Más-kép: Hadas Miklós - szociológus

A hobbi szótól idegenkedem: mindent szenvedélyesen és teljes lélekkel szeretek csinálni. A sport ugyanolyan létfontosságú dolog az életemben, mint a beszélgetés, vagy a természet megismerése, az utazás, a kaland..., nehéz rangsort állítani. Nagyon szeretek idegen, archaikus világban a vándor, antropológus helyzetében lévõ önreflexív emberként létezni: ez lehet egy csángó faluban, a budapesti "mély" világban, és lehet a Fülöp-szigeteken. Nagyon vonzó helyzet önmagamon átszûrve tanulmányozni a jelenségeket egészen kiskorom óta. Édesapám minden hétvégén kirándulni vitt, ez a szenvedély azóta is megmaradt: házunk van a Börzsönyben, ahol sok idõt töltök, akár egyedül, akár a családommal. Mozdulatlanul tudom várni, mikor jön ki a borz a barlangjából, megfigyelem a szalamandrát, tudok olyan titkos helyeket, amit általában a turisták, de néha még a helyiek sem ismernek.
Rengeteg városhoz, térhez kötõdöm Erdélytõl Párizsig, vannak kedvenc kocsmáim, ahova egyre ritkábban tudok menni. Szeged a legszentebb és legszenvedélyesebben szeretett városaim közé tartozik, felemelõ dolog elmenni egy olyan kocsmába, ahol annak idején még zenélgettem.

A szenvedély ugyanilyen intenzitású megélése a víz szeretete: úszni tengerben, folyóban: ha vizet látok, belemegyek. Nagyon izgalmas az uszoda világa, a szauna. Finnországban a szanuában egy óra múlva már a legintimebb érzések kerülnek elõ, majd a vodkás üveg, és mindenki szidja, akit szidni kell.

Ugyanilyen szenvedélyes viszony fûz a filmekhez. Nem is tudnék kedvenc filmet mondani, mostanában a dán Dogma filmek, a Kontroll... Sokat járok moziba, majdnem mindent megnézek, a populáris hollywoodi filmeket is, túlléptem azon az elitizmuson, ami nagyon sokáig jellemzett, ami csak a magaskultúra (Bergman, Godard, Jancsó) fogyasztására ösztökélt.

Ugyanez vonatkozik a színházra is, de most oda kevesebbet tudok járni, Kultúrafogyasztó vagyok, a legkülönbözõbb kultúra fogyasztásával járó zsigeri gyönyör nagyon fontos élmény számomra. Idõnként kellemetlen, hogy életkoromból adódóan már nem mehetek el ahhoz a DJ-hez, akire kíváncsi lennék, mert kinéznek, noha szívesen meghallgatnám, hogy mit mixel, nem érzem, hogy ne tudnám a mai zenei jeleket dekódolni. Voltak olyan peridóusok az életemben, amikor minden este színházban, vagy a Zeneakadémián voltam, a koncert ugyanolyan szent élmény, mint a sasfészek kilesése a távcsõvel.

A diákokkal való kapcsolattartás, a tanítás szintén lételelemem. A tanítás is "hobbi". Számomra egy adekvát létforma, hogy huszonéves kiemelkedõen értelmes emberekkel folyamatos kapcsolatban állok, ez egy adomány a sorstól.