Kényszermosdatások a cigánytelepeken 1940-1985
Roma Sajtóközpont Könyvek, 3.
A Roma Sajtóközpont 1995 óta dolgozza fel és adja közre a sajtóban a Magyarországon és a régióban élõ roma közösségekkel kapcsolatos eseményeket. Az indulás óta eltelt hat évben mintegy 2000 rövidhírünket és hosszabb cikkünket közölték magyarországi napilapok, ezer rádiós anyagunkat sugározták magyarországi rádiók. Munkánk során azonban több olyan történettel találkoztunk, amelyek feltárása és dokumentálása szétfeszítik az újságírás hagyományos kereteit: ezért döntöttünk úgy, hogy a jövõben könyvsorozat formájában jelentetjük meg a közelmúlt és a jelen sürgetõen feldolgozatlan eseményeit - az azokat átélõk szájából. A szerkesztõk szándéka szerint e könyvsorozat lapjain a romák, ahelyett, hogy róluk mesélnének, maguk fogják elmesélni a legtöbb esetben elõtte soha meg nem kérdezett történeteiket. Köszönjük, és hálásak vagyunk, hogy segítenek nekünk e történetek közreadásában.
Szuhay Péter: A magyarországi cigányság kultúrája: etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája
Panoráma, Budapest, 1999. 205 p. ISBN: 963–243–834–5
Biztonsággal állíthatjuk, hogy a mai magyar társadalomban a különféle típusú kisebbségek között leghátrányosabb helyzetû a cigányság, az elõítéletek leginkább õket sújtják, az intolerancia velük szemben a legerõteljesebb, és az atrocitások szenvedõ alanyai is elsõsorban közülük kerülnek ki. Megállapításunk igazolására elég, ha csak néhány olyan nyelvi formulát idézünk, amelyet O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások gyûjteményében felsorol, s amelyek mind a mai napig elevenen, valóságos nyelvi funkcióban élnek: nem szokta a cigány a szántást; cigány is a maga lovát dicséri; cigányútra ment; ha cigánygyerekek potyognak is az égbõl, akkor is...; didereg, mint õsszel a cigány; húzza, halasztja, mint cigány az akasztást; él–hal érte, mint cigány a veres nadrágért. Idézhetnénk olyan szókapcsolatokat, amelyekben a cigány állandó, mintegy „eposzi” jelzõt kap (koszos cigány, büdös cigány), vagy azokat a mozaikszavakat, amelyek már egyenesen mozgósító erõvel bírnak a végrehajtásra (CPG = cigánypusztító gáz/gépezet, CMO = cigánymentes övezet), de mesélhetnénk a már gyilkosnak mínõsíthetõ viccekbõl is (– Hogy hívják a cigányok fogorvosát? – Dr. Marthens. (A szkinhedek egyenruhájának ugyanis része a Marthens–bakancs). Legvégül pedig, hogy a cigánysághoz kapcsolódó sommás értékítéletekbõl is idézzünk: a cigányok nem szeretnek dolgozni, lopnak, bûnözésbõl tartják el magukat, szaporodnak, mint a nyulak, a családi segélybõl élnek. Ezek a megközelítések sok esetben vándormondákkal is igazolódnak, illetve kiegészülnek „konkrét, hitelesített történetekkel”, amelyek szerint fölszedik a padlót, s azzal fûtenek, disznót tartanak a fürdõkádban, lovat az emeleti fürdõszobában. Meg kell kísérelnünk feltárni az ezek mögötti valóságtartalmat, és bizonyítani az állítások képtelenségét. Abból kell kündulnunk, hogy szocializációnk és neveltetésünk során számtalan nyelvi formulát és azokhoz tartozó attitûdöt, magát az elõítéletes gondolkodást mintegy „kulturálisan örököljük”. Eszmélve, gondolkodó fejjel, tudatosan kell ezeket az elõítéleteket és a sokszor belénk táplált rossz érzéseket és félelmeket levetkõznünk, legyõznünk. Nyilvánvaló, hogy a világban va–, ló könnyebb eligazodás és „rendteremtés okán” hajlunk a kész formulák és ítéletek alkalmazására, hiszen ezzel kevesebb energiát kell fordítanunk más csoportok és egyének tényleges megismerésére, a másokkal való kapcsolatok mûködtetésére. Elõítéleteink legyõzése tehát a kész kulturális mintákkal szemben, a tradícióval szemben egy modern, újító attitûdöt