A gyermekbántalmazással, ezen belül is a családon belüli erõszakkal kapcsolatban gyakran megfogalmazott probléma, hogy a jelenlegi hazai törvényi szabályozás nem képes megfelelelõ mértékben megvédeni a bántalmazást elszenvedõket, és szankcionálni ("megbüntetni") a bántalmazó cselekedeteit.
Források:
FigyelõNet: http://www.fn.hu/index.php?id=55
KJK-Kerszöv Kft. Közlöny adatbázisa: http://www.kerszov.hu/kzlcim/kzl90_96
WebJogtár: http://kozugy.kerszov.hu/jr/sf/startfrnp.html
A gyermekeket különbözõ helyeken érheti bántalmazás, így az iskolában (tanárai, vagy diáktársai által), diákotthonban, gyermekotthonban, esetleg egészségügyi intézményekben, illetve a családján belül. Szakemberek szerint a bántalmazások 70 %-át a gyermek családján belül szenvedi el.
A bántalmazás fajtái
A bántalmazásnak három fajtáját különböztetik meg: az érzelmi, a fizikai és a szexuális bántalmazást (abúzust). Érzelmi bántalmazást jelent minden olyan fellépés, mely a gyermeket megalázza, amely sérti emberi méltóságát, folyamatos félelmet kelt benne, stb. Fizikai bántalmazáson értjük a gyermek testi fenyítését, fizikai kínzását, de azt is, ha elhanyagolják, éheztetik. A gyermek elleni szexuális visszaélésnek nevezzük, amikor egy felnõtt arra használja a hatalmát és befolyását, hogy a gyermeket szexuális tevékenységekben való részvételre vegye rá. Ez alatt nem csak a gyermekkel való szexuális kapcsolat létesítését kell érteni, vagy a szexuális molesztálását, fogdosását, de ide tartozik pl. az is, ha a kiskorúról pornográf képeket készítenek. Mivel egy gyermek életkoránál és függõ, kiszolgáltatott helyzeténél fogva sosincs abban a helyzetben, hogy tudatos döntést hozzon egy szexuális cselekedetrõl, ezért minden felnõtt és gyermek közti szexuális tevékenységet erõszaknak kell definiálni.
A legtöbb európai országban külön törvénycsomagban szabályozzák a családon belüli erõszak kezelését, és bûncselekményként deffiniálják azt. Svédországban például a törvény bünteti a gyermek családon belüli testi fenyítését, és az állam számos kiadványal, felvilágosító kampánnyal próbálja a rendelkezést a szülõkkel megismertetni, elfogadtatni, és azok betartásához segítséget nyújtani. Hazánkban azonban nincs egységes, határozott szabályozás erre vonatkozóan, és a hatóságok a meglevõ törvényeket sem tudják hatékonyan alkalmazni.
Gyermekek jogairól szóló ENSZ Egyezmény
Hazánk csatlakozott a gyermekek jogairól szóló ENSZ Egyezményhez, melyet a magyar parlament az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki. Az Egyezmény meghatározza azokat az alapjogokat, melyek a gyermekeket megilletik. A bántalmazással kapcsolatban az Egyezmény rendelkezik arról, hogy a gyermekeket nem szabad elhanyagolni, a gyermek nem válhat szexuális visszaélés áldozatává, és nem lehet kínzásnak, sem kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni.
Gyermekvédelmi törvény
1997-ben született meg a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi eljárásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, az ún. gyermekvédelmi törvény, mely egységes keretbe foglalja magát a gyermekvédelmi rendszert. A törvény alapján létrejöttek a gyermekjóléti szolgálatok, melyek a gyermek érdekeinek védelmében, a gyermek testi és lelki egészségének, családban történõ nevelkedésének elõsegítéséért dolgoznak. A gyermekjóléti szolgálatok feladata az is, hogy megelõzzék a gyermek veszélyeztetettségét, a már kialakult veszélyezetettséget pedig megszüntessék. Veszélyezetettség a törvény szerint olyan állapot, amely a gyermek testi, érzelmi vagy erkölcsi fejlõdését gátolja vagy akadályozza. A törvény rendelkezik arról is, hogy melyek azok a szervek, akiknek egy gyermekvédelmi jelzõrendszer tagjaként közre kell mûködniük a veszélyeztetettség megelõzésében és megszüntetésében. Ezek a szervek a rendõrség, háziorvos, védõnõ, egészségügyi intézmények (orvos, ápolónõ), oktatási intézmények (óvónõ, pedagógs), nevelési tanácsadó, családsegítõ szolgálatok, egyházak, társadalmi szervezetek, alapítványok.
