Források:
DrogNet: http://drognet.uw.hu
Társaság a Szabadságjogokért: http://www.tasz.hu/
FigyelõNet: http://www.fn.hu/index.php?id=55
KJK-Kerszöv Kft. Közlöny adatbázisa: http://www.kerszov.hu/kzlcim/kzl90_96
WebJogtár: http://kozugy.kerszov.hu/jr/sf/startfrnp.html
282. § (1) Aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert termeszt, elõállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén két évtõl nyolc évig, a (2) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt
a) üzletszerûen,
b) fegyveresen,
c) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként követik el,
d) tizennyolcadik életévét betöltött személy tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követi el, illetve az elkövetés folytán ilyen személy jut kábítószerhez,
e) nem kábítószerfüggõ személy kábítószerfüggõ személy felhasználásával követi el.
(4) A büntetés a (2) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közmûvelõdési feladatok ellátására rendelt épületek területén, annak környezetében, a fegyveres erõk vagy a büntetés–végrehajtási szervezet objektumaiban követik el.
(5) A büntetés az (1) bekezdés esetén öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés, a (2) bekezdés esetén tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bûncselekményt
a) jelentõs mennyiségû kábítószerre,
b) bûnszervezet tagjaként vagy megbízásából követik el.
(6) Az (1)–(5) bekezdés szerint büntetendõ az is, aki a kábítószerrel visszaélés bûncselekményének elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.
(7) Aki kábítószerrel visszaélés elkövetésére felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik, bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(8) Ha a kábítószerrel visszaélést csekély mennyiségû kábítószerre követik el, a büntetés vétség miatt az (1) bekezdés esetén két évig terjedõ szabadságvesztés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés, a (2) bekezdés szerinti kínálás és átadás elkövetési magatartások esetén két évig terjedõ szabadságvesztés.
(9) Aki
a) a hatósági elõírások megszegésével kábítószert fogyaszt,
b) nagy nyilvánosság elõtt kábítószer–fogyasztásra hív fel,
ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
282/A. § (1) Az a kábítószerfüggõ személy, aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert termeszt, elõállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Az a kábítószerfüggõ személy, aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(3) A büntetés bûntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha bûncselekményt üzletszerûen követik el.
(4) A büntetés bûntett miatt az (1) bekezdés esetén két évtõl nyolc évig, a (2) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt jelentõs mennyiségû kábítószerre követik el.
(5) Az a kábítószerfüggõ személy, aki a hatósági elõírások megszegésével
a) kábítószert fogyaszt, illetõleg saját fogyasztása céljából tart,
b) csekély mennyiségû kábítószert saját fogyasztása céljából elõállít, termeszt, megszerez,
c) csekély mennyiségû kábítószert tizennyolcadik életévét betöltött személynek fogyasztás céljából kínál, átad vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.
(6) Nem büntethetõ a kábítószerfüggõ személy
a) az (5) bekezdés a)–b) pontja esetén, vagy
b) ha kábítószer fogyasztásával összefüggõ – kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendõ – más bûncselekményt követett el, feltéve, ha az elsõ fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószerfüggõséget gyógyító kezelésben részesült.
Kóros szenvedélykeltés
283. § Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kábító hatású anyag vagy szer kóros élvezetéhez segítséget nyújt, vagy õt arra rábírni törekszik, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
Kábítószer készítésének elõsegítése
283/A. § (1) Aki kábítószernek a hatósági elõírások megszegésével történõ termesztéséhez, illetõleg elõállításához szükséges, vagy a termesztést, illetõleg az elõállítást könnyítõ feltételeket biztosítja, úgyszintén, aki kábítószer termesztéséhez, elõállításához szükséges anyagot, terméket, berendezést vagy felszerelést
a) készít, illetõleg készíttet,
b) átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki kábítószernek a hatósági elõírások megszegésével történõ termesztéséhez, illetõleg elõállításához szükséges, vagy azt könnyítõ vagyoni értékû gazdasági, mûszaki, szervezési ismeretet a kábítószer termesztõjének, illetõleg elõállítójának a rendelkezésére bocsát.
(3) Nem büntethetõ az (1) bekezdés a) pontja esetén, aki – mielõtt a kábítószer termesztéséhez, elõállításához szükséges anyag, termék, berendezés, felszerelés készítése, illetõleg készíttetése a hatóság tudomására jutott volna – a kábítószer készítését elõsegítõ tevékenységét a hatóság elõtt felfedi, és az elkészített dolgokat a hatóságnak átadja, valamint lehetõvé teszi a készítésben részt vevõ más személyek kilétének megállapítását.
