December
Szép hangok özöne
2004-04-01
Amerikai emigrációjának idején kérdezte Thomas Mann, hogy miként lehet Beethoven Fidelióját Németországban eljátszani, és miként lehet meghallgatni azt. Azok, akik valamilyen okból ott maradtak a náci Németországban, és hallották a Fideliót, utóbb úgy emlékeztek, hogy ez a darab vigasztalásul szolgált nekik, erõt merítettek belõle. Amúgy elõadói és nézõi között címeres nácik is voltak. Hja, kérem, szerették a zenét. Valószínûleg a nácizmus új dimenziókat adott a mûnek, kitágítva értelmezési lehetõségeit. Ki ne gondolna a koncentrációs táborok rabjaira, a gulágokra, a börtönökre, a diktatúrákra e darab láttán?
FELNÕTTOKTATÁS
2004-04-01
Színházi anti-színház, ahogy Brecht képzelte volna (ha nem lett volna olyan dogmatikus...) Már a nyitóképnél sejthetjük, itt most más valami lesz: nézõk ülnek velünk szemben hátul vetítõgéptermi-nyílás (ami késõbb, ha úgy tetszik tévé-képernyõ is lehet), - hideg, szocreál kultúrház. Szóval a „nézõkrõl”, - akik velünk szemben egyenruhában ülnek – azaz a gyermekkórusról (a két egymással veszekedõ kolhoz tagjairól), meg Gruse (Básti Juli, zseniális) hátizsákjáról már tudhattam volna, itt mesterkéz végezte a dolgát (rendezõ: Zsótér Sándor). A hátam borsódzik mikor valami kopott környezetbe bejön a színész, vadi új vödörrel...
2003 - az elcsúszott esztendõ
2004-04-01
Nem volt jó év a magyar gazdaságban a lassan magunk mögött maradó esztendõ. A növekedés dinamikája a harmadik évben lassult, noha az elõzõ évihez képest mindenki javulást várt, számítva a nemzetközi elõrejelzõk által immár másodízben beígért, második félévi, érzékelhetõ konjunktúra-élénkülésre a világgazdaság egészében. A bennünket meghatározó módon érintõ Európai Unióban s eminensen Németországban a prognóziskészítõk - a prosperitás megindulása helyett - a növekedés várt ütemének folyamatos redukciójára kényszerültek a.
Nemzetállamtól a kultúrállam felé?
A múzeum mint a társadalmi nyilvánosság tere
2004-04-01
A kulturális intézmények, s élükön a múzeumok mai népszerûségére utalva egyre gyakrabban hangzik el, a nemzetállam korából a kultúrállam felé haladunk. Egy ilyen, optimista felhangú történeti hipotézist azonban nem igazol több tényezõ, mint amennyi azt meg is kérdõjelezi – gondoljunk csak az újjáéledt kelet-európai nacionalizmusokra. A fogalom-pár ezért talán nem is leíró, valójában inkább normatív, s mintegy társadalmi feladatul tûzi ki a kultúrállam felé történõ elmozdulást. Ám ezt is érdemes árnyalni: miért és mennyiben elõnyösebb az állam hatalmi entitását kulturális, semmint nemzeti irányultságúvá alakítani. Eközben tény, hogy ha van intézmény, amely állam, nemzet és kultúra fogalmának kölcsönhatását minden oldalról megvilágítja, akkor az a múzeum. Ez az összefüggés teszi a múzeumot a társadalom és állam közötti kommunikáció kulcsfontosságú területévé, hiszen a „nemzet” és a „kultúra” jeligéi alatt egészen különbözõ politikai érdekek jelennek itt meg.
A kaukázusi krétakör a Vígszínházban
2004-04-01
A nukhai városbíró utolsó rendeletének értelmében a csalónak bizonyuló Natela Abasvili elkobzott vagyonából kert épül, mert „a gyermekeknek szükségük van rá”. A vágóhidak Szent Johannája, a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban, A szecsuáni jóember és a Galilei után Zsótér Sándor a salamoni döntés ilyetén változatának színrevitelével tesz ismét kísérletet „Brecht szellemi örökségének termékeny kisajátítására”.
Megjelenítve 1 - 7, összesen 5