemzetközi emberi jogi egyezményekre - számtalan hazai és nemzetközi emberi jogi szervezet kritizálta.
2001-ben a brüsszeli parlamenti meghallgatás után kiadott értékelés szerint - mely mindösszesen 8 szempont alapján vetette össze a csatlakozó, a jelölt és a tagállamok melegek jogaira vonatkozó jogszabályi rendelkezéseit, Magyarország a vizsgált 27 ország közül Romániával holtversenyben - az elõkelõ utolsó elõtti helyre került, megelõzvén Ciprust és Bulgáriát. 2001. szeptemberében az Európai Unió Bizottságának csatlakozási biztosa, Guenter Verheugen ismételten kiemelte, hogy az Európai Bizottság továbbiakban is figyelemmel kíséri a csatlakozási tárgyalások kapcsán az emberi jogok és a kisebbségi jogok érvényesülését, ideértve a kor, a nem, a szexuális orientáció vagy vallási meggyõzõdésen alapuló diszkriminációt is.
Szükséges megemlíteni, hogy az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO már 1991-ben hivatalosan is kivette a betegségek és rendellenességek felsorolását tartalmazó a „Betegségek Nemzetközi Osztályozása” megnevezésû katalógusból a homoszexualitást. Az Európa Tanács is többször elítélte a melegek és leszbikusok elleni diszkrimináció mindem formáját, és felhívta a kormányokat a megkülönböztetés elleni küzdelemre.
A házasság intézménye és az élettársi viszony
A magyar jogi szabályozás nem teszi lehetõvé, hogy azonos nemû párok házasságot kössenek. A házasság intézménye az Alkotmányban külön, nevesített védelmet élvez, általánosan elismert jogi fogalma szerint a házasság férfi és nõ életközössége.
A házasság intézménye mellett, illetve helyett a párok gyakran választják az élettársi viszonyt, amely a házassággal ellentétben nem formalizált, az élettársi viszony létrehozásához és felbontásához ugyanis semmilyen szerzõdésre és bírósági eljárásra nincsen szükség. A Polgári Törvénykönyv egészen 1995. márciusáig az élettárs fogalmát az alábbi módon definiálta: „házasságkötés nélkül, közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben együtt élõ nõ és férfi”.
Az idézett törvényi rendelkezés tehát nem ismerte el az azonos nemûek élettársi kapcsolatát, az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványok szerint a törvény ezzel hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a nemi szerepek szerint. A kifogásolt rendelkezések az indítványozó szerint ezért sértik az Alkotmány 66. § (1) bekezdésének a férfiak és nõk egyenjogúságát biztosító, valamint a 70/A. §-nak a bármilyen - köztük a nemek szerinti - hátrányos megkülönböztetést tilalmazó szabályát.
A 14/1995 (III.13) számú Alkotmánybírósági határozat azonban jelentõs elõrelépést jelentett a melegek számára, hiszen a taláros testület felhívta az Országgyûlést, hogy alkosson törvényt az azonos nemûek élettársi viszonyáról is.
A határozat indokolása szerint két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, hogy az érintettek személyi méltóságának egyenlõ figyelembevétele alapján az együttélõ személyek nemétõl függetlenül igényt tarthat jogi elismerésre. Utal a döntés arra is, hogy az egyenlõ méltóság követelménye miatt az Alkotmány hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseibe ütközik a korábbi élettársi fogalommeghatározás.
Az Országgyûlés az alkotmánybírósági határozat után 1996-ban módosította a Polgári Törvénykönyv ide vonatkozó paragrafusait, ezzel az eleddig csupán különnemû párokra vonatkozó szabályozást kiterjesztette az azonos nemûek együttélésére is. Továbbra is fennáll azonban az a probléma, hogy bizonyos jogok automatikusan csupán a házasság intézményéhez kötõdnek, így az azonos nemûek házasságának elismerése hiányában a törvényalkotó hátrányosabb helyzetbe hozza a meleg élettársakat: ilyen pl az öröklés intézménye: míg a házastárs törvényes örökös, az élettárs nem az. Vita esetén a bizonyítás szempontjából gondot okozhat, hogy az élettársi viszonyt nem lehet hatóságilag regisztráltatni a házassághoz hasonló módon.