A magyar büntetõjog a kábítószer–fogyasztást bûncselekményként értékeli, akkor is, ha ez a magatartás nem okoz az egyén számára egészségi vagy egzisztenciális problémát, és akkor is, ha a fogyasztó már segítségre szoruló beteg ember. Az orvoslásban ez az egyetlen olyan eset, amikor a betegség oka egy önsértõ magatartás – drogozás – és ez már önmagában elegendõ a büntetõeljárás megindításához. Akit kábítószer–fogyasztással gyanúsítanak, azt elõállíthatják, megmotozhatják, házkutatást tarthatnak otthonában, szakértõi vizsgálatra kötelezhetik.
Magyarországon a kábítószerkérdésben a tiltás elve érvényesül, büntetni rendelik mind a kereskedõt, mind a fogyasztót. 1999. március 1–jén új szabályozás lépett hatályba, összességében szigorították a Büntetõ Törvénykönyv elõírásait.
A kábítószer–fogyasztó két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ, ha csekély mennyiségû drogot találtak nála. A felelõsségre vonás alól csak a kábítószerfüggõ mentesülhet, ha aláveti magát egy féléves folyamatos gyógykezelésnek. Az alkalmi fogyasztók március 1. után már nem választhatják a kezelést a büntetés helyett. Számukra megteremtették a vádemelés elhalasztásának lehetõségét, azonban errõl nem a fogyasztó, hanem az ügyész dönt.
Akinél, a csekély mennyiségnél több drogot találnak, az öt évig terjedõ szabadságvesztésre számíthat, és ha ezt esetleg át is adta, akkor két évtõl nyolc évig terjed a büntetés. Szigorították a terjesztésre vonatkozó szabályokat, az üzletszerû elkövetés esetében 5–10 évig terjedõ szabadságvesztést lehet kiszabni, és ha az eladott vagy átadott kábítószer meghaladja a jelentõs mennyiséget, akkor a büntetés 10–15 évig vagy életfogytig tartó fegyház. Ugyanakkor a mennyiségi határokat is szigorították, felére, tizedére szállították le az eddigi értékeket.
Ha valaki oktatási, közmûvelõdési intézmény területén, vagy környezetében, fegyveres erõk objektumában megkínál valakit kábítószerrel, vagy akár ingyen átad egy adagot, az szintén 5–10 évig tartó börtönnel sújtható.
A kábítószerfüggõk enyhében büntetendõk, mint akik nem jutottak el a betegségszintû droghasználathoz. Õk a fogyasztásért csak egy évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõk, és e helyett választhatják a gyógykezelést. Kereskedés miatt öt évig terjedõ, jelentõs mennyiségû kábítószer terjesztéséért pedig 5–10 évig terjedõ börtön szabható ki.
Európában az utóbbi években nem a kereskedõk elleni küzdelemre, hanem a keresletcsökkentésre helyezik a hangsúlyt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kábítószer–fogyasztás visszaszorítására a büntetõjog, az elrettentés nem alkalmas, sokkal inkább a felvilágosítás, a hatékony prevenció, és terápia, valamint az ártalomcsökkentés hoz eredményeket. Tudomásul veszik, hogy a fogyasztók többsége se nem beteg, se nem bûnözõ. A kriminalizálásnak káros következményei is vannak, jelentõsen megnehezíti azt, hogy a fiatalok és felnõttek õszintén beszéljenek egymással errõl a témáról. A gyermek titkolja a szülei elõtt problémáját, a diák csak társaival beszéli meg jó vagy rossz élményeit, tanárait nem avatja be, és baj esetén nem kér segítséget, mert fél a jogi következményektõl.
Dr. Pelle Andrea ügyvéd
a Társaság a Szabadságjogokért Drog–jogsegélyszolgálatának vezetõje
A drogokkal való visszaélés szokványos meghatározása egyszerûen a társas együttélés szabályaiból indul ki:
Pszichológiai szempontból: Drogokkal való visszaélés minden olyan, tudatállapotot módosító szer belsõ változást célzó használata, amely átmenetileg vagy tartósan befolyásolja a társas, a kognitív vagy a motoros funkciókat, avagy a testi egészséget, függetlenül attól, hogy az adott drog legális–e vagy sem.
