|
|
|
Szabadidõm a bolyongás, a nézelõdés, rá tudok csodálkozni a világra. A szabadidõmben is szeretek a szakmámmal foglalkozni. Budapestre való költözésemnek is van egy ilyen oka, tudom, hogy manapság nem nagyon divatos, de én a nagyvárosban érzem jól magam, Pesten lakom, jobban is szeretem, mint Budát. A külföldi útjaimon nagyon szívesen elbóklászom a városokban. A nagyvárosban, ha találomra felülök egy villamosra, más emberekkel, más problémákkal, más közeggel találkozom.Ha nagyon fáradt vagyok, elmegyek egy kicsit Vas megyébe, de 2-3 napnál tovább nem bírom.
A Sziget Fesztivál egyszerre megtestesít mindent számomra, amit a szociológus szakma jelent. Nem kell semmit se csinálnom, csak oda mennem, és nézelõdni, ezt nagyon szeretem. Mûvészetben is mindig az alternatív, avantgarde irányzatokat kedveltem, volt is egy zenekarom.
Az irodalomból is szeretek ötleteket meríteni (Günter Grass). Sokszor egy mûvészeti alkotás többet jelent számomra egy probléma felvetésénél, mint egy szakmai tanulmány.
Nagyon szeretek tanítani, a tanításban az a mûvészet, hogy minden emberben megtaláljam a mást, a tehetséget. Szerintem egy tanárnak az a feladata, hogy ezt megtalálja, sajnos nem mindig sikerül. Amíg a 20. század a tömegek társadalma volt, addig a 21. század mindenféle problémák ellenére a visszatalálás az egyénhez. Egyre szélesebb rétegek tudnak filozofálni, nemcsak pár ember, mint a görögöknél. Az individualizálódás a társadalmasodás egyik oldala, hogy találjunk valami olyasmit másban, ami érdekes, és megoldást adhat. Az elmagányosodó világot szerintem felváltja majd ez a társkeresõ-kommunikáló világ. A tömegesedõ egyetem juttat el minket ahhoz az egyetemhez, ami minden egyénben meg tudja találni azt az értéket tudást, ami megkülönbözteti társaitól.