Egészségügyi Törvény
Az 1997. évben elfogadott Egészségügyi Törvény akként rendelkezik, hogy minden betegnek joga van a megkülönböztetés nélküli ellátáshoz, többek között szexuális irányultságra tekintet nélkül. Ez a máig egyetlen magyar jogszabály, amely említi a szexuális orientációt. A törvényalkotó tehát tudatában van annak, hogy érheti hátrányos megkülönböztetés a saját nemükhöz vonzódó személyeket is, de csupán azt látta indokoltnak, hogy a védelmet az egészségügyi kezelés területén biztosítsa számukra.
Források:
FigyelõNet: http://www.fn.hu/index.php?id=55
KJK-Kerszöv Kft. Közlöny adatbázisa: http://www.kerszov.hu/kzlcim/kzl90_96
WebJogtár: http://kozugy.kerszov.hu/jr/sf/startfrnp.html
A rendszerváltás és az ehhez kapcsolódó, 1989-es alkotmánymódosítás tekinthetõ az elsõ igazán fontos lépésnek a melegek jogai elismerésének szempontjából. Az Alkotmány 70/A §-a kimondja: „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj , szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
A jog legfelsõ szintjén elhelyezkedõ Alkotmány deklarációja azonban mégsem biztosít teljes egyenjogúságot a melegek számára. A többségi társadalom - gyakran a politikai közélet és a média aktív támogatásával - elítéli a melegeket, a homoszexualitást sokan betegségnek, „abnormális viselkedésnek” tartják.
Büntetõjog
A magyar jog 1961-ig büntette a kölcsönös beleegyezésen alapuló, azonos nemû felnõttek közötti szexuális kapcsolatot. A Büntetõ Törvénykönyv 1961-es módosítása után - részben az orvostudomány megállapításaira alapítottan - már a 20 év feletti felnõttek beleegyezõ szexuális cselekedetei kikerültek a büntetõjog körébõl, jóllehet továbbra is büntetendõ maradt, ha a cselekményt másokat megbotránkoztató módon követték el. Az 1978-as Btk. novella ( nagyobb terjedelmû, átfogó törvénymódosítás) az ún. „beleegyezési korhatárt” 18 évre szállította le, és már nem rendelte büntetni a másokat megbotránkoztató elkövetést sem. A „ beleegyezési korhatár” kifejezés annak az életkor megjelölésére szolgált, amely felett anélkül lehetett a kölcsönös beleegyezés alapján a szexuális tevékenységet gyakorolni, hogy valamelyik partnert a büntetõjog szankcióval fenyegetné. A törvény a heteroszexuális kapcsolatok esetében a „ beleegyezési korhatárt” 14 évben állapította meg.
A büntetõjog - egészen a 2002. szeptemberében hozott alkotmánybírósági döntésig - az azonos nemûek szexuális viszonyát a „Természet elleni fajtalanság” tényállás alatt rendelte büntetni. A törvény szerint „Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki ennél fiatalabb, azonos nemû személlyel fajtalankodik, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.”
2002 szeptemberéig tehát természet elleni fajtalanságot követett el az a 18. életévét betöltött személy, aki beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot létesített vele azonos nemû, 14-18 év közötti életkorúval; ellenben nem követett el semmilyen bûncselekményt, ha a 14-18 éves személy tõle különbözõ nemû.
Az idézett büntetõjogi rendelkezést - hivatkozva az Alkotmány diszkriminációra vonatkozó deklarációjára és nemzetközi emberi jogi egyezményekre - számtalan hazai és nemzetközi emberi jogi szervezet kritizálta.
2001-ben a brüsszeli parlamenti meghallgatás után kiadott értékelés szerint - mely mindösszesen 8 szempont alapján vetette össze a csatlakozó, a jelölt és a tagállamok melegek jogaira vonatkozó jogszabályi rendelkezéseit, Magyarország a vizsgált 27 ország közül Romániával holtversenyben - az elõkelõ utolsó elõtti helyre került, megelõzvén Ciprust és Bulgáriát. 2001. szeptemberében az Európai Unió Bizottságának csatlakozási biztosa, Guenter Verheugen ismételten kiemelte, hogy az Európai Bizottság továbbiakban is figyelemmel kíséri a csatlakozási tárgyalások kapcsán az emberi jogok és a kisebbségi jogok érvényesülését, ideértve a kor, a nem, a szexuális orientáció vagy vallási meggyõzõdésen alapuló diszkriminációt is.
