Tekintsük át, melyek azok a fogalmak, amik a mai magyar adórendszer megértéséhez nélkülönözhetetlenek!
1. Az adó fajtái általában:
Adó: az állam veti ki, kötelezõ befizetni, de nincs közvetlen ellenszolgáltatás
Járulék: az állam szabja meg a mértékét, kötelezõ befizetni, egy konkrét szolgáltatásra fordítják, de általában nem a befizetõ részesül belõle (nyugdíjbiztosítási járulék, egészségbiztosítási járulék)
Illeték: az állam határozza meg, közvetlen ellenszolgáltatást nyújt cserébe (pld. örökösödési ügyek, vállalkozói igazolvány kiállítása)
2. Az adórendszerhez kapcsolódó fogalmak:
Adóalany: az, akitõl az állam beszedi az adót. Ez lehet magánszemély, vagy vállalkozás. Az adóalany és befizetõje nem feltétlenül esik egybe egymással. A személyi jövedelemadó alanya pl. a munkavállaló, fizetõje viszont általában a munkáltató, aki a dolgozótól levonja az adóelõleget és befizeti.
Adóviselõ: az, akit az adó ténylegesen terhel. Pl. Az általános forgalmi adónál az adó alanya is, fizetõje is az értékesítést végzõ cég, hiszen rá vonatkozik az adókötelezettség. Az adó azonban végsõ soron nem õt terheli, hanem a fogyasztót, akire a terheket áthárítják, akivel az árban az áfát megfizettetik.
Az adó tárgya: az a dolog, vagy tevékenység, vagy jogosultság, ami után az adót fizetni kell. (Pl. személyi jövedelemadóban a jövedelem, általános forgalmi adónál a termék értékesítése, vagy a szolgáltatás nyújtása.)
Az adó alapja: ez az, ami után az adó mértékét meghatározzák. Általában pénzben határozzák meg az adó alapját (pl. az áru ára, az adózás elõtti eredmény), de meghatározható más mértékegységben is (pl. a gépkocsi súlya, az égetett szeszesital szesztartalma).
Az adó mértéke: az a százalék, vagy összeg, amelyet az adóalap után adóként be kell fizetni. Ezzel tudjuk meghatározni a fizetendõ adó mértékét. Ha százalékban határozzák meg az adó mértékét, akkor adókulcsról szoktunk beszélni, ha összegszerûen, akkor pedig adótételrõl.
Az adómentesség: azt jelenti, hogy az adóalanynak nem kell adót fizetnie. Ez általában bizonyos feltételekhez kötött, amelyeket a törvény tartalmaz.
Az adókedvezmény: azt jelenti, hogy a kiszámított adót nem kell teljes egészében befizetni. Természetesen ennek a feltételeit is az adott adóról szóló jogszabályban rendezik."
3. Az adók csoportosítása
Az adókat több szempont alapján csoportosíthatjuk:
Az adóviselés alapján:
- Közvetlen adó, vagy más néven egyenes adó: az adó alanya és az adóterhet viselõ azonos (pl. társasági adó). Ilyenkor az adó az adó alanyának jövedelmi helyzetét befolyásolja, hiszen valamilyen jövedelmébõl kell az adót teljesítenie.
- Közvetett adó: az adót megfizetõ és az adóterhet viselõ nem ugyanaz (pl. áfa). Ebben az esetben az adó alanyának joga van arra, hogy az adót másra áthárítsa. Az adó alanyának a jövedelmi helyzetét tehát az adófizetés végül is nem befolyásolja, rajta az adó csak keresztülmegy.
Az adó rendeltetése alapján:
- Általános adó: az ezekbõl származó költségvetési bevételek felhasználásáról elõre nem döntenek, azok általánosságban szolgálják az államháztartási feladatok megoldását.
- Céladó: ezek kijelölt feladatok megoldására szolgálnak. Ez általában már a nevükben is benne van, pl. idegenforgalmi adó, útadó.
Az adó felhasználása alapján:
- Központi adók: a központi kormányzat bevételeit jelentik.
- Helyi adók: az önkormányzatok állapítják meg és az ezekbõl származó bevétel is az övék.
Az adó mértékének meghatározása alapján:
- Lineáris adó: ha az adó kulcsa változatlan, független az adóalap nagyságától.
- Progresszív adó: ha minél magasabb az adóalap, annál nagyobb az adó kulcsa is.
- Sávos adó: az adóalapból sávokat képeznek, és ezekhez tartoznak bizonyos adómértékek, függetlenül attól, hogy a sáv alsó, vagy felsõ részén van a tényleges adóalap.