követel meg tõlünk. A hétköznapi elõítéletnél sokkal súlyosabb, amikor a többség nem fogadja el egy másik csoport - legyen az etnikai vagy egyszerûen kulturális kisebbség – értékrendjét. Ebben a megközelítésben ugyanis érdektelen, hogy amit a többség a kisebbségrõl képzel vagy tud, az igaz vagy hamis, helyes vagy helytelen. Az a lényeg ugyanis, hogy bármilyen az ítélet, amire az alapul, elfogadhatatlan, s ilyenformán türelmetlenséggel, intoleranciával kezelik. Ami más, mint a többségé, az felszámolandó, megszüntetendõ, beolvasztandó. Akik munkájuk során gyakorta kerülnek kapcsolatba olvan emberekkel, akiket cigánynak gondolnak, vagy akiket a társadalom cigánynak mond, azok számára nem érdektelen szembenézni saját kulturális tudásuk „örökölt” és egyszerûsített ítéleteivel. E könyv mûfaját nehéz meghatározni. Tekinthetjük olyan tankönyvnek, amely a magyarországi cigányságról összegyûjtött ismeretek lényegi összefoglalóját adja, a szaktudományos nyelvet inkább köznapi nyelvre lefordítva. Másrészt szöveggyûjtemény, amely irodalmi és tudományos szövegidézeteket tartalmaz, és a példák erejével hozza közelebb az olvasókhoz a társadalom és a kultúra rejtett összefüggéseit. Harmadrészt képeskönyv, amely a vizuális információk segítségével erõsíti a leírtakat, ezen túlmenõen olyan élményeket ad, amelyek a szövegbõl nem hámozhatók ki. Végsõ soron tehát képes olvasókönyv birtokába jut az olvasó. Egy biztos azonban, a könyv nem megfellebbezhetetlen igazságokat tartalmaz. Nem is tartalmazhat ilyeneket, hiszen a magyarországi cigányokról szóló ismereteink részlegesek. A cigányságon belüli bonyolult nyelvi, etnikai és kulturális viszonyok, az idõben és térben tett barangolások legfeljebb bizonyos tendenciák és trendek kijelölésére adnak lehetõséget, ezért nem mondhatjuk azt, hogy valami így és csak így van. Meggyõzõdésünk szerint a valóságos csoportok konkrét történésein és esetein keresztül ismerhetjük meg a rendkívül szövevényes valóságot. A könyv igazi célja az, hogy megfejtési és megértési kulcsokat nyújtson olvasói számára. Abból a feltételezésbõl indulunk ki, hogy néhány itt leírt eset végigkövetése és megértése segíthet egy újabb olyan eset megoldásában, amellyel a cigányok körében dolgozók a jövõben munkájuk során találkozni fognak. Így az a lényeg, hogy megértési és megoldási technikákat sajátíthassanak el belõle az olvasók. Ennek reményében bocsátjuk útjára e könyvet, amely értelemszerûen az olvasók tapasztalatai nyomán kiegészíthetõ és tovább írható.
Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok
Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1988. 191. p. ISBN: 963–02–5817–x
"Mikor Jízust elfogták a zsidók, oszt vittík hogy kifeszitik, úgy terveztík hogy nígyfele feszítettík vóna a kereszten. Oszt a cigán nagyon megsajnálta a Jízust, hogy most nígyfele feszíttik.
Oszt ellopta a nígy közül az egyik szeget, eldugta a gatyakorcába. De majdnem elkapták írte!
Keresik a szeget- nincs! Szíjjelníznek- meglássák ám a cigánt!
- Cigán! Megállj! Te loptad el a szeget!
Megíjjed a cigán. Aszondta rá nagy hirtelen:
- Idesanyámat bassam síjjel, ha hozzsá nyúltam!
A Jízus erre felnízett az ígre, aszt aszonta:
- Uram isten, atyám! Engedd, hogy ne fogja a cigán taz átok!
Így aztán csak három szegre bírták fesziteni a Jízust. Mer a negyedik szeg ott volt a cigán gatyakorcában. Az átok meg mindörökre el lett türülve. Mer a Jízus eltürültette. Azuta nem is fog a cigányon az átok!"
A könyv címét Csalog Zsolt ebbõl a mesébõl emelte a borítóra, melyet egy öreg és bölcs cigányasszony mesélt el életútjába fûzve. Életének bemutatását még két kis mesével színezi, így adott szépirodalmi jelleget az életútinterjúnak.
