|
|
|
A magyar-történelem szak nem kötötte le teljesen az érdeklõdésemet, Szegeden ekkor indult elõször pedagógia szak, így felvettem azt is. Érdekelt maga az oktatási rendszer, hogy hogyan alakulnak ki társadalmi csoportok, ráadásul szerencsém volt, mert nagyon korszerû volt a pedagógia-oktatás, például már akkor el tudtam sajátítani a számítógép-használat alapelemeit.
Ötödéves koromban a pedagógia szaknak köszönhetõen kerültem kapcsolatba a szociológiával. Az azóta meghalt Vágvölgyi András volt az MTA Szegedi Szociológiai Csoportjának vezetõje, speckollt hirdetett, és én voltam A „speckollos”, összesen ketten jártunk hozzá. Gyakran látogatott Szegedre Szelényi Iván és Konrád György, így alkalmam nyílt velük szociológiai kérdésekrõl beszélgetni. Szelényi felhívta rá a figyelmem, hogy lesz egy gyakornoki hely. Erdei Ferenc nagyon szerette volna, ha Szegeden kialakul egy szociológiai iskola. Húszan pályáztak rá, nekem nem volt semmilyen kapcsolatom, mégis felvettek. Az egyetem után mindig szociológusként dolgoztam, Az MTA Szociológiai Intézetben Szelényi osztályára kerülve gy rendkívül izgalmas – divatos szóval értve interdiszciplináris világba kerülten. Olyan emberekkel találkoztam kezdõként, mint Szelényi Iván, Losonczi Ágnes, Heller Ágnes, Sárkány Mihály, Bíró Yvette, Lettrich Edit, Konrád György, Andorka Rudolf és sokan mások.
A másik nagy élményem volt egy falukutatás a ’70-es években, ahol fiatalként ellenõrizhettem a kérdezõbiztosokat, az országban 67 faluba jutottam el. Amikor ’71-ben bekerültem a Szociológiai Intézetbe, kidobott könyveket találtam az intézet folyosóján, ekkor küldték el Kemény Istvánt, aki a romakérdéssel foglalkozott. Én ezeket az anyagokat összeszedtem, mindig szerettem gyûjtögetni. Késõbb az intézet sofõrje végigvitt azokon a helyeken, ahol Kemény folytatta a romakutatásait. Ez az élményvilág meghatározó volt. Ebben az idõben a gazdasági reform válik kérdésessé és az, hogy a piac és az állam viszonya, illetve az, hogy a szocialista társadalom milyen út felé megy. A másik kérdés az volt, hogy az értelmiségnek milyen szerepe lehet ebben a folyamatban. Megjelenik Konrád György Városlapítója, melyben felmerülnek ezek a kérdések, és ekkor írja titokban Szelényi Iván és Konrád György Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz c. könyvet.
Engem Erdei nyomdokán haladva nagyon izgatott a makói társadalom, elsõ vizsgálataim ide kötnek. A makói társadalom olyan társadalom volt, ahol a piacon egy amerikai utas fejlõdés volt jellemzõ. Még ’70-ben és ’71-ben is igen magas volt az egyéni gazdálkodók száma. Két dolgot láttam: volt egy központi redisztributív rendszer, amelyik hatalmi struktúraként írható le, amely meghatározza az emberek helyét, ugyanakkor volt egy piaci világ, melyben megpróbáltak érvényesülni. Makón ez széles réteg volt, amit egy kisburzsoá rétegként jellemeztem
Amikor kikerültem az MTA Szociológiai Intézetbõl, elõször Szegeden a Filozófia Tanszékre kerültem, tanítottam. Megismerhettem egy kisvárosi egyetem értelmiségének életmódját. Aztán szociológiát taníthattam, elsõsorban számomra igen szimpatikus elsõgenerációs értelmiségi tanulóknak. Az ifjúságkutatáshoz aztán úgy jutottam, hogy erre a tanszékre bevonták az országos ifjúságkutatást. Az egyik kutatási irányban a szolgáltató ágazat fiataljait vizsgálhattam meg (pl. autószerelõ), a fiataloknak életmódjának vizsgálatához így jutottam el. A fiataloknak két karrierútja rajzolódott ki a ’70-es években: az egyik értelmiségi, elit fiatalok szûk csoportokban értelmiségi „citoyen” konfliktusos karrierje, a másik a szakközépiskolát végzett fiatalok második gazdaságba való bekapcsolódás során létrejövõ „kisburzsoá” karrier.
A fiatalok életkarrierjében e kettõ a találkozása lehet az egyik fontos elem. Sokan felvetették azt a kérdést, hogy összeegyeztethetõ-e a piac és a szocializmus? A piackonformitás és a kisburzsoá karrier, ami azután megragadott. Nagy élményem volt, amikor a ’80-as évek közepén találkoztam Jürgen Zinekkerrel, és akkor ezekrõl a gondokról egy német-magyar összehasonlító vizsgálat készült. A nemzetközi kutatásban ugyanaz a kérdés vetõdött fel számomra: a magyar társadalomfejlõdésben mi az, ami a karriert, az esélyt lehetõvé teszi? Az egyik oldalán számomra mindig a piackonform és a demokrácia állt. Természetesen Kelet-Európában nem megismétlõdnek azok a folyamatok, mint Nyugat-Európában. A lokális szint ad arra lehetõséget, hogy az ifjúságnak a kultúráját is vizsgálni lehessen.