A kábítószer–használat formáinak megkülönböztetése
A kábítószer–használóknál három csoportot különböztetnek meg:
Próbálkozók, vagy alkalmi droghasználók. õk alkotják az összes drogvisszaélõk kb. 90%–át. Úgy általános orvosi, mint pszichiátriai szempontból, õk kevés problémát jelentenek. Mégis a közvélemény, a bûnüldözés és a preventív erõk nekik szentelik a legtöbb figyelmet. A próbálkozó csak ritkán használja a szert, és nem érzi úgy, hogy feltétlenül szüksége van a hatására. A kíváncsiságon túl azért veszi be a drogot, hogy elkerülje a kínos élményt, amit a kortárscsoport normáinak megszegése adna. Inkább egy „beavatási ceremónia” részese akar lenni, mintsem a kábulatot keresi. Természetesen kényszeres droghasználóvá is válhat.
Kényszeres droghasználók. õk jelentik az igazi problémát. Rájuk illik az a megállapítás, hogy a droghasználat csupán a mélyen meghúzódó problémák egyik tünete. A kényszeres droghasználó azt érzi, hogy a drog által keltett állapot megszabadítja attól, ami gyötri, és azt nyújtja neki, ami hiányzik számára. Nem tudja nélkülözni a „feldobott” állapotot, annak ellenére, hogy annak veszélyeivel többnyire teljesen tisztában van.
„Hétvégi” droghasználók. Az elõzõ két csoport között tartjuk számon azokat, akik a drogokat kikapcsolódásképpen használják. Náluk a drog funkciója olyasmi, mint az alkoholé vagy a marihuánáé. Õk általában azt állítják, hogy a kontroll átmeneti feladásában nincs semmiféle kényszeres jelleg, teljesen szabadon döntenek, hogy használják–e a szert vagy sem. Természetesen kényszeres droghasználóvá is válhat.
DrogNet: http://drognet.uw.hu
Társaság a Szabadságjogokért: http://www.tasz.hu/
FigyelõNet: http://www.fn.hu/index.php?id=55
KJK-Kerszöv Kft. Közlöny adatbázisa: http://www.kerszov.hu/kzlcim/kzl90_96
WebJogtár: http://kozugy.kerszov.hu/jr/sf/startfrnp.html
A „DROGTÖRVÉNY”
amely a szervezett bûnözés elleni törvénycsomag részét képezi
A törvény nem ismerése nem mentesít a felelõsségre vonás alól!
282. § (1) Aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert termeszt, elõállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén két évtõl nyolc évig, a (2) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt
a) üzletszerûen,
b) fegyveresen,
c) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként követik el,
d) tizennyolcadik életévét betöltött személy tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követi el, illetve az elkövetés folytán ilyen személy jut kábítószerhez,
e) nem kábítószerfüggõ személy kábítószerfüggõ személy felhasználásával követi el.
(4) A büntetés a (2) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közmûvelõdési feladatok ellátására rendelt épületek területén, annak környezetében, a fegyveres erõk vagy a büntetés–végrehajtási szervezet objektumaiban követik el.
(5) A büntetés az (1) bekezdés esetén öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés, a (2) bekezdés esetén tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bûncselekményt
a) jelentõs mennyiségû kábítószerre,
b) bûnszervezet tagjaként vagy megbízásából követik el.
(6) Az (1)–(5) bekezdés szerint büntetendõ az is, aki a kábítószerrel visszaélés bûncselekményének elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.
(7) Aki kábítószerrel visszaélés elkövetésére felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik, bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(8) Ha a kábítószerrel visszaélést csekély mennyiségû kábítószerre követik el, a büntetés vétség miatt az (1) bekezdés esetén két évig terjedõ szabadságvesztés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés, a (2) bekezdés szerinti kínálás és átadás elkövetési magatartások esetén két évig terjedõ szabadságvesztés.
(9) Aki
a) a hatósági elõírások megszegésével kábítószert fogyaszt,
b) nagy nyilvánosság elõtt kábítószer–fogyasztásra hív fel,
ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
282/A. § (1) Az a kábítószerfüggõ személy, aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert termeszt, elõállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Az a kábítószerfüggõ személy, aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(3) A büntetés bûntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha bûncselekményt üzletszerûen követik el.
(4) A büntetés bûntett miatt az (1) bekezdés esetén két évtõl nyolc évig, a (2) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt jelentõs mennyiségû kábítószerre követik el.