- A fentieknek valamilyen kombinációja is lehetséges.
4. Forgalomhoz, fogyasztáshoz kapcsolódó legfontosabb adók
Általános forgalmi adó (ÁFA): az ún. hozzáadott–értékre vetik ki, azaz arra az értékre, amivel az adott termelési szakaszban a termék értéke megnõtt. A termelõ visszaigényelheti az államtól az általa a termelésben felhasznált nyersanyagokért kifizetett áfát, így az áfát végsõ soron teljes egészében a fogyasztó fizeti meg. Különbözõ áfakulcsok léteznek, a gyógyszereké és a tankönyveké például viszonylag alacsony. Ennek oka, hogy az állam fontosnak, támogatandónak tartja fogyasztásukat, s így megkönnyíti ezen javak vásárlását.
Nettó ár: a termék vagy szolgáltatás ára az ÁFA nélkül.
Áfakulcs: az ÁFA mértéke a nettó ár százalékában.
Bruttó ár: a nettó ár és az ÁFA összege.
Fogyasztási adó: olyan adó, amelyet egyes fogyasztási cikkekre a végsõ értékesítéskor vet ki az állam, azaz az áfához hasonlóan szintén a fogyasztó fizeti meg. A fogyasztási adót általában azért vetik ki, hogy az adott termék (pld. cigaretta, alkohol) keresletét befolyásolják, visszaszorítsák. Ez természetesen egy biztos bevételi forrást is jelent az államnak.
5. Jövedelemhez kapcsolódó legfontosabb adók
Személyi jövedelemadó (SZJA): a magánszemélyek, mezõgazdasági kistermelõk és az egyéni vállalkozók fizetik az év során szerzett valamennyi jövedelmük után. Részben ebbõl fedezi az állam az olyan kiadásokat, mint a honvédelem, az infrastruktúra fenntartása és fejlesztése, a közoktatás stb., azaz olyan szolgáltatások, amelyekbõl mindenki részesedik, s ezért mindenkinek ki kell vennie a részét a költségek fedezésébõl. Az SZJA meghatározásánál elõször kiszámítjuk az adóalapot, ez az év során szerzett összes jövedelem. 600.000 forintos jövedelemig 20 százalék az adó mértéke, amennyiben a jövedelem ennél nagyobb, akkor a 600.000 és az 1.200.000 forint közötti összeg után 30, az 1.200.000 feletti összeg után pedig 40 százalékot kell fizetni (a 2002–es szabályok szerint).
Minél nagyobb valakinek a jövedelme, annál nagyobb adókulcs szerint adózik (vagyis jövedelmének egyre nagyobb hányadát fizeti be: progresszív adókulcs). Ez az úgynevezett társadalmi újraelosztást szolgálja: minél gazdagabb valaki, annál nagyobb részt kell vállaljon a közterhekbõl.
Társasági adó: a vállalkozások által az adott évben elért nyereség után fizetendõ adó.
6. A legfontosabb járulékok
Egészségbiztosítási járulék: az állampolgárok ellátása betegségük, rokkantságuk esetén az állam feladata, s ennek a fedezésére köteles mindenki munkajövedelmei után egészségbiztosítási járulékot fizetni. A járulék egy része a munkaadót, a másik része a munkavállalót terheli. A biztosítottak a következõ szolgáltatásokra jogosultak: egészségügyi szolgáltatás, táppénz, terhességi–gyermekágyi segély, baleseti ellátás.
Biztosított: aki jogosult társadalombiztosítási ellátásra.
Nyugdíjbiztosítási járulék: arra szolgál, hogy a munkaképes kor után is legyen a munkavállalónak jövedelme. A nyugdíjjárulékot sokáig kizárólag az állam szedte be, s õ fizette ki a nyugdíjakat is. Pár éve azonban ún. vegyes rendszer van, azaz részben az államnak, részben a magánnyugdíjpénztáraknak kell fizetni a járulékot, s a nyugdíj is ebbõl a két forrásból fog érkezni. Mindez csak azokra vonatkozik, akik átléptek az új rendszerbe, akár mert ettõl nagyobb nyugdíjat remélnek, akár mert kötelezõ volt számukra. Most már minden pályakezdõ köteles magánnyugdíjpénztárat választani, tehát hosszútávon megszûnik a kizárólag állami finanszírozású rendszer.
