Május
A globalizáció és a kapitalizmus két alapmodellje I.
2004-03-01
A globalizációnak nevezett folyamat tárgyszerû, tudományos vizsgálata úgyszólván lehetetlenné vált napjainkban. A 2000 és a 2001 évek eseményei más színt, felhangot, töltetet adtak az ilyesfajta vizsgálat tartalmának és következtetéseinek - a kutatók szándékaitól és törekvéseitõl függetlenül, de elháríthatatlanul. Az eredetileg közgazdaságtani vagy - szélesebben értelmezve - társadalomelméleti kérdés ugyanis napi politikai aktualitást kapott, a szó szoros értelmében kikerült az utcára az úgynevezett antiglobalista (valójában antikapitalista) tüntetések révén, majd legújabban, a 2001. szeptember 11-i, egyesült államokbeli szörnyûséges terrorista merényletek magyarázataként kísérletek történnek, hogy benne keressék az immár háború(ka)t elindító tömeggyilkosságok hátterét.
Okcidentalizmus: az iszlamista forradalom hitvallása
2004-03-01
1942-ben, röviddel a Pearl Harborra mért csapás után japán filozófusok egy csoportja összeült Kyotóban, hogy megvitassák Japán szerepét a világban. Ennek a szélsõnacionalista értekezletnek az volt a feladata, hogy kiderítsék, hogyan lehetne - a maguk megfogalmazásában - "legyõzni a modern civilizációt". Mivel a "modern civilizáció" a "nyugati civilizáció" szinonimája volt, a konferenciának a témája nyugodtan lehetett volna "A Nyugat legyõzése". Szöges ellentétben az ország késõ tizenkilencedik századi céljával, "az Ázsiától való elszakadással és a Nyugathoz való csatlakozással", Japán akkoriban "szent háborút" vívott, hogy felszabadítsa Ázsiát a Nyugat uralma alól és az ázsiaiak gondolkodását megtisztítsa a nyugati eszméktõl. Ennek a szent háborúnak a céljai között tehát valamiféle "filozófiai tisztogatás" is szerepelt.
Pankiszi
2004-03-01
A pankiszi szurdok nyáron finoman hûvös hely. Tbiliszi ilyentájt majdnem elviselhetetlen. Túl meleg van. A grúz elit már régen felfedezte magának e hegyi idillt. A Kaukázus fõ hegylánca itt délrõl egy kicsit megnyílik. A szurdok a fõvárostól talán százötven kilométerre lehet. Pár óra alatt kényelmesen elérhetõ a magas hegyvidék pereme. A hegyeken túl Csecsenföld. Errefelé a városiak már a XX. század elején építkezni kezdenek. Legtöbben azonban inkább nyáron néhány hétre házat, szobát bérelnek a kisztineknél. Egyesek szerint ez a valamelyest már elgrúzosodott, de többségében ma is moszlim csoport a csecsenek közeli rokona. Mások szerint egyszerûen csecsen. Mindenesetre Dua, a völgylakók mitikus (?) õse állítólag két-háromszáz éve érkezett a hegyek túlsó oldaláról. Dua nevet viseli a völgy legnagyobb faluja és a vidék régi családjainak többsége. A kisztinek és szomszédjaik, a grúz hegylakók egymással valamikor folyamatosan háborúskodtak. A környékbeli vérbosszú történetek klasszikus grúz irodalmi feldolgozásokból ismertek. Az egyikbõl, még a szovjet idõk vége felé Tengiz Abuladze nagyszerû filmet is csinál. A völgybõl délre tartó Alazany-folyóról a földrajzban teljesen tájékozatlan moszkvaiak, péterváriak is hallottak. A kahetiai "Alazany-völgyi" a legismertebb grúz borok egyike.
