Drog, alkohol, cigaretta, kávé - szerek. Egyesek szerint ezek némelyikével függõségi viszonyba kerülhet a rendszeres fogyasztó, azaz nem tud nélkülük meglenni. A különbözõ anyagok (szeszesital, kábítószerek, nikotin) megítélése koronként és társadalmanként igen eltérõ. Amíg egy anyag fogyasztását az egyik társadalom normaszerûnek tartja (így például Európában az alkoholét), addig másutt az megütközést kelt, vagy egyenesen büntetik - így az iszlám világban nem szokás sört, bort, más szeszesitalokat fogyasztani.
Magyarországon megoszlanak a vélemények arról, hogy a kábítószerek (marihuána, kokain, heroin stb.), vagy az alkohol fogyasztása veszélyesebb-e az egyénre, a családra, a társadalomra. Ameddig az alkohol fogyasztása hozzátartozik az európai ember életének mindennapjaihoz, addig a különbözõ kábítószerek fogyasztása csak egyes csoportok (például fiatalok) sajátja, s azt a legtöbb országban büntetik. Ugyanakkor azt is számításba kell venni, hogy az alkohol túlzott mértékû fogyasztása nemcsak magát az egyént roncsolja, de annak környezetét is tönkreteszi.
Saját állásfoglalásunk helyett az alábbiakban néhány, a drogokkal és alkohollal foglalkozó szakember álláspontja olvasható.
Topolánszky Ákos kábítószerügyi helyettes államtitkár szerint az egyik legerõsebb társadalmi provokációként észlelõdik a kábítószer-fogyasztás, illetve egészében a kábítószer probléma. Egyrészt azért, mert nemzedékek közötti ellentétek vannak, mert a gyerekek nemzedéke megkérdõjelezi az apák társadalmát: kulturális különbségek vannak, önmagának a kábítószer-fogyasztásnak is van egyfajta kultúrája, ami adott esetben mûvészeti termékekben is kifejezõdik, versben, színházi darabokban, filmekben vagy bármilyen más termék formájában. Akik kábítószert használnak, nem egyszer össze is mosolyognak, ez külön dühíti a társadalom nagy részét. Akik kábítószert fogyasztanak, ezt láthatóan nem érzik tragédiának, miközben mindenki más igen. Azért beszélhetünk provokációról, mert az a mód, ahogyan a kábítószer problémát kezeljük, eleve vereségre ítélt, állandó eredménytelenség-érzetet kelt. Ha már létezik drogprobléma és tesz is ellene az iskola, akkor sem tûnik úgy, hogy csökkenne vagy megszüntethetné azt. Másrészt azért provokáció, mert azok a nézetek, amelyeket a drogproblémára alkalmaz a társadalom nem igazán mûködõképesek: ilyen például a drogmentes társadalom mítosza és az abból fakadó elvárások, nemzetstratégiai, jogalkotói, rendõri lépések.
Pelle Andrea a TASZ munkatársa álláspontja az, hogy a büntetõjogi szankcionálás sérti az önrendelkezési jogot. Egy olyan területrõl van szó, amelybe az államnak nem lenne szabad büntetõjogi eszközökkel beleszólnia. Önsértõ magatartás a drogfogyasztás, ami ellen más eszközökkel kellene fellépni. Az aránytalanság a könnyûdrogok - például a marihuána - esetében érzékletes, ugyanis a marihuánáról az utóbbi évtizedekben bebizonyosodott, hogy jóval kevésbé válhat tõle valaki függõvé, mint némelyik más legális drogtól, gondoljunk csak az alkoholra és a nikotinra.
