Június
Túlélési gyakorlatok
2004-01-14
A legnehezebb az volt, míg a fiaimnak el tudtam magyarázni, hogy nekünk azért nincs, mert a mi részünket ellopták a gazdagok. És hogy azt vissza kell szerezni. Két fiam van, az egyik nyolcadikba, a másik hetedikbe jár, pedig õ az idõsebb, Gyuri, de õ kétszer bukott. Feri, úgy néz ki, végig tudná járni egy nekifutásból, pedig õ is nagy csibész, több idõt tölt az utcán, mint itthon. Amúgy a másik is. Egyébként nem is csodálkozom rajta, az õ helyükben én se jönnék haza, ha nem lenne muszáj. Másfeles lakásunk van, panel, de jó volt ez valamikor! Most már azonban kicsi, nekik pláne, még így is, hogy õk vannak a nagy szobában, én a kicsiben. Szûk, lepusztult, elhanyagolt. Van feleségem is, és egy másfél éves lányom, tudja, olyan szerzõdéses gyerekek mind, hogy az OTP adjon, meg a gyest, ilyen segélyt, olyan segélyt, amit ki lehetett harcolni. Õk az anyósomnál vannak, az tartja õket, de a fiúkat már nem vállalta a nyugdíjából, merthogy állásunk egyikõnknek sincs, mondanom sem kell. Elõször engem löktek az utcára, fél év múlva az asszonyt is, pedig úgy tudom, van valami rendelet, törvény, hogy õt nem lehetett volna. A másik meg azt mondja, hogy csak akkor, ha egyedül neveli a gyereket, szóval nem tudom. De hogy nincs jól sehogyse, az biztos.
A csenyétei cigányság társadalomtörténetének vázlata
2004-01-14
A roma népességnek a többségi társadalomhoz viszonyított helyzete az elmúlt 150 esztendõben többször változott. Az általunk vizsgált elsõ és harmadik korszakban – tehát az 1900–at megelõzõ és az államszocialista idõszakban – voltak a társadalmi távolságok a legkisebbek, bármilyen mérõszámmal is próbáljuk a társadalmi egyenlõtlenségeket mérni, és a második és negyedik korszakban – tehát az 1900–1950 közötti és a rendszerváltást követõ idõszakban – alakult ki a legnagyobb társadalmi távolság cigányok és parasztok között. De a különbségek nemcsak mennyiségiek, hanem minõségi jellegûek is. A cigányok kirekesztése a negyedik korszakban, a posztkommunizmus idõszakában nem egyszerûen erõteljesebb, mint az államszocializmus alatt volt, hanem más minõségû is.
Utasi Ágnes: A bizalom hálója
2004-01-14
Utasi Ágnes már csaknem egy évtizede foglalkozik a társadalmi integráció, a társas kapcsolatok, a szolidaritás és a családi kapcsolatok átalakulásának problémakörével. A kiváló szociológus most átfogó monográfiában összegezte legfontosabb kutatási eredményeit. A könyv társadalmi életünk és mindennapjaink talán legfontosabb kérdéseit járja körül.
“Élveztem, hogy brahista voltam..."
2004-01-14
Herskó János filmrendezõként, a Színház– és Filmmûvészeti Fõiskola tanáraként, tanszékvezetõjeként, az egyik filmgyári stúdió vezetõjeként kimagasló szerepet játszott az új magyar film történetében. Egy ideig a Filmmûvész Szövetség fõtitkára is volt.
A kényszeres új kultúráját követõen – avagy A telítettségbõl eredõ ürességen túl
2004-01-14
Tele vagyunk.
Jochen Gerz
Ez idõ tájt egy átlagos európai embernek tízezer tárgya van. Ebben a szociológiai felméréseken alapuló tényben számszerûen szemléltethetõ az, ami egyébként a hétköznapok héja alatt rejlik: csordultig vagyunk. Bár ez az adat nem tudósít arról, hogy a tárgyi bõség milyen összetételû, mibõl ered és milyen következményei vannak, a numerikus elvontságban kirajzolódó méretei meghökkentõek. Különösen akkor, ha e kerek számmal jelölt halmazt a közelmúlt tárgykultúrájának kiterjedéséhez hasonlítjuk. Néprajztudósok vizsgálatai szerint ui. egy régi magyar parasztházban mintegy ötszáz tárgy volt, s ezek csaknem mindegyike munkaeszközként volt használatos.
A lelkipásztor, a zsidó, az ember
2004-01-14
Köszöntöm a nyolcvanéves Schweitzer Józsefet.
Köszöntöm a tudós rabbit, a zsidó történelem, a rabbinikus hagyomány kutatóját és irodalmi feldolgozóját. Sokoldalú, mondhatnánk “ezermester" kutatónak kell lennie annak, aki a zsidó hagyomány kutatására adja fejét. Ismernie kell a sok ezer éves zsidó történelem közel–keleti helyszíneit, az ottani népek nyelvét és történelmét, a héber mellett az arámi, görög és természetesen az átvételek miatt a latin, a szakirodalom olvasása okán a német, az angol, és lehetõleg a francia nyelveket.
Két kérdés a háború után
2004-01-14
Bush elnöknek a hazafelé tartó Abraham Lincoln repülõgép–hordozó fedélzetén 2003. május 2–án elmondott beszédével az iraki háború gyakorlatilag véget ért. Igaz, az elnök úgy fogalmazott, hogy a “nagyobb hadmûveletek" fejezõdtek be, amelyek során a “szövetségesek gyõzedelmeskedtek" Ez a bejelentés Ari Fleischer Fehér Ház–i szóvivõ értelmezésében azonban még nem jelenti a háború teljes, azaz jogi értelemben vett befejezését, következésképpen az Egyesült Államok haderõinek egyelõre nem kell szabadon bocsátania a hadifoglyokat sem. Washington így nem könnyítette meg azoknak a kormányoknak a helyzetét, amelyek a háború után akár egyéni felkérés alapján is készek lennének az iraki békerendezésben közremûködni. Nyilvánvaló, hogy nehezebb dolog egy hadban álló országnak segítséget nyújtani, mint annak, amely a háborút már formálisan is befejezte.
Megjelenítve 1 - 7, összesen 10