Roma Sajtóközpont Könyvek, 3.
A Roma Sajtóközpont 1995 óta dolgozza fel és adja közre a sajtóban a Magyarországon és a régióban élõ roma közösségekkel kapcsolatos eseményeket. Az indulás óta eltelt hat évben mintegy 2000 rövidhírünket és hosszabb cikkünket közölték magyarországi napilapok, ezer rádiós anyagunkat sugározták magyarországi rádiók. Munkánk során azonban több olyan történettel találkoztunk, amelyek feltárása és dokumentálása szétfeszítik az újságírás hagyományos kereteit: ezért döntöttünk úgy, hogy a jövõben könyvsorozat formájában jelentetjük meg a közelmúlt és a jelen sürgetõen feldolgozatlan eseményeit - az azokat átélõk szájából. A szerkesztõk szándéka szerint e könyvsorozat lapjain a romák, ahelyett, hogy róluk mesélnének, maguk fogják elmesélni a legtöbb esetben elõtte soha meg nem kérdezett történeteiket. Köszönjük, és hálásak vagyunk, hogy segítenek nekünk e történetek közreadásában.
Szuhay Péter: A magyarországi cigányság kultúrája: etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája
Panoráma, Budapest, 1999. 205 p. ISBN: 963–243–834–5
Biztonsággal állíthatjuk, hogy a mai magyar társadalomban a különféle típusú kisebbségek között leghátrányosabb helyzetû a cigányság, az elõítéletek leginkább õket sújtják, az intolerancia velük szemben a legerõteljesebb, és az atrocitások szenvedõ alanyai is elsõsorban közülük kerülnek ki. Megállapításunk igazolására elég, ha csak néhány olyan nyelvi formulát idézünk, amelyet O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások gyûjteményében felsorol, s amelyek mind a mai napig elevenen, valóságos nyelvi funkcióban élnek: nem szokta a cigány a szántást; cigány is a maga lovát dicséri; cigányútra ment; ha cigánygyerekek potyognak is az égbõl, akkor is...; didereg, mint õsszel a cigány; húzza, halasztja, mint cigány az akasztást; él–hal érte, mint cigány a veres nadrágért. Idézhetnénk olyan szókapcsolatokat, amelyekben a cigány állandó, mintegy „eposzi” jelzõt kap (koszos cigány, büdös cigány), vagy azokat a mozaikszavakat, amelyek már egyenesen mozgósító erõvel bírnak a végrehajtásra (CPG = cigánypusztító gáz/gépezet, CMO = cigánymentes övezet), de mesélhetnénk a már gyilkosnak mínõsíthetõ viccekbõl is (– Hogy hívják a cigányok fogorvosát? – Dr. Marthens. (A szkinhedek egyenruhájának ugyanis része a Marthens–bakancs). Legvégül pedig, hogy a cigánysághoz kapcsolódó sommás értékítéletekbõl is idézzünk: a cigányok nem szeretnek dolgozni, lopnak, bûnözésbõl tartják el magukat, szaporodnak, mint a nyulak, a családi segélybõl élnek. Ezek a megközelítések sok esetben vándormondákkal is igazolódnak, illetve kiegészülnek „konkrét, hitelesített történetekkel”, amelyek szerint fölszedik a padlót, s azzal fûtenek, disznót tartanak a fürdõkádban, lovat az emeleti fürdõszobában. Meg kell kísérelnünk feltárni az ezek mögötti valóságtartalmat, és bizonyítani az állítások képtelenségét. Abból kell kündulnunk, hogy szocializációnk és neveltetésünk során számtalan nyelvi formulát és azokhoz tartozó attitûdöt, magát az elõítéletes gondolkodást mintegy „kulturálisan örököljük”. Eszmélve, gondolkodó fejjel, tudatosan kell ezeket az elõítéleteket és a sokszor belénk táplált rossz érzéseket és félelmeket levetkõznünk, legyõznünk. Nyilvánvaló, hogy a világban va–, ló könnyebb eligazodás és „rendteremtés okán” hajlunk a kész formulák és ítéletek alkalmazására, hiszen ezzel kevesebb energiát kell fordítanunk más csoportok és egyének tényleges megismerésére, a másokkal való kapcsolatok mûködtetésére. Elõítéleteink legyõzése tehát a kész kulturális mintákkal szemben, a tradícióval szemben egy modern, újító attitûdöt követel meg tõlünk. A