Csernus Imre orvos szerint "aki drogozni akar, annak teljesen mindegy, hogy a 2001 márciusa elõtti, utáni, vagy a mai törvény van-e életben. Röviden szólva, meggyõzõdésem, hogy a törvényi szabályozásnak Magyarországon nincs visszatartó ereje a kábítószer fogyasztás-, vagy nem fogyasztás eldöntésének kérdésében. A marihuánát kapu-drogként is hívja a szakma. A szó önmagáért beszél. Azok az emberek, (mûvészek, zenészek, írók, szellemi munkások), akik a marihuána legalizálását különféle indokokkal jogszerûnek tartják, emellett harcosan kiállnak, általában 30-as éveikben járó, többnyire megállapodott egzisztenciák, akik napi sikereik mellett általában már stabil párkapcsolattal is rendelkeznek, és mintegy relaxálásként a hét közben végzett hajtás után szívnak el társaságban 1-1 spanglit. Ezzel szemben a fiatalok, akik még nem kialakult egyéniségek, szintén így próbálnak kikapcsolódni, csak azt nem látják, hogy elõször dolgozni kell, konzekvensen, hozzáértõen, majd ezután jöhet a kikapcsolódás. Náluk az eredmény hiányát kompenzálja a drog. Mindehhez járul még az általam pusztai vérként, vagy sárga föld effektusként meghatározható kivagyiság, ami azután a mérték elvesztésével párosul. Az, hogy valaki milyen típusú drog mellett fog dönteni, több tényezõtõl függ. Az útkeresés a drogok között részben személyiség-, részben pénztárca-függõ kérdés, amit azután a társaság fogyasztási szokásai is befolyásolnak. A drog nem olcsó, ahhoz, hogy a szokásos adagot valaki megszerezze, nem egyszer át kell lépni a legalitás határát."
Iván Norbert pszichiáter szerint az alkoholra is igaz a közhely: kismértékben gyógyszer, nagymértékben méreg. Az alkohol kismértékû fogyasztása több kimutatás szerint képes a "jó" koleszterin (HDL) mennyiségét a vérben megemelni, ami kedvezõ az erek számára. A vörösbor magasabb vastartalma jótékonyan hat a vérképzésre. A mértéktelen alkoholfogyasztás, illetve ennek következményei ma Magyarországon sajnos igen súlyos gondot jelentenek. Hozzávetõlegesen minden tizedik ember alkoholproblémával küzd. Azonban társadalmilag teljesen elfogadott a kulturált, mértéket tartó alkoholfogyasztás, hiszen ez bizonyos mértékig kellemes, sõt a kiváló minõségû italok gasztronómiai élménnyel gazdagíthatják az embert. Számos alkalmat biztosítunk magunknak arra, hogy ezt ki is élvezhessük: legyen az társasági összejövetel, ajándékozás vagy ünnep. A kérdés az, hogy hol a határ, vagyis mikor jelent már betegséget az italfogyasztás. Ennek megítélése nem is olyan egyszerû feladat. Mindenekelõtt tekintsünk át néhány fontos tudnivalót az alkoholról.
Magyarországon megoszlanak a vélemények arról, hogy a kábítószerek (marihuána, kokain, heroin stb.), vagy az alkohol fogyasztása veszélyesebb-e az egyénre, a családra, a társadalomra. Ameddig az alkohol fogyasztása hozzátartozik az európai ember életének mindennapjaihoz, addig a különbözõ kábítószerek fogyasztása csak egyes csoportok (például fiatalok) sajátja, s azt a legtöbb országban büntetik. Ugyanakkor azt is számításba kell venni, hogy az alkohol túlzott mértékû fogyasztása nemcsak magát az egyént roncsolja, de annak környezetét is tönkreteszi.
Saját állásfoglalásunk helyett az alábbiakban néhány, a drogokkal és alkohollal foglalkozó szakember álláspontja olvasható.
Topolánszky Ákos kábítószerügyi helyettes államtitkár szerint az egyik legerõsebb társadalmi provokációként észlelõdik a kábítószer-fogyasztás, illetve egészében a kábítószer probléma. Egyrészt azért, mert nemzedékek közötti ellentétek vannak, mert a gyerekek nemzedéke megkérdõjelezi az apák társadalmát: kulturális különbségek vannak, önmagának a kábítószer-fogyasztásnak is van egyfajta kultúrája, ami adott esetben mûvészeti termékekben is kifejezõdik, versben, színházi darabokban, filmekben vagy bármilyen más termék formájában. Akik kábítószert használnak, nem egyszer össze is mosolyognak, ez külön dühíti a társadalom nagy részét. Akik kábítószert fogyasztanak, ezt láthatóan nem érzik tragédiának, miközben mindenki más igen. Azért beszélhetünk provokációról, mert az a mód, ahogyan a kábítószer problémát kezeljük, eleve vereségre ítélt, állandó eredménytelenség-érzetet kelt. Ha már létezik drogprobléma és tesz is ellene az iskola, akkor sem tûnik úgy, hogy csökkenne vagy megszüntethetné azt. Másrészt azért provokáció, mert azok a nézetek, amelyeket a drogproblémára alkalmaz a társadalom nem igazán mûködõképesek: ilyen például a drogmentes társadalom mítosza és az abból fakadó elvárások, nemzetstratégiai, jogalkotói, rendõri lépések.
