Ösvény: Hadas Miklós - szociológus

Eredeti képzettségem magyar--ének-zene szakos tanár. Konzervatóriumot végeztem jazz tanszakon, színházzal foglalkoztam, ás csak 26 éves koromban kezdtem el kiegészítõ stúdiumokként szociológiát tanulni, a színház- és zeneelméleti tudásom "praktikus" ágaként. A szociológia egy fogalomrendszert kínált, hogy megértsem és leleplezzem a kommunista rendszer mûködését, a '80-as évek errõl szólt... Periférikus figura voltam az ellenzéki mozgalomban, az ellenzékiség sármjától befolyásolva is vonzóvá vált számomra a szociológia, majd egyre inkább szakmává, a legitim megismerés mintájává vált. Az ELTE-n szinte baráti viszonyba kerültem a nálam nem sokkal idõsebb tanárokkal, akik rajtunk tanulták, hogyan is kell szociológiát oktatni. A Bourdieu-vel való személyes párizsi találkozás késõbb egyértelmûvé tette, hogy a továbbiakban szociológiával, és nem a mûvészetekkel fogok foglalkozni.

Zeneszociológusként kezdtem: a doktorim a popzenérõl szólt, a kandidátusim Kodály Zoltánról. Az elsõ dolgozatomban - még az ELTE-n - a szimfonikus zenekar hatalmi mikrostuktúrájával foglalkoztam: milyen viszonylatokat alakít ki a trombitás, a másodhegedûs, férfi és nõ. Késõbb, amikor Andorka Rudolfnak köszönhetõen a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre kerültem elkezdtem az összes "nagy" témával foglalkozni: társadalmi mobilitás és ennek a társadalmi dimenziói..., ám ahogy múlt az idõ, egyre szívesebben foglalkoztam azokkal a jelenségekkel, amelyekkel kapcsolatban volt személyi érintettségem: a férfiasság, férfi-nõ viszonya, a sport, a kultúra distinkciói; libidonózusan vonzóbbnak tûntek. A sport is mint egy nemileg konstruált viselkedésforma érintett meg, sokáig aktív sportoló voltam: tudom milyen edzõtáborban lenni, milyen a meccs elõtt az öltõzõben egy férfiközösség bizonyos viszonylataiban létezni. A '90-es évek végére egyértelmûvé vált az az önreflexív elem is, hogy szerencsésebb szituatív módon tárgyat konstruálni, azaz a saját viszonyomon keresztül. Megengedtem magamnak, hogy azokkal a jelenségekkel foglalkozzam, amelyek az élettörténetemen, érdeklõdésemen keresztül lehetõvé tesznek egy önreflexív megközelítési módot.

Nyilván a szellemi élmények is ösztönzõleg hatnak, fontos, hogy mit olvasok: Judith Batlert, Rubint, milyen a kölcsönhatás egyéb study diszciplináival (minority, gender, cultural studies). Ez egy újabb kérdést vet fel: hogyan lehet vizsgálni a tudományon belüli dominanciaviszonyokat. Aktív szerepet vállaltam az ázsiai és óceániai szociológiai társaság alapításában és munkájában, a "tudományos gyarmatosítás" vizsgálatának kutatójaként.