(5) Az a kábítószerfüggõ személy, aki a hatósági elõírások megszegésével
a) kábítószert fogyaszt, illetõleg saját fogyasztása céljából tart,
b) csekély mennyiségû kábítószert saját fogyasztása céljából elõállít, termeszt, megszerez,
c) csekély mennyiségû kábítószert tizennyolcadik életévét betöltött személynek fogyasztás céljából kínál, átad vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.
(6) Nem büntethetõ a kábítószerfüggõ személy
a) az (5) bekezdés a)–b) pontja esetén, vagy
b) ha kábítószer fogyasztásával összefüggõ – kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendõ – más bûncselekményt követett el, feltéve, ha az elsõ fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószerfüggõséget gyógyító kezelésben részesült.
Kóros szenvedélykeltés
283. § Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kábító hatású anyag vagy szer kóros élvezetéhez segítséget nyújt, vagy õt arra rábírni törekszik, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
Kábítószer készítésének elõsegítése
283/A. § (1) Aki kábítószernek a hatósági elõírások megszegésével történõ termesztéséhez, illetõleg elõállításához szükséges, vagy a termesztést, illetõleg az elõállítást könnyítõ feltételeket biztosítja, úgyszintén, aki kábítószer termesztéséhez, elõállításához szükséges anyagot, terméket, berendezést vagy felszerelést
a) készít, illetõleg készíttet,
b) átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki kábítószernek a hatósági elõírások megszegésével történõ termesztéséhez, illetõleg elõállításához szükséges, vagy azt könnyítõ vagyoni értékû gazdasági, mûszaki, szervezési ismeretet a kábítószer termesztõjének, illetõleg elõállítójának a rendelkezésére bocsát.
(3) Nem büntethetõ az (1) bekezdés a) pontja esetén, aki – mielõtt a kábítószer termesztéséhez, elõállításához szükséges anyag, termék, berendezés, felszerelés készítése, illetõleg készíttetése a hatóság tudomására jutott volna – a kábítószer készítését elõsegítõ tevékenységét a hatóság elõtt felfedi, és az elkészített dolgokat a hatóságnak átadja, valamint lehetõvé teszi a készítésben részt vevõ más személyek kilétének megállapítását.
Bûntett vagy betegség?
A magyar büntetõjog a kábítószer–fogyasztást bûncselekményként értékeli, akkor is, ha ez a magatartás nem okoz az egyén számára egészségi vagy egzisztenciális problémát, és akkor is, ha a fogyasztó már segítségre szoruló beteg ember. Az orvoslásban ez az egyetlen olyan eset, amikor a betegség oka egy önsértõ magatartás – drogozás – és ez már önmagában elegendõ a büntetõeljárás megindításához. Akit kábítószer–fogyasztással gyanúsítanak, azt elõállíthatják, megmotozhatják, házkutatást tarthatnak otthonában, szakértõi vizsgálatra kötelezhetik.
Magyarországon a kábítószerkérdésben a tiltás elve érvényesül, büntetni rendelik mind a kereskedõt, mind a fogyasztót. 1999. március 1–jén új szabályozás lépett hatályba, összességében szigorították a Büntetõ Törvénykönyv elõírásait.
A kábítószer–fogyasztó két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ, ha csekély mennyiségû drogot találtak nála. A felelõsségre vonás alól csak a kábítószerfüggõ mentesülhet, ha aláveti magát egy féléves folyamatos gyógykezelésnek. Az alkalmi fogyasztók március 1. után már nem választhatják a kezelést a büntetés helyett. Számukra megteremtették a vádemelés elhalasztásának lehetõségét, azonban errõl nem a fogyasztó, hanem az ügyész dönt.
Akinél, a csekély mennyiségnél több drogot találnak, az öt évig terjedõ szabadságvesztésre számíthat, és ha ezt esetleg át is adta, akkor két évtõl nyolc évig terjed a büntetés. Szigorították a terjesztésre vonatkozó szabályokat, az üzletszerû elkövetés esetében 5–10 évig terjedõ szabadságvesztést lehet kiszabni, és ha az eladott vagy átadott kábítószer meghaladja a jelentõs mennyiséget, akkor a büntetés 10–15 évig vagy életfogytig tartó fegyház. Ugyanakkor a mennyiségi határokat is szigorították, felére, tizedére szállították le az eddigi értékeket.