hétköznapi elõítéletnél sokkal súlyosabb, amikor a többség nem fogadja el egy másik csoport - legyen az etnikai vagy egyszerûen kulturális kisebbség – értékrendjét. Ebben a megközelítésben ugyanis érdektelen, hogy amit a többség a kisebbségrõl képzel vagy tud, az igaz vagy hamis, helyes vagy helytelen. Az a lényeg ugyanis, hogy bármilyen az ítélet, amire az alapul, elfogadhatatlan, s ilyenformán türelmetlenséggel, intoleranciával kezelik. Ami más, mint a többségé, az felszámolandó, megszüntetendõ, beolvasztandó. Akik munkájuk során gyakorta kerülnek kapcsolatba olvan emberekkel, akiket cigánynak gondolnak, vagy akiket a társadalom cigánynak mond, azok számára nem érdektelen szembenézni saját kulturális tudásuk „örökölt” és egyszerûsített ítéleteivel. E könyv mûfaját nehéz meghatározni. Tekinthetjük olyan tankönyvnek, amely a magyarországi cigányságról összegyûjtött ismeretek lényegi összefoglalóját adja, a szaktudományos nyelvet inkább köznapi nyelvre lefordítva. Másrészt szöveggyûjtemény, amely irodalmi és tudományos szövegidézeteket tartalmaz, és a példák erejével hozza közelebb az olvasókhoz a társadalom és a kultúra rejtett összefüggéseit. Harmadrészt képeskönyv, amely a vizuális információk segítségével erõsíti a leírtakat, ezen túlmenõen olyan élményeket ad, amelyek a szövegbõl nem hámozhatók ki. Végsõ soron tehát képes olvasókönyv birtokába jut az olvasó. Egy biztos azonban, a könyv nem megfellebbezhetetlen igazságokat tartalmaz. Nem is tartalmazhat ilyeneket, hiszen a magyarországi cigányokról szóló ismereteink részlegesek. A cigányságon belüli bonyolult nyelvi, etnikai és kulturális viszonyok, az idõben és térben tett barangolások legfeljebb bizonyos tendenciák és trendek kijelölésére adnak lehetõséget, ezért nem mondhatjuk azt, hogy valami így és csak így van. Meggyõzõdésünk szerint a valóságos csoportok konkrét történésein és esetein keresztül ismerhetjük meg a rendkívül szövevényes valóságot. A könyv igazi célja az, hogy megfejtési és megértési kulcsokat nyújtson olvasói számára. Abból a feltételezésbõl indulunk ki, hogy néhány itt leírt eset végigkövetése és megértése segíthet egy újabb olyan eset megoldásában, amellyel a cigányok körében dolgozók a jövõben munkájuk során találkozni fognak. Így az a lényeg, hogy megértési és megoldási technikákat sajátíthassanak el belõle az olvasók. Ennek reményében bocsátjuk útjára e könyvet, amely értelemszerûen az olvasók tapasztalatai nyomán kiegészíthetõ és tovább írható.
Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok
Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1988. 191. p. ISBN: 963–02–5817–x
"Mikor Jízust elfogták a zsidók, oszt vittík hogy kifeszitik, úgy terveztík hogy nígyfele feszítettík vóna a kereszten. Oszt a cigán nagyon megsajnálta a Jízust, hogy most nígyfele feszíttik.
Oszt ellopta a nígy közül az egyik szeget, eldugta a gatyakorcába. De majdnem elkapták írte!
Keresik a szeget- nincs! Szíjjelníznek- meglássák ám a cigánt!
- Cigán! Megállj! Te loptad el a szeget!
Megíjjed a cigán. Aszondta rá nagy hirtelen:
- Idesanyámat bassam síjjel, ha hozzsá nyúltam!
A Jízus erre felnízett az ígre, aszt aszonta:
- Uram isten, atyám! Engedd, hogy ne fogja a cigán taz átok!
Így aztán csak három szegre bírták fesziteni a Jízust. Mer a negyedik szeg ott volt a cigán gatyakorcában. Az átok meg mindörökre el lett türülve. Mer a Jízus eltürültette. Azuta nem is fog a cigányon az átok!"
A könyv címét Csalog Zsolt ebbõl a mesébõl emelte a borítóra, melyet egy öreg és bölcs cigányasszony mesélt el életútjába fûzve. Életének bemutatását még két kis mesével színezi, így adott szépirodalmi jelleget az életútinterjúnak.