Források:
FigyelõNet: http://www.fn.hu/index.php?id=55
KJK-Kerszöv Kft. Közlöny adatbázisa: http://www.kerszov.hu/kzlcim/kzl90_96
WebJogtár: http://kozugy.kerszov.hu/jr/sf/startfrnp.html
1. Az adó fajtái általában:
Adó: az állam veti ki, kötelezõ befizetni, de nincs közvetlen ellenszolgáltatás
Járulék: az állam szabja meg a mértékét, kötelezõ befizetni, egy konkrét szolgáltatásra fordítják, de általában nem a befizetõ részesül belõle (nyugdíjbiztosítási járulék, egészségbiztosítási járulék)
Illeték: az állam határozza meg, közvetlen ellenszolgáltatást nyújt cserébe (pld. örökösödési ügyek, vállalkozói igazolvány kiállítása)
2. Az adórendszerhez kapcsolódó fogalmak:
Adóalany: az, akitõl az állam beszedi az adót. Ez lehet magánszemély, vagy vállalkozás. Az adóalany és befizetõje nem feltétlenül esik egybe egymással. A személyi jövedelemadó alanya pl. a munkavállaló, fizetõje viszont általában a munkáltató, aki a dolgozótól levonja az adóelõleget és befizeti.
Adóviselõ: az, akit az adó ténylegesen terhel. Pl. Az általános forgalmi adónál az adó alanya is, fizetõje is az értékesítést végzõ cég, hiszen rá vonatkozik az adókötelezettség. Az adó azonban végsõ soron nem õt terheli, hanem a fogyasztót, akire a terheket áthárítják, akivel az árban az áfát megfizettetik.
Az adó tárgya: az a dolog, vagy tevékenység, vagy jogosultság, ami után az adót fizetni kell. (Pl. személyi jövedelemadóban a jövedelem, általános forgalmi adónál a termék értékesítése, vagy a szolgáltatás nyújtása.)
Az adó alapja: ez az, ami után az adó mértékét meghatározzák. Általában pénzben határozzák meg az adó alapját (pl. az áru ára, az adózás elõtti eredmény), de meghatározható más mértékegységben is (pl. a gépkocsi súlya, az égetett szeszesital szesztartalma).
Az adó mértéke: az a százalék, vagy összeg, amelyet az adóalap után adóként be kell fizetni. Ezzel tudjuk meghatározni a fizetendõ adó mértékét. Ha százalékban határozzák meg az adó mértékét, akkor adókulcsról szoktunk beszélni, ha összegszerûen, akkor pedig adótételrõl.
Az adómentesség: azt jelenti, hogy az adóalanynak nem kell adót fizetnie. Ez általában bizonyos feltételekhez kötött, amelyeket a törvény tartalmaz.
Az adókedvezmény: azt jelenti, hogy a kiszámított adót nem kell teljes egészében befizetni. Természetesen ennek a feltételeit is az adott adóról szóló jogszabályban rendezik."
3. Az adók csoportosítása
Az adókat több szempont alapján csoportosíthatjuk:
Az adóviselés alapján:
- Közvetlen adó, vagy más néven egyenes adó: az adó alanya és az adóterhet viselõ azonos (pl. társasági adó). Ilyenkor az adó az adó alanyának jövedelmi helyzetét befolyásolja, hiszen valamilyen jövedelmébõl kell az adót teljesítenie.
- Közvetett adó: az adót megfizetõ és az adóterhet viselõ nem ugyanaz (pl. áfa). Ebben az esetben az adó alanyának joga van arra, hogy az adót másra áthárítsa. Az adó alanyának a jövedelmi helyzetét tehát az adófizetés végül is nem befolyásolja, rajta az adó csak keresztülmegy.
Az adó rendeltetése alapján:
- Általános adó: az ezekbõl származó költségvetési bevételek felhasználásáról elõre nem döntenek, azok általánosságban szolgálják az államháztartási feladatok megoldását.
- Céladó: ezek kijelölt feladatok megoldására szolgálnak. Ez általában már a nevükben is benne van, pl. idegenforgalmi adó, útadó.
Az adó felhasználása alapján:
- Központi adók: a központi kormányzat bevételeit jelentik.
- Helyi adók: az önkormányzatok állapítják meg és az ezekbõl származó bevétel is az övék.
Az adó mértékének meghatározása alapján:
- Lineáris adó: ha az adó kulcsa változatlan, független az adóalap nagyságától.
- Progresszív adó: ha minél magasabb az adóalap, annál nagyobb az adó kulcsa is.
- Sávos adó: az adóalapból sávokat képeznek, és ezekhez tartoznak bizonyos adómértékek, függetlenül attól, hogy a sáv alsó, vagy felsõ részén van a tényleges adóalap.
- A fentieknek valamilyen kombinációja is lehetséges.