Ha valaki oktatási, közmûvelõdési intézmény területén, vagy környezetében, fegyveres erõk objektumában megkínál valakit kábítószerrel, vagy akár ingyen átad egy adagot, az szintén 5–10 évig tartó börtönnel sújtható.
A kábítószerfüggõk enyhében büntetendõk, mint akik nem jutottak el a betegségszintû droghasználathoz. Õk a fogyasztásért csak egy évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõk, és e helyett választhatják a gyógykezelést. Kereskedés miatt öt évig terjedõ, jelentõs mennyiségû kábítószer terjesztéséért pedig 5–10 évig terjedõ börtön szabható ki.
Európában az utóbbi években nem a kereskedõk elleni küzdelemre, hanem a keresletcsökkentésre helyezik a hangsúlyt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kábítószer–fogyasztás visszaszorítására a büntetõjog, az elrettentés nem alkalmas, sokkal inkább a felvilágosítás, a hatékony prevenció, és terápia, valamint az ártalomcsökkentés hoz eredményeket. Tudomásul veszik, hogy a fogyasztók többsége se nem beteg, se nem bûnözõ. A kriminalizálásnak káros következményei is vannak, jelentõsen megnehezíti azt, hogy a fiatalok és felnõttek õszintén beszéljenek egymással errõl a témáról. A gyermek titkolja a szülei elõtt problémáját, a diák csak társaival beszéli meg jó vagy rossz élményeit, tanárait nem avatja be, és baj esetén nem kér segítséget, mert fél a jogi következményektõl.
Dr. Pelle Andrea ügyvéd
a Társaság a Szabadságjogokért Drog–jogsegélyszolgálatának vezetõje
Kábítószerrel való visszaélés definíciói
A drogokkal való visszaélés szokványos meghatározása egyszerûen a társas együttélés szabályaiból indul ki:
- Bármely drog olyan önhatalmú használata, amely eltér az orvosi elõírástól vagy az adott kultúra által elfogadott társas konvencióktól.
- A központi idegrendszerre ható anyagok, többnyire drogok olyan illegális, nem orvosi használata, amely képes a mentális állapot olyan megváltozására, ami eltér a társas normáktól és meg nem felelõnek, nem kívántnak, ártalmasnak, fenyegetõnek vagy bármely kis mértékben is, de a kultúrától idegennek minõsül.
Pszichológiai szempontból: Drogokkal való visszaélés minden olyan, tudatállapotot módosító szer belsõ változást célzó használata, amely átmenetileg vagy tartósan befolyásolja a társas, a kognitív vagy a motoros funkciókat, avagy a testi egészséget, függetlenül attól, hogy az adott drog legális–e vagy sem.
A kábítószer–használat formáinak megkülönböztetése
A kábítószer–használóknál három csoportot különböztetnek meg:
Próbálkozók, vagy alkalmi droghasználók. õk alkotják az összes drogvisszaélõk kb. 90%–át. Úgy általános orvosi, mint pszichiátriai szempontból, õk kevés problémát jelentenek. Mégis a közvélemény, a bûnüldözés és a preventív erõk nekik szentelik a legtöbb figyelmet. A próbálkozó csak ritkán használja a szert, és nem érzi úgy, hogy feltétlenül szüksége van a hatására. A kíváncsiságon túl azért veszi be a drogot, hogy elkerülje a kínos élményt, amit a kortárscsoport normáinak megszegése adna. Inkább egy „beavatási ceremónia” részese akar lenni, mintsem a kábulatot keresi. Természetesen kényszeres droghasználóvá is válhat.
Kényszeres droghasználók. õk jelentik az igazi problémát. Rájuk illik az a megállapítás, hogy a droghasználat csupán a mélyen meghúzódó problémák egyik tünete. A kényszeres droghasználó azt érzi, hogy a drog által keltett állapot megszabadítja attól, ami gyötri, és azt nyújtja neki, ami hiányzik számára. Nem tudja nélkülözni a „feldobott” állapotot, annak ellenére, hogy annak veszélyeivel többnyire teljesen tisztában van.
„Hétvégi” droghasználók. Az elõzõ két csoport között tartjuk számon azokat, akik a drogokat kikapcsolódásképpen használják. Náluk a drog funkciója olyasmi, mint az alkoholé vagy a marihuánáé. Õk általában azt állítják, hogy a kontroll átmeneti feladásában nincs semmiféle kényszeres jelleg, teljesen szabadon döntenek, hogy használják–e a szert vagy sem. Természetesen kényszeres droghasználóvá is válhat.