Természetes, hogy életünk során vannak olyanok, akiket szeretünk, és van akiket nem. Néha megtudjuk mondani ennek okát, néha nem. A rasszizmus ok nélküli gyûlölet. Vannak, akik bizonyos csoportok tagjai iránt anélkül támasztanak ellenszenvet, hogy személyesen ismernék õket, pusztán az elõítéleteikre hivatkozva. A legtöbbször azért, mert mások ilyen irányba befolyásolták õket.
            Vitathatatlan, hogy népek, csoportok rendelkeznek bizonyos közös vonásokkal. E vonásokat régóta vizsgálják, kutatják. E vizsgálatok egyik eredménye, hogy igen nehéz megmondani, hogy mely népcsoport milyen ténylegesen. Meg tudnánk-e mérni, kik a vidámabbak, az olaszok, vagy a svédek? Ha igen, hogyan? Ha csupán ezekre a kérdésekre keressük a választ, rögtön rájövünk, hogy rendkívül sok nehézségbe ütközünk. Pedig ezek egyszerû kérdések.
            A rasszista ideológiák sokkal bonyolultabb jelzõket tulajdonítanak egy-egy, általuk gyûlölendõnek kikiáltott népcsoportra. Ma már tudjuk, hogy ezek mind valótlanok. Ennek ellenére idegengyûlölet, rasszizmus ma is létezik.
            Az európai történelem azt igazolja, hogy azokban az országokban, ahol a szélsõséges rasszista ideológiák nincsenek jelen, kényelmesebb, elviselhetõbb az élet mindenki számára. Ahol jelen vannak és terjednek, olyan légkör alakul ki az országban, ahol annak sem kellemes élni, aki nem tartozik a gyûlölt csoporthoz.
            A rasszista ideológia elterjedésének legborzasztóbb példája a holokauszt, ami a második világháború alatt zajlott, fél évszázada. Azt hihetnénk, hogy ettõl elemibb igazolás nem kellhet senkinek, hogy lássa az idegengyûlölet szörnyû voltát, ennek ellenére a jelenség ma is igen elterjedt, Magyarországon is.
            E fejezetben megnézzük, mirõl ismerszik meg a rasszista ideológia, hogyan lehet valakit megfosztani józan belátókészségétõl, és rávenni, hogy ne csak gyûlöljön, de tegyen is bizonyos csoportok tagjai ellen.
            Az ember egyik legjellemzõbb tulajdonsága az etnocentrizmus és az egocentrizmus, vagyis mindig magunkat helyezzük mások fölé, azt gondoljuk, ha valaki más, akkor az már nem „normális”. Nehéz bevallani magunknak, hogy a mi nézõpontunk bizony csak egy a sok közül, nehéz átvenni a másikét, hisz attól félünk, hogy onnan mi tûnünk „nem normálisnak”. Ezt pedig senki nem szereti. Mégis, e képesség, vagyis a másik személyes nézõpontjának átvételére való képesség tesz minket civilizált, európai polgárokká.
            E fejezet abban ad segítséget, hogy ezt hogyan tehetjük meg, és hogyan vértezzük fel magunkat oylan ideológiák, „szövegek” ellen, amik minket józan belátókészségünktõl akarnak megfosztani, majd másokra uszítani.

A Rasszizmus PDF formátumban elérhető.

KLA Füzetek - A toleranciáért
"A projekt létrejöttét támogatta az Európai Unió Phare Programja"