4. Forgalomhoz, fogyasztáshoz kapcsolódó legfontosabb adók
Általános forgalmi adó (ÁFA): az ún. hozzáadott–értékre vetik ki, azaz arra az értékre, amivel az adott termelési szakaszban a termék értéke megnõtt. A termelõ visszaigényelheti az államtól az általa a termelésben felhasznált nyersanyagokért kifizetett áfát, így az áfát végsõ soron teljes egészében a fogyasztó fizeti meg. Különbözõ áfakulcsok léteznek, a gyógyszereké és a tankönyveké például viszonylag alacsony. Ennek oka, hogy az állam fontosnak, támogatandónak tartja fogyasztásukat, s így megkönnyíti ezen javak vásárlását.
Nettó ár: a termék vagy szolgáltatás ára az ÁFA nélkül.
Áfakulcs: az ÁFA mértéke a nettó ár százalékában.
Bruttó ár: a nettó ár és az ÁFA összege.
Fogyasztási adó: olyan adó, amelyet egyes fogyasztási cikkekre a végsõ értékesítéskor vet ki az állam, azaz az áfához hasonlóan szintén a fogyasztó fizeti meg. A fogyasztási adót általában azért vetik ki, hogy az adott termék (pld. cigaretta, alkohol) keresletét befolyásolják, visszaszorítsák. Ez természetesen egy biztos bevételi forrást is jelent az államnak.
5. Jövedelemhez kapcsolódó legfontosabb adók
Személyi jövedelemadó (SZJA): a magánszemélyek, mezõgazdasági kistermelõk és az egyéni vállalkozók fizetik az év során szerzett valamennyi jövedelmük után. Részben ebbõl fedezi az állam az olyan kiadásokat, mint a honvédelem, az infrastruktúra fenntartása és fejlesztése, a közoktatás stb., azaz olyan szolgáltatások, amelyekbõl mindenki részesedik, s ezért mindenkinek ki kell vennie a részét a költségek fedezésébõl. Az SZJA meghatározásánál elõször kiszámítjuk az adóalapot, ez az év során szerzett összes jövedelem. 600.000 forintos jövedelemig 20 százalék az adó mértéke, amennyiben a jövedelem ennél nagyobb, akkor a 600.000 és az 1.200.000 forint közötti összeg után 30, az 1.200.000 feletti összeg után pedig 40 százalékot kell fizetni (a 2002–es szabályok szerint).
Minél nagyobb valakinek a jövedelme, annál nagyobb adókulcs szerint adózik (vagyis jövedelmének egyre nagyobb hányadát fizeti be: progresszív adókulcs). Ez az úgynevezett társadalmi újraelosztást szolgálja: minél gazdagabb valaki, annál nagyobb részt kell vállaljon a közterhekbõl.
Társasági adó: a vállalkozások által az adott évben elért nyereség után fizetendõ adó.
6. A legfontosabb járulékok
Egészségbiztosítási járulék: az állampolgárok ellátása betegségük, rokkantságuk esetén az állam feladata, s ennek a fedezésére köteles mindenki munkajövedelmei után egészségbiztosítási járulékot fizetni. A járulék egy része a munkaadót, a másik része a munkavállalót terheli. A biztosítottak a következõ szolgáltatásokra jogosultak: egészségügyi szolgáltatás, táppénz, terhességi–gyermekágyi segély, baleseti ellátás.
Biztosított: aki jogosult társadalombiztosítási ellátásra.
Nyugdíjbiztosítási járulék: arra szolgál, hogy a munkaképes kor után is legyen a munkavállalónak jövedelme. A nyugdíjjárulékot sokáig kizárólag az állam szedte be, s õ fizette ki a nyugdíjakat is. Pár éve azonban ún. vegyes rendszer van, azaz részben az államnak, részben a magánnyugdíjpénztáraknak kell fizetni a járulékot, s a nyugdíj is ebbõl a két forrásból fog érkezni. Mindez csak azokra vonatkozik, akik átléptek az új rendszerbe, akár mert ettõl nagyobb nyugdíjat remélnek, akár mert kötelezõ volt számukra. Most már minden pályakezdõ köteles magánnyugdíjpénztárat választani, tehát hosszútávon megszûnik a kizárólag állami finanszírozású rendszer.
Források:
FigyelõNet: http://www.fn.hu/index.php?id=55
KJK-Kerszöv Kft. Közlöny adatbázisa: http://www.kerszov.hu/kzlcim/kzl90_96
WebJogtár: http://kozugy.kerszov.hu/jr/sf/startfrnp.html