Gyermekvédelmi törvény 2002-es módosítása
A törvénybe 2002-ig, azaz öt évig nem került bele a gyermekek testi fenyítésének tiltása. 1997 és 2002 között a jogszabály csak azt mondta, hogy a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, és a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erõszakkal - az elhanyagolással és az információs ártalommal (káros hatású TV-mûsor, újságcikk) szembeni védelemhez. A 2002. évi IX. törvény azonban módosította az ide vonatkozó paragrafust, és kiegészítette azzal, hogy a gyermek nem vethetõ alá kegyetlen, embertelen, megalázó testi fenyítésnek, büntetésnek vagy bánásmódnak. Ez a rendelkezés 2003. január 1-tõl hatályos, azaz innen kezdve lehet alkalmazni is. A testi fenyítés tiltásának megjelenése bizonyos elõrelépést jelent, azonban a probléma továbbra is az, hogy a tiltás mellé nincs szankció rendelve, azaz, nincs meghatározva, hogy mi is történik abban az esetben, ha a tiltás ellenére egy családban a szülõ rendszeresen, kegyetlen módon bántalmazza a gyermekét. A rendelkezés megfogalmazása sem egyértelmû, hiszen nem derül ki, hogy ezek szerint minden fajta testi fenyítés tilalmazva van, vagy csak a kegyetlen és embertelen bántalmazás. Kérdés, hogy ki, mi alapján dönti el, hogy az alkalmazott fenyítés még megengedhetõ, vagy már átlépte a kegyetlenség és embertelenség határát.
A 2002. évi IX. törvény még egy fontos módosítást vezetett be a gyermekvédelmi törvénybe. Szintén 2003. január 1-tõl hatályos az a rendelkezés, mely szerint a már részletezett gyermekvédelmi jelzõrendszer intézményeinek, illetve azok dolgozóinak kötelességük jelzéssel élni a gyermekjóléti szolgálat felé, ha tudomásukra jut a gyermek veszélyeztetettsége. Emellett kötelesek hatórásági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más súlyos, veszélyeztetõ ok fennállása esetén. Ezen hatósági intézkedés lehet a gyámügyi intézkedés, mely keretében a gyermeket védelembe veszik, vagy szükség esetén kiemelik a családjából, és lehet rendõrségi eljárás kezdeményezése is.
Büntetõ Törvénykönyv
A büntetõ törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) a gyermekekkel szemben elkövethetõ fizikai és szexuális erõszak több formáját is nevesíti, és büntetni rendeli, azonban a gyermekek testi fenyítésével konkrétan nem foglalkozik.
Kiskorú veszélyeztetetése
A gyermekbántalmazással kapcsolatban a jogszabály a kiskorú veszélyeztetésének fogalmát használja, mely szerint a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlõdését veszélyezteti, bûntettet követ el, és egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Amennyiben valaki a kiskorúval kényszermunkát végeztet, azt két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel lehet büntetni. A törvény magyarázata szerint a cselekmény elkövetése alatt azt értjük, amikor valaki (szülõ, pedagógus, óvónõ, gondozónõ, nevelõtanár) a gyermek gondozásából, felügyeletébõl adódó kötelezettségeit súlyosan megsérti. A bûncselekmény valamilyen ezzel kapcsolatos kötelesség elmulasztása (gyermek éheztetése, hosszabb idõn át felügyelet nélkül hagyása, stb.), vagy a kötelességgel ellentétes magatartás tanúsítása által valósulhat meg.