Szükséges megemlíteni, hogy az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO már 1991-ben hivatalosan is kivette a betegségek és rendellenességek felsorolását tartalmazó a „Betegségek Nemzetközi Osztályozása” megnevezésû katalógusból a homoszexualitást. Az Európa Tanács is többször elítélte a melegek és leszbikusok elleni diszkrimináció mindem formáját, és felhívta a kormányokat a megkülönböztetés elleni küzdelemre.
A házasság intézménye és az élettársi viszony
A magyar jogi szabályozás nem teszi lehetõvé, hogy azonos nemû párok házasságot kössenek. A házasság intézménye az Alkotmányban külön, nevesített védelmet élvez, általánosan elismert jogi fogalma szerint a házasság férfi és nõ életközössége.
A házasság intézménye mellett, illetve helyett a párok gyakran választják az élettársi viszonyt, amely a házassággal ellentétben nem formalizált, az élettársi viszony létrehozásához és felbontásához ugyanis semmilyen szerzõdésre és bírósági eljárásra nincsen szükség. A Polgári Törvénykönyv egészen 1995. márciusáig az élettárs fogalmát az alábbi módon definiálta: „házasságkötés nélkül, közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben együtt élõ nõ és férfi”.
Az idézett törvényi rendelkezés tehát nem ismerte el az azonos nemûek élettársi kapcsolatát, az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványok szerint a törvény ezzel hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a nemi szerepek szerint. A kifogásolt rendelkezések az indítványozó szerint ezért sértik az Alkotmány 66. § (1) bekezdésének a férfiak és nõk egyenjogúságát biztosító, valamint a 70/A. §-nak a bármilyen - köztük a nemek szerinti - hátrányos megkülönböztetést tilalmazó szabályát.
A 14/1995 (III.13) számú Alkotmánybírósági határozat azonban jelentõs elõrelépést jelentett a melegek számára, hiszen a taláros testület felhívta az Országgyûlést, hogy alkosson törvényt az azonos nemûek élettársi viszonyáról is.
A határozat indokolása szerint két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, hogy az érintettek személyi méltóságának egyenlõ figyelembevétele alapján az együttélõ személyek nemétõl függetlenül igényt tarthat jogi elismerésre. Utal a döntés arra is, hogy az egyenlõ méltóság követelménye miatt az Alkotmány hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseibe ütközik a korábbi élettársi fogalommeghatározás.
Az Országgyûlés az alkotmánybírósági határozat után 1996-ban módosította a Polgári Törvénykönyv ide vonatkozó paragrafusait, ezzel az eleddig csupán különnemû párokra vonatkozó szabályozást kiterjesztette az azonos nemûek együttélésére is. Továbbra is fennáll azonban az a probléma, hogy bizonyos jogok automatikusan csupán a házasság intézményéhez kötõdnek, így az azonos nemûek házasságának elismerése hiányában a törvényalkotó hátrányosabb helyzetbe hozza a meleg élettársakat: ilyen pl az öröklés intézménye: míg a házastárs törvényes örökös, az élettárs nem az. Vita esetén a bizonyítás szempontjából gondot okozhat, hogy az élettársi viszonyt nem lehet hatóságilag regisztráltatni a házassághoz hasonló módon.
Egészségügyi Törvény
Az 1997. évben elfogadott Egészségügyi Törvény akként rendelkezik, hogy minden betegnek joga van a megkülönböztetés nélküli ellátáshoz, többek között szexuális irányultságra tekintet nélkül. Ez a máig egyetlen magyar jogszabály, amely említi a szexuális orientációt. A törvényalkotó tehát tudatában van annak, hogy érheti hátrányos megkülönböztetés a saját nemükhöz vonzódó személyeket is, de csupán azt látta indokoltnak, hogy a védelmet az egészségügyi kezelés területén biztosítsa számukra.
Források:
FigyelõNet: http://www.fn.hu/index.php?id=55
KJK-Kerszöv Kft. Közlöny adatbázisa: http://www.kerszov.hu/kzlcim/kzl90_96
WebJogtár: http://kozugy.kerszov.hu/jr/sf/startfrnp.html