A gyermekekkel szembeni erõszak az elmúlt években egyre nagyobb nyilvánosságot kapott. Megjelenési formái különbözõek voltak, de bizonyos volt, hogy Magyarországon beszélni kell errõl a problémáról, mert az "amit nem látunk az nincs", ebben az esetben SEM igaz. A gyermekbántalmazás létezõ jelenség Magyarországon, amire oda kell figyelnünk!
Elsõsorban fontos kérdés, mit takar a gyermekbántalmazás, a gyermekekkel szembeni erõszak fogalma? Nem egyszerû a kérdés. Prof. Roy Meadow gyermekgyógyász, gyermek-mentálhigiénikus szerint: A gyermeken akkor követnek el erõszakot, ha az adott idõpontban, az adott kultúra számára elfogadhatatlan a gyermekkel való bánásmód. Fontos szempontok ezek, hiszen nem csak a különbözõ országokban bánnak különbözõképpen a gyermekekkel, hanem még egy országon, sõt településen belül is igen eltérõ magatartási szubkultúrák és felfogások léteznek a tekintetben, hogy mi számít a gyermek elleni erõszaknak. A normák változnak is az idõk során, a testi fenyítést ma már egyre kevésbé tekintik a nevelés velejárójának, pedig 100 évvel ezelõtti angol kultúrában a szülõk maguk részérõl még elfogadhatónak találták a gyermek erõszakkal való nevelését.
"Még mindig nyitott kérdés, hogy vajon hány szülõ szereti a gyermekét. A gyerekek ellen elkövetett kegyetlenségekrõl szóló híradások a legutóbbi két évezred nyugati történelmébõl, a fizikaitól a lelki erõszakig, a gondatlanságtól és a puszta birtokolni vágyástól a szadizmusig, olyannnyira sokkolóak, hogy az ember hajlamos azt hinni, hogy a szeretõ szülõk inkább kivételesek, mint általánosak." (Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni)
A gyermekek esetében többféle bántalmazás több fajtájáról is beszélhetünk: lelki, fizikai, szexuális bántalmazásról. Az elhanyagolás fogalma is idesorolható. A lelki, fizikai, szexuális bántalmazásnál a fõ probléma, hogy a gyermek ellen elkövetnek valamilyen erõszakot. Az elhanyagolásnál éppen ellenkezõleg történik: valamit nem tesznek meg a gyermek gondozói, például hiányzik a gyermek felé irányuló szeretet, elmarad a gondozás, táplálás, vagy éppen a gyermek életéhez, fejlõdéséhez szükséges tárgyi feltételek hiányoznak.
Ebbõl következõen a gyermeket megfosztják jogaitól és szükségletei kielégítésétõl, ami gyermeki és emberi jogaiból adódik.
A fizikai erõszak a "leglátványosabb", ebben az esetben a gyermek testén jól látható az erõszak, bántalmazás jele, de a viselkedésén, magatartásán is érezhetõ. Ideges, retteg, szorong, minden zajra megijed, zárkózottá válik. A fizikai erõszak különbözõ elõfordulását tapasztalhatjuk: csonttörések, égések és forrázások, nem baleseti sérülés, mérgezések, fojtogatások. Amikor az erõszaknak látható jelei vannak, akkor a környezet reagálhat és segítséget nyújthat a bántalmazott gyermeknek, akár hatósági eljáráshoz folyamodva is. Gyermekekkel, gyermekvédelemben, egészségügyben (orvosok, védõnõk) dolgozó felnõtteknek pedig kötelességük reagálni ezekre a jelekre. Gyakran megtörténik, hogy a környezet a bántalmazásnak szem-, fültanúja, a gyermek megpróbáltatásait látja, mégsem nyújt segítséget. Nehéz az elsõ lépéseket megtenni.
A lelki bántalmazás is érezhetõ a gyermek viselkedésén, magatartásán. Nehezebben bizonyítható, mint a testi bántalmazás, mert ennek külsõ jelei nincsenek, ha a gyermek viselkedése nem változik meg hirtelen a bántalmazás hatására (például a bántalmazás régebben kezdõdött és a kívülálló egy folyamatot lát, nem változást). Ebben az esetben elsõsorban a gyermek bizalmi embere (a hozzá legközelebb álló felnõtt személy) segítséget nyújthat beszélgetéseik során. Néha viszont jól megállapítható következményei vannak külsõ jelekben is: növekedés zavarok, a gyermek jellegzetes testalkatú alacsoy termetében mutatkozhat meg. Az emocionális (érzelmi) erõszak egyik, egyre gyakrabban említett és felismert formája az ún. Münchausen-szindróma, amelyben a szülõk a gyermeket nem létezõ betegség tüneteinek mutatására, tehát beteg-szerep eljátszására kényszerítik.