Tiltott pornográf felvétellel való visszaélés
Azt, aki kiskorú személyrõl pornográf video-, film-, vagy fényképfelvételt készít, illetve más módon elõállított pornográf képfelvételt megszerez és magánál tart, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. A törvény büntetni rendeli továbbá, ha valaki az ilyen felvételeket másnak kínálja, átadja, azzal kereskedik, vagy nagy nyilvánosság számára hozzáférhetõvé tesz (pl. internetre felteszi). Büntetendõ végezetül, ha valaki kiskorú személyt pornográf mûsorban szerepeltet, illetve, ha mindezen cselekedetekhez anyagi eszközöket szolgáltat, azaz aki mindezekért fizet.
Erõszakos közösülés
A törvény szerint erõszakos közösülést követ el az, aki valakit erõszakkal, vagy az élet és testi épség ellen irányuló fenyegetéssel közösülésre kényszerít, vagy kihasználja védekezésre, illetve akaratnyilvánításra képtelen állapotát, és úgy létesít vele szexuális kapcsolatot. A bûntettet két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. A törvény a büntetési tétel megemelésével tér ki külön arra az esetre, ha az erõszak áldozata kiskorú. Öttõl tíz évig terjedhet a szabadságvesztés, ha a sértett gyermek tizenkét éven aluli volt, és ugyanennyi, ha az elkövetõ a gyermek gondozásával, felügyeletével, illetve gyógykezelésével volt megbízva.
Szemérem elleni erõszak
A Btk. büntetni rendeli, ha valaki mást erõszakkal, vagy az élet és testi épség ellen irányuló fenyegetéssel fajtalanságra, vagy ennek eltûrésére kényszerít, vagy ugyanezt elköveti fenyegetés nélkül, de az áldozat védekezésre és akaratnyilvánításra képtelen állapotát kihasználva. A bûntett akkor valósul meg, ha az elkövetõ hozzá is ér fizikailag az áldozathoz (fogdossa, csókolgatja, hozzáérinti nem szervét, stb.). Abban az esetben, ha a fajtalanság során fizikai kapcsolat nem jön létre (az elkövetõ mutogatja nemi szervét, önkielégítést végez a sértett elõtt, stb.), szemérem elleni erõszak vétségérõl beszélünk, melyet alacsonyabb büntetési tétel alkalmazásával szankcionálnak. A büntetés mértéke, hasonlóan a nemi erõszak bûntettének elkövetéséhez akkor magasabb, ha az áldozat tizenkét éven aluli, vagy ha az elkövetõ pedig a felügyeletét, gondozását, gyógykezelését ellátó személy.
Megrontás
Abban az esetben, ha valaki tizennégy éven aluli személlyel létesít szexuális kapcsolatot, vagy vele fajtalankodik, bûntettet követ el. A megrontás bûncselekménye úgy valósul meg, hogy a tizennégy éven alul személy a szexuális kapcsolatba beleegyezett. A bûncselekmény elkövetésének megvalósulásához nem kell erõszaknak vagy fenyegetésnek jelen lennie, hiszen ebben az esetben már erõszakos nemi közösülésrõl beszélhetnénk. A törvény magyarázata szerint a rendelkezés célja a nemileg fejletlen korban lévõ személyek büntetõjogi védelme. A megrontás elkövetése egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ, illetve két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel, ha az elkövetõ a bûncselekmény áldozatának hozzátartozója, vagy az áldozat nevelésével, gondozásával, gyógykezelésével megbízott személy.
Oktatási intézményeken belüli bántalmazás
A gyermekbántalmazás egy másik gyakori elõfordulási terepe a családon kívül az oktatási intézmény (óvoda, iskola). A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény rendelkezik arról, hogy a gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell biztosítani számára a fizikai és lelki erõszakkal szemben. A törvény szerint a gyermek, illetve tanuló nem vethetõ alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Az iskolában, óvodában, kollégiumban tehát a pedagógus nem alkalmazhat sem testi fenyítést a tanulóval szemben, sem olyan büntetést, amely megalázó számára, sérti emberi méltóságát. A pedagógusnak az is kötelessége, hogy a gondjaira bízott gyermeket megvédje diáktársai bántalmazásával szemben is.
