Thomas de Quincey: Egy angol ópiumevõ vallomásai
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983. p. 16-17. ISBN 963 07 3218 1
Magyar Elektronikus Könyvtár: http://www.mek.oszk.hu/00400/00470/
...Tény, hogy az ópium csábító erejét még az orvostudományban járatos szakírók is elismerik, akik egyébként a legnagyobb ellenségei, így például Awsiter, a greenwichi kórház gyógyszerésze Az ópium hatásáról címû, 1763-ban megjelent értekezésében a következõ rejtélyesnek tetszõ módon nyilatkozott arról, hogy miért nem tárgyalja Mead e szer tulajdonságait, ellenmérgeit kielégítõen: „Talán kényesnek találta a témát ahhoz, hogy nagyobb nyilvánosság elõtt tárgyalja. Ha megteszi, talán e szer gátlástalan fogyasztását indítja el. Feladván a kellõ elõvigyázatosságot, maga oszlatta volna el azokat az aggodalmakat, amelyeknek éppenséggel meg kell akadályozniuk, hogy e szer roppant hatalmát szélesebb körben megismerjék, mert számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, melyek, ha nálunk ismeretesekké válnak, e szer fogyasztását megszokássá tennék, s a keresletet még nagyobbá, mint akár maguknál a törököknél. Ez pediglen - fûzi hozzá - általános szerencsétlenséget hozna magával.” E végkövetkeztetés szigorúságával nem értek egyet; errõl azonban lesz még alkalmam vallomásaim végén szólni, ahol az olvasó mûvem tanulságát is kézhez kapja majd.
Jerzy S. Sito: LSD
Magvetõ Kiadó, Budapest, 1978. p. 74-75. ISBN 963 270 779 6
...Easy, easy. Csak lassan. Nem szabad pánikba esni. Védekezni - de nem vaktában; összeszedni minden erõmet. Mindenáron megõrizni öntudatomat. Megõrizni a kapcsolatot a reális világgal. Igenis, a reális világgal. Tehát úgy látszik, mégiscsak gondolkodom. Sõt még egy koncepcióig is fel tudok emelkedni! Íme állapotom diagramja: az öntudat-skála, keskeny fénycsík, mely a szemem elõtt villog. Színe változó, de többnyire zöld, mintha foszforeszkálna. Ennek a skálának - ennek a vetítõsíknak, fénvsávnak-mindkét vége felõl árnyék közeledik; a megvilágított felület egyre keskenyebb lesz. A félelemnek újabb hulláma lep el. Hatalmas, mindeddig tán a legnagyobb. Hullám! Valóban, szó szerint! Látom, amint közeledik- több emeletes falként hirtelen megtörik a csúcson, és iszonyú robajjal egyenesen rám zuhan! Elsöpör, magával ragad! Felpattanok a fekhelyemrõl. Nem. Felugrom, mintha elektromos áramütés ért volna. Ismét lezuhanok. Minden izmom görcsbe rándul. Már tudom! Egy pillanat múlva, amint az árnyék ellepi az egész skálát, itt a vég. Már soha, soha többé nem térek magamhoz…
Charles Baudelaire: Mesterséges mennyországok
Fekete Sas Kiadó, 2000. ISBN: 963 8254 89 0
Baudelaire, aki egy ideig maga is hódolt a kábítószer-élvezet szenvedélyének, megragadó költõi prózában ad, fõleg élménybeszámolókra alapozott áttekintést az ópium és a hasis természetérõl.
William S. Burroughs: A narkós.
Allen Ginsberg utószavával, Lord Könyvkiadó, Budapest, 1995.
A világhírû amerikai író erõteljes szavakkal tárja elénk egy narkós életét: vízióit, kísérteties éjszakai kóborlásait, különös szexualitását és a tû utáni mohó vágyát. Hõsét közép-nyugat szülõhelyétõl New Yorkon és New Orleanson át Mexikóvárosig követve, megdöbbentõ és felejthetetlen módon szembesíti a narkóegylettel: Az anyag, eltérõen az alkoholtól vagy a fûtõl, nem arra való, hogy jobban élvezd az életet. Nem dob fel. Az anyag életforma.