"Szexuális erõszak: szexuális erõszak, visszaélés történik, ha a függõ helyzetben élõ, eltartott és még szükségképpen éretlen gyermek, serdülõ olyan nemi jellegû tevékenységben vesz részt, vagy kénytelen részt venni, amit - tájékozatlanságánál fogva - nem ért meg és nem lát át a kellõ mértékig, és ami sérti a családi szerepekhez fûzõdõ társadalmi tabukat, tilalmakat. A szexuális erõszak megnyilvánulhat a szokatlan simogatástól a maszturbáláson és közösülésen át a szodómiáig terjedõ cselekvésekben. Gyakran pornográf képek (fénykép, film, videó) készítésében való részvételre kényszerítenek gyermeket. Elõfordul az erõszak kiterjesztése a család más tagjaira, vagy megtörténik kifejezetten nemi érdeklõdés alapján szervezõdött, olykor azt meghatározott rítusok szerint gyakorló körökben is." (Roy Meadow)
A gyermeket egyszerre több fajta erõszak is érheti, általában a bántalmazás komplex módon történik, tehát ha valaki szexuális erõszak áldozata, az lelki és fizikai erõszak áldozata is egyben. Az erõszakot elkövetõ két fajtáját különböztethetjük meg az aktív elkövetõt, aki bántja a gyermeket és sérülést okoz neki, illetve a passzív elkövetõt, aki nem védi meg a gyermeket az õt ütlegelõ, szexuálisan zaklató személytõl, de ide sorolható az elhanyagolás kategóriája is.
Összegzésként:
Gyakran hallani a mondatot "Szörnyû dolog a gyermekek bántalmazása, de az én családommal ez nem történhet meg."
Felteszem a kérdést: tényleg nem történik meg, vagy nem akarja látni, hogy megtörténik és ezáltal nem is történik meg, mert "amit nem látok az nincs".
Elsõsorban fontos kérdés, mit takar a gyermekbántalmazás, a gyermekekkel szembeni erõszak fogalma? Nem egyszerû a kérdés. Prof. Roy Meadow gyermekgyógyász, gyermek-mentálhigiénikus szerint: A gyermeken akkor követnek el erõszakot, ha az adott idõpontban, az adott kultúra számára elfogadhatatlan a gyermekkel való bánásmód. Fontos szempontok ezek, hiszen nem csak a különbözõ országokban bánnak különbözõképpen a gyermekekkel, hanem még egy országon, sõt településen belül is igen eltérõ magatartási szubkultúrák és felfogások léteznek a tekintetben, hogy mi számít a gyermek elleni erõszaknak. A normák változnak is az idõk során, a testi fenyítést ma már egyre kevésbé tekintik a nevelés velejárójának, pedig 100 évvel ezelõtti angol kultúrában a szülõk maguk részérõl még elfogadhatónak találták a gyermek erõszakkal való nevelését.
"Még mindig nyitott kérdés, hogy vajon hány szülõ szereti a gyermekét. A gyerekek ellen elkövetett kegyetlenségekrõl szóló híradások a legutóbbi két évezred nyugati történelmébõl, a fizikaitól a lelki erõszakig, a gondatlanságtól és a puszta birtokolni vágyástól a szadizmusig, olyannnyira sokkolóak, hogy az ember hajlamos azt hinni, hogy a szeretõ szülõk inkább kivételesek, mint általánosak." (Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni)
A gyermekek esetében többféle bántalmazás több fajtájáról is beszélhetünk: lelki, fizikai, szexuális bántalmazásról. Az elhanyagolás fogalma is idesorolható. A lelki, fizikai, szexuális bántalmazásnál a fõ probléma, hogy a gyermek ellen elkövetnek valamilyen erõszakot. Az elhanyagolásnál éppen ellenkezõleg történik: valamit nem tesznek meg a gyermek gondozói, például hiányzik a gyermek felé irányuló szeretet, elmarad a gondozás, táplálás, vagy éppen a gyermek életéhez, fejlõdéséhez szükséges tárgyi feltételek hiányoznak.