Források:
FigyelõNet: http://www.fn.hu/index.php?id=55
KJK-Kerszöv Kft. Közlöny adatbázisa: http://www.kerszov.hu/kzlcim/kzl90_96
WebJogtár: http://kozugy.kerszov.hu/jr/sf/startfrnp.html
A gyermekeket különbözõ helyeken érheti bántalmazás, így az iskolában (tanárai, vagy diáktársai által), diákotthonban, gyermekotthonban, esetleg egészségügyi intézményekben, illetve a családján belül. Szakemberek szerint a bántalmazások 70 %-át a gyermek családján belül szenvedi el.
A bántalmazás fajtái
A bántalmazásnak három fajtáját különböztetik meg: az érzelmi, a fizikai és a szexuális bántalmazást (abúzust). Érzelmi bántalmazást jelent minden olyan fellépés, mely a gyermeket megalázza, amely sérti emberi méltóságát, folyamatos félelmet kelt benne, stb. Fizikai bántalmazáson értjük a gyermek testi fenyítését, fizikai kínzását, de azt is, ha elhanyagolják, éheztetik. A gyermek elleni szexuális visszaélésnek nevezzük, amikor egy felnõtt arra használja a hatalmát és befolyását, hogy a gyermeket szexuális tevékenységekben való részvételre vegye rá. Ez alatt nem csak a gyermekkel való szexuális kapcsolat létesítését kell érteni, vagy a szexuális molesztálását, fogdosását, de ide tartozik pl. az is, ha a kiskorúról pornográf képeket készítenek. Mivel egy gyermek életkoránál és függõ, kiszolgáltatott helyzeténél fogva sosincs abban a helyzetben, hogy tudatos döntést hozzon egy szexuális cselekedetrõl, ezért minden felnõtt és gyermek közti szexuális tevékenységet erõszaknak kell definiálni.
A legtöbb európai országban külön törvénycsomagban szabályozzák a családon belüli erõszak kezelését, és bûncselekményként deffiniálják azt. Svédországban például a törvény bünteti a gyermek családon belüli testi fenyítését, és az állam számos kiadványal, felvilágosító kampánnyal próbálja a rendelkezést a szülõkkel megismertetni, elfogadtatni, és azok betartásához segítséget nyújtani. Hazánkban azonban nincs egységes, határozott szabályozás erre vonatkozóan, és a hatóságok a meglevõ törvényeket sem tudják hatékonyan alkalmazni.
Gyermekek jogairól szóló ENSZ Egyezmény
Hazánk csatlakozott a gyermekek jogairól szóló ENSZ Egyezményhez, melyet a magyar parlament az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki. Az Egyezmény meghatározza azokat az alapjogokat, melyek a gyermekeket megilletik. A bántalmazással kapcsolatban az Egyezmény rendelkezik arról, hogy a gyermekeket nem szabad elhanyagolni, a gyermek nem válhat szexuális visszaélés áldozatává, és nem lehet kínzásnak, sem kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni.
Gyermekvédelmi törvény
1997-ben született meg a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi eljárásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, az ún. gyermekvédelmi törvény, mely egységes keretbe foglalja magát a gyermekvédelmi rendszert. A törvény alapján létrejöttek a gyermekjóléti szolgálatok, melyek a gyermek érdekeinek védelmében, a gyermek testi és lelki egészségének, családban történõ nevelkedésének elõsegítéséért dolgoznak. A gyermekjóléti szolgálatok feladata az is, hogy megelõzzék a gyermek veszélyeztetettségét, a már kialakult veszélyezetettséget pedig megszüntessék. Veszélyezetettség a törvény szerint olyan állapot, amely a gyermek testi, érzelmi vagy erkölcsi fejlõdését gátolja vagy akadályozza. A törvény rendelkezik arról is, hogy melyek azok a szervek, akiknek egy gyermekvédelmi jelzõrendszer tagjaként közre kell mûködniük a veszélyeztetettség megelõzésében és megszüntetésében. Ezek a szervek a rendõrség, háziorvos, védõnõ, egészségügyi intézmények (orvos, ápolónõ), oktatási intézmények (óvónõ, pedagógs), nevelési tanácsadó, családsegítõ szolgálatok, egyházak, társadalmi szervezetek, alapítványok.