Pelle Andrea a TASZ munkatársa álláspontja az, hogy a büntetõjogi szankcionálás sérti az önrendelkezési jogot. Egy olyan területrõl van szó, amelybe az államnak nem lenne szabad büntetõjogi eszközökkel beleszólnia. Önsértõ magatartás a drogfogyasztás, ami ellen más eszközökkel kellene fellépni. Az aránytalanság a könnyûdrogok - például a marihuána - esetében érzékletes, ugyanis a marihuánáról az utóbbi évtizedekben bebizonyosodott, hogy jóval kevésbé válhat tõle valaki függõvé, mint némelyik más legális drogtól, gondoljunk csak az alkoholra és a nikotinra.
Csernus Imre orvos szerint "aki drogozni akar, annak teljesen mindegy, hogy a 2001 márciusa elõtti, utáni, vagy a mai törvény van-e életben. Röviden szólva, meggyõzõdésem, hogy a törvényi szabályozásnak Magyarországon nincs visszatartó ereje a kábítószer fogyasztás-, vagy nem fogyasztás eldöntésének kérdésében. A marihuánát kapu-drogként is hívja a szakma. A szó önmagáért beszél. Azok az emberek, (mûvészek, zenészek, írók, szellemi munkások), akik a marihuána legalizálását különféle indokokkal jogszerûnek tartják, emellett harcosan kiállnak, általában 30-as éveikben járó, többnyire megállapodott egzisztenciák, akik napi sikereik mellett általában már stabil párkapcsolattal is rendelkeznek, és mintegy relaxálásként a hét közben végzett hajtás után szívnak el társaságban 1-1 spanglit. Ezzel szemben a fiatalok, akik még nem kialakult egyéniségek, szintén így próbálnak kikapcsolódni, csak azt nem látják, hogy elõször dolgozni kell, konzekvensen, hozzáértõen, majd ezután jöhet a kikapcsolódás. Náluk az eredmény hiányát kompenzálja a drog. Mindehhez járul még az általam pusztai vérként, vagy sárga föld effektusként meghatározható kivagyiság, ami azután a mérték elvesztésével párosul. Az, hogy valaki milyen típusú drog mellett fog dönteni, több tényezõtõl függ. Az útkeresés a drogok között részben személyiség-, részben pénztárca-függõ kérdés, amit azután a társaság fogyasztási szokásai is befolyásolnak. A drog nem olcsó, ahhoz, hogy a szokásos adagot valaki megszerezze, nem egyszer át kell lépni a legalitás határát."
Iván Norbert pszichiáter szerint az alkoholra is igaz a közhely: kismértékben gyógyszer, nagymértékben méreg. Az alkohol kismértékû fogyasztása több kimutatás szerint képes a "jó" koleszterin (HDL) mennyiségét a vérben megemelni, ami kedvezõ az erek számára. A vörösbor magasabb vastartalma jótékonyan hat a vérképzésre. A mértéktelen alkoholfogyasztás, illetve ennek következményei ma Magyarországon sajnos igen súlyos gondot jelentenek. Hozzávetõlegesen minden tizedik ember alkoholproblémával küzd. Azonban társadalmilag teljesen elfogadott a kulturált, mértéket tartó alkoholfogyasztás, hiszen ez bizonyos mértékig kellemes, sõt a kiváló minõségû italok gasztronómiai élménnyel gazdagíthatják az embert. Számos alkalmat biztosítunk magunknak arra, hogy ezt ki is élvezhessük: legyen az társasági összejövetel, ajándékozás vagy ünnep. A kérdés az, hogy hol a határ, vagyis mikor jelent már betegséget az italfogyasztás. Ennek megítélése nem is olyan egyszerû feladat. Mindenekelõtt tekintsünk át néhány fontos tudnivalót az alkoholról.