Ebbõl következõen a gyermeket megfosztják jogaitól és szükségletei kielégítésétõl, ami gyermeki és emberi jogaiból adódik.
A fizikai erõszak a "leglátványosabb", ebben az esetben a gyermek testén jól látható az erõszak, bántalmazás jele, de a viselkedésén, magatartásán is érezhetõ. Ideges, retteg, szorong, minden zajra megijed, zárkózottá válik. A fizikai erõszak különbözõ elõfordulását tapasztalhatjuk: csonttörések, égések és forrázások, nem baleseti sérülés, mérgezések, fojtogatások. Amikor az erõszaknak látható jelei vannak, akkor a környezet reagálhat és segítséget nyújthat a bántalmazott gyermeknek, akár hatósági eljáráshoz folyamodva is. Gyermekekkel, gyermekvédelemben, egészségügyben (orvosok, védõnõk) dolgozó felnõtteknek pedig kötelességük reagálni ezekre a jelekre. Gyakran megtörténik, hogy a környezet a bántalmazásnak szem-, fültanúja, a gyermek megpróbáltatásait látja, mégsem nyújt segítséget. Nehéz az elsõ lépéseket megtenni.
A lelki bántalmazás is érezhetõ a gyermek viselkedésén, magatartásán. Nehezebben bizonyítható, mint a testi bántalmazás, mert ennek külsõ jelei nincsenek, ha a gyermek viselkedése nem változik meg hirtelen a bántalmazás hatására (például a bántalmazás régebben kezdõdött és a kívülálló egy folyamatot lát, nem változást). Ebben az esetben elsõsorban a gyermek bizalmi embere (a hozzá legközelebb álló felnõtt személy) segítséget nyújthat beszélgetéseik során. Néha viszont jól megállapítható következményei vannak külsõ jelekben is: növekedés zavarok, a gyermek jellegzetes testalkatú alacsoy termetében mutatkozhat meg. Az emocionális (érzelmi) erõszak egyik, egyre gyakrabban említett és felismert formája az ún. Münchausen-szindróma, amelyben a szülõk a gyermeket nem létezõ betegség tüneteinek mutatására, tehát beteg-szerep eljátszására kényszerítik.
"Szexuális erõszak: szexuális erõszak, visszaélés történik, ha a függõ helyzetben élõ, eltartott és még szükségképpen éretlen gyermek, serdülõ olyan nemi jellegû tevékenységben vesz részt, vagy kénytelen részt venni, amit - tájékozatlanságánál fogva - nem ért meg és nem lát át a kellõ mértékig, és ami sérti a családi szerepekhez fûzõdõ társadalmi tabukat, tilalmakat. A szexuális erõszak megnyilvánulhat a szokatlan simogatástól a maszturbáláson és közösülésen át a szodómiáig terjedõ cselekvésekben. Gyakran pornográf képek (fénykép, film, videó) készítésében való részvételre kényszerítenek gyermeket. Elõfordul az erõszak kiterjesztése a család más tagjaira, vagy megtörténik kifejezetten nemi érdeklõdés alapján szervezõdött, olykor azt meghatározott rítusok szerint gyakorló körökben is." (Roy Meadow)
A gyermeket egyszerre több fajta erõszak is érheti, általában a bántalmazás komplex módon történik, tehát ha valaki szexuális erõszak áldozata, az lelki és fizikai erõszak áldozata is egyben. Az erõszakot elkövetõ két fajtáját különböztethetjük meg az aktív elkövetõt, aki bántja a gyermeket és sérülést okoz neki, illetve a passzív elkövetõt, aki nem védi meg a gyermeket az õt ütlegelõ, szexuálisan zaklató személytõl, de ide sorolható az elhanyagolás kategóriája is.
Összegzésként:
Gyakran hallani a mondatot "Szörnyû dolog a gyermekek bántalmazása, de az én családommal ez nem történhet meg."
Felteszem a kérdést: tényleg nem történik meg, vagy nem akarja látni, hogy megtörténik és ezáltal nem is történik meg, mert "amit nem látok az nincs".