Gyermekvédelmi törvény 2002-es módosítása
A törvénybe 2002-ig, azaz öt évig nem került bele a gyermekek testi fenyítésének tiltása. 1997 és 2002 között a jogszabály csak azt mondta, hogy a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, és a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erõszakkal - az elhanyagolással és az információs ártalommal (káros hatású TV-mûsor, újságcikk) szembeni védelemhez. A 2002. évi IX. törvény azonban módosította az ide vonatkozó paragrafust, és kiegészítette azzal, hogy a gyermek nem vethetõ alá kegyetlen, embertelen, megalázó testi fenyítésnek, büntetésnek vagy bánásmódnak. Ez a rendelkezés 2003. január 1-tõl hatályos, azaz innen kezdve lehet alkalmazni is. A testi fenyítés tiltásának megjelenése bizonyos elõrelépést jelent, azonban a probléma továbbra is az, hogy a tiltás mellé nincs szankció rendelve, azaz, nincs meghatározva, hogy mi is történik abban az esetben, ha a tiltás ellenére egy családban a szülõ rendszeresen, kegyetlen módon bántalmazza a gyermekét. A rendelkezés megfogalmazása sem egyértelmû, hiszen nem derül ki, hogy ezek szerint minden fajta testi fenyítés tilalmazva van, vagy csak a kegyetlen és embertelen bántalmazás. Kérdés, hogy ki, mi alapján dönti el, hogy az alkalmazott fenyítés még megengedhetõ, vagy már átlépte a kegyetlenség és embertelenség határát.
A 2002. évi IX. törvény még egy fontos módosítást vezetett be a gyermekvédelmi törvénybe. Szintén 2003. január 1-tõl hatályos az a rendelkezés, mely szerint a már részletezett gyermekvédelmi jelzõrendszer intézményeinek, illetve azok dolgozóinak kötelességük jelzéssel élni a gyermekjóléti szolgálat felé, ha tudomásukra jut a gyermek veszélyeztetettsége. Emellett kötelesek hatórásági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más súlyos, veszélyeztetõ ok fennállása esetén. Ezen hatósági intézkedés lehet a gyámügyi intézkedés, mely keretében a gyermeket védelembe veszik, vagy szükség esetén kiemelik a családjából, és lehet rendõrségi eljárás kezdeményezése is.
Büntetõ Törvénykönyv
A büntetõ törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) a gyermekekkel szemben elkövethetõ fizikai és szexuális erõszak több formáját is nevesíti, és büntetni rendeli, azonban a gyermekek testi fenyítésével konkrétan nem foglalkozik.
Kiskorú veszélyeztetetése
A gyermekbántalmazással kapcsolatban a jogszabály a kiskorú veszélyeztetésének fogalmát használja, mely szerint a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlõdését veszélyezteti, bûntettet követ el, és egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Amennyiben valaki a kiskorúval kényszermunkát végeztet, azt két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel lehet büntetni. A törvény magyarázata szerint a cselekmény elkövetése alatt azt értjük, amikor valaki (szülõ, pedagógus, óvónõ, gondozónõ, nevelõtanár) a gyermek gondozásából, felügyeletébõl adódó kötelezettségeit súlyosan megsérti. A bûncselekmény valamilyen ezzel kapcsolatos kötelesség elmulasztása (gyermek éheztetése, hosszabb idõn át felügyelet nélkül hagyása, stb.), vagy a kötelességgel ellentétes magatartás tanúsítása által valósulhat meg.