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983. p. 16-17. ISBN 963 07 3218 1
Magyar Elektronikus Könyvtár: http://www.mek.oszk.hu/00400/00470/
...Tény, hogy az ópium csábító erejét még az orvostudományban járatos szakírók is elismerik, akik egyébként a legnagyobb ellenségei, így például Awsiter, a greenwichi kórház gyógyszerésze Az ópium hatásáról címû, 1763-ban megjelent értekezésében a következõ rejtélyesnek tetszõ módon nyilatkozott arról, hogy miért nem tárgyalja Mead e szer tulajdonságait, ellenmérgeit kielégítõen: „Talán kényesnek találta a témát ahhoz, hogy nagyobb nyilvánosság elõtt tárgyalja. Ha megteszi, talán e szer gátlástalan fogyasztását indítja el. Feladván a kellõ elõvigyázatosságot, maga oszlatta volna el azokat az aggodalmakat, amelyeknek éppenséggel meg kell akadályozniuk, hogy e szer roppant hatalmát szélesebb körben megismerjék, mert számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, melyek, ha nálunk ismeretesekké válnak, e szer fogyasztását megszokássá tennék, s a keresletet még nagyobbá, mint akár maguknál a törököknél. Ez pediglen - fûzi hozzá - általános szerencsétlenséget hozna magával.” E végkövetkeztetés szigorúságával nem értek egyet; errõl azonban lesz még alkalmam vallomásaim végén szólni, ahol az olvasó mûvem tanulságát is kézhez kapja majd.
Jerzy S. Sito: LSD
Magvetõ Kiadó, Budapest, 1978. p. 74-75. ISBN 963 270 779 6
...Easy, easy. Csak lassan. Nem szabad pánikba esni. Védekezni - de nem vaktában; összeszedni minden erõmet. Mindenáron megõrizni öntudatomat. Megõrizni a kapcsolatot a reális világgal. Igenis, a reális világgal. Tehát úgy látszik, mégiscsak gondolkodom. Sõt még egy koncepcióig is fel tudok emelkedni! Íme állapotom diagramja: az öntudat-skála, keskeny fénycsík, mely a szemem elõtt villog. Színe változó, de többnyire zöld, mintha foszforeszkálna. Ennek a skálának - ennek a vetítõsíknak, fénvsávnak-mindkét vége felõl árnyék közeledik; a megvilágított felület egyre keskenyebb lesz. A félelemnek újabb hulláma lep el. Hatalmas, mindeddig tán a legnagyobb. Hullám! Valóban, szó szerint! Látom, amint közeledik- több emeletes falként hirtelen megtörik a csúcson, és iszonyú robajjal egyenesen rám zuhan! Elsöpör, magával ragad! Felpattanok a fekhelyemrõl. Nem. Felugrom, mintha elektromos áramütés ért volna. Ismét lezuhanok. Minden izmom görcsbe rándul. Már tudom! Egy pillanat múlva, amint az árnyék ellepi az egész skálát, itt a vég. Már soha, soha többé nem térek magamhoz…
Charles Baudelaire: Mesterséges mennyországok
Fekete Sas Kiadó, 2000. ISBN: 963 8254 89 0
Baudelaire, aki egy ideig maga is hódolt a kábítószer-élvezet szenvedélyének, megragadó költõi prózában ad, fõleg élménybeszámolókra alapozott áttekintést az ópium és a hasis természetérõl.
William S. Burroughs: A narkós.
Allen Ginsberg utószavával, Lord Könyvkiadó, Budapest, 1995.
A világhírû amerikai író erõteljes szavakkal tárja elénk egy narkós életét: vízióit, kísérteties éjszakai kóborlásait, különös szexualitását és a tû utáni mohó vágyát. Hõsét közép-nyugat szülõhelyétõl New Yorkon és New Orleanson át Mexikóvárosig követve, megdöbbentõ és felejthetetlen módon szembesíti a narkóegylettel: Az anyag, eltérõen az alkoholtól vagy a fûtõl, nem arra való, hogy jobban élvezd az életet. Nem dob fel. Az anyag életforma.