Tiltott pornográf felvétellel való visszaélés
Azt, aki kiskorú személyrõl pornográf video-, film-, vagy fényképfelvételt készít, illetve más módon elõállított pornográf képfelvételt megszerez és magánál tart, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. A törvény büntetni rendeli továbbá, ha valaki az ilyen felvételeket másnak kínálja, átadja, azzal kereskedik, vagy nagy nyilvánosság számára hozzáférhetõvé tesz (pl. internetre felteszi). Büntetendõ végezetül, ha valaki kiskorú személyt pornográf mûsorban szerepeltet, illetve, ha mindezen cselekedetekhez anyagi eszközöket szolgáltat, azaz aki mindezekért fizet.
Erõszakos közösülés
A törvény szerint erõszakos közösülést követ el az, aki valakit erõszakkal, vagy az élet és testi épség ellen irányuló fenyegetéssel közösülésre kényszerít, vagy kihasználja védekezésre, illetve akaratnyilvánításra képtelen állapotát, és úgy létesít vele szexuális kapcsolatot. A bûntettet két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. A törvény a büntetési tétel megemelésével tér ki külön arra az esetre, ha az erõszak áldozata kiskorú. Öttõl tíz évig terjedhet a szabadságvesztés, ha a sértett gyermek tizenkét éven aluli volt, és ugyanennyi, ha az elkövetõ a gyermek gondozásával, felügyeletével, illetve gyógykezelésével volt megbízva.
Szemérem elleni erõszak
A Btk. büntetni rendeli, ha valaki mást erõszakkal, vagy az élet és testi épség ellen irányuló fenyegetéssel fajtalanságra, vagy ennek eltûrésére kényszerít, vagy ugyanezt elköveti fenyegetés nélkül, de az áldozat védekezésre és akaratnyilvánításra képtelen állapotát kihasználva. A bûntett akkor valósul meg, ha az elkövetõ hozzá is ér fizikailag az áldozathoz (fogdossa, csókolgatja, hozzáérinti nem szervét, stb.). Abban az esetben, ha a fajtalanság során fizikai kapcsolat nem jön létre (az elkövetõ mutogatja nemi szervét, önkielégítést végez a sértett elõtt, stb.), szemérem elleni erõszak vétségérõl beszélünk, melyet alacsonyabb büntetési tétel alkalmazásával szankcionálnak. A büntetés mértéke, hasonlóan a nemi erõszak bûntettének elkövetéséhez akkor magasabb, ha az áldozat tizenkét éven aluli, vagy ha az elkövetõ pedig a felügyeletét, gondozását, gyógykezelését ellátó személy.
Megrontás
Abban az esetben, ha valaki tizennégy éven aluli személlyel létesít szexuális kapcsolatot, vagy vele fajtalankodik, bûntettet követ el. A megrontás bûncselekménye úgy valósul meg, hogy a tizennégy éven alul személy a szexuális kapcsolatba beleegyezett. A bûncselekmény elkövetésének megvalósulásához nem kell erõszaknak vagy fenyegetésnek jelen lennie, hiszen ebben az esetben már erõszakos nemi közösülésrõl beszélhetnénk. A törvény magyarázata szerint a rendelkezés célja a nemileg fejletlen korban lévõ személyek büntetõjogi védelme. A megrontás elkövetése egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ, illetve két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel, ha az elkövetõ a bûncselekmény áldozatának hozzátartozója, vagy az áldozat nevelésével, gondozásával, gyógykezelésével megbízott személy.
Oktatási intézményeken belüli bántalmazás
A gyermekbántalmazás egy másik gyakori elõfordulási terepe a családon kívül az oktatási intézmény (óvoda, iskola). A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény rendelkezik arról, hogy a gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell biztosítani számára a fizikai és lelki erõszakkal szemben. A törvény szerint a gyermek, illetve tanuló nem vethetõ alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Az iskolában, óvodában, kollégiumban tehát a pedagógus nem alkalmazhat sem testi fenyítést a tanulóval szemben, sem olyan büntetést, amely megalázó számára, sérti emberi méltóságát. A pedagógusnak az is kötelessége, hogy a gondjaira bízott gyermeket megvédje diáktársai bántalmazásával szemben is.