A komédia halhatatlansága - A nevetés
2004-03-01
Jó lenne külön beszélni magáról a nevetésrõl és külön arról, hogy mi az, amin nevetünk. Ez azonban még senkinek sem sikerült. Mert a nevetés puszta fiziológiai leírásán túl nem vagyunk képesek a nevetésrõl anélkül beszélni, hogy egyúttal ne szólnánk a nevetségesrõl is. Ha a legelemibb, pusztán fizikai reakcióval kapcsolatban elemezzük csak a nevetést (nevetünk, ha csiklandozzák a talpunkat), akkor éppen a nevetés lényegét hagyjuk figyelmen kívül. Hogy csak a legelemibb kapcsolatot jelezzem: ha csiklandozzák a talpunkat nevetésünk nem terapeutikus, nem felszabadító, nem fut a semmibe, semmi köze a racionalitáshoz ahogy életünkhöz általában sem. Tehát, amennyiben elválasztjuk a nevetés leírását attól a kérdésrõl, hogy vajon mi a nevetséges, akkor nem mondunk semmit a nevetésrõl. Viszont, ha azon kezdünk gondolkozni, hogy mi a nevetséges - mi az, amin nevetünk - megint a dzsungelben találjuk magunkat. Hiszen olyan sok minden az, amin nevetünk! A nevetés genealógiája - bizonyos megszorításokkal - a szoros értelemben vett komikum genealógiája. A megszorításokat nem kell elsorolnom, hiszen mindenki tapasztalta õket. Van keserû nevetés, nevethetünk tehetetlenségünkben, kétségbeesésünkben. A gyerek egy halálhír hallatán gyakran nevetni kezd. Mindezek a tapasztalatok mégsem idegenek a komikum egyik sajátságától, ugyanis az érthetetlenségtõl, felfoghatatlanságtól, a világ feje tetejére állításától, az irracionalitástól. A gyerek nem azért nevet egy temetésen, mert örül, hanem mert számára a halál nem racionális, felfoghatatlan. Ahogy a felnõtt keserû nevetése is lehet az irracionális tapasztalatra - a világ irracionalitásra, saját hitei irracionalitására stb. - adott válasz.
Kilencven éve született Örkény István
Földes Anna: Örkény-drámák - három kötetben
2004-03-01
Húsz évvel ezelõtt korántsem csak az Örkény filológia szempontjából volt esemény az életmûkiadás három drámakötete. Az életmû árnyékából elõkotort darabok - a Babiktól A falu rosszáig, a Zsugori uramtól az In memoriam Ö. I.-ig - teljesebbé, gazdagabbá tették a drámaíró Örkényrõl alkotott képünket. Remekmû nem került elõ a limbusból, de a Tóték írójának kivétel nélkül minden színpadra szánt alkotása megérdemelte (megérdemli) a nyomtatott nyilvánosságot is. És mégsem - csak? - ezért kínál szellemi izgalmat a kötet. Hanem mert a hozzáfûzött, mintegy háromszáz oldalas dokumentumgyûjtemény - egymondatos betiltó határozatoktól tanulmányterjedelmû magyarázatokig - betekintést kínált ismert és ismeretlen kulisszatitkokba is. Nemcsak irodalom-, illetve színháztörténeti ismereteinket tágította, de a mûvek sorsán keresztül rávilágított a kényszerû kompromisszumok és a színészi remeklések változatos hátterére is.
A Hídember
2004-03-01
A Híd már csaknem áll. Az utolsó lánc beemelésének ünnepére készülnek, szól a zene, nagyszerû, felemelõ és reményt keltõ minden. Széchenyi, a Kossuth által legnagyobb magyarnak nevezett, Metternich által fantaszta álmodozónak tartott, az újabb és újabb császárok által veszélyes lázítónak tekintett gróf íme, élete zenitjére érkezett. Ám túl nagy a hév. A kazánt a kelleténél jobban fûtik, a csörlõk a szükségesnél jobban feszülnek, az egymáshoz közelítõ hídelemek nem illeszkednek azonnal, a kontrollálatlan erõ egymáshoz préseli õket, a roppant lánc pedig elpattan, egyként rántva magával a vízbe gépet, alkatrészt, embert - és reményt. A gróf maga is a folyóba zuhan, s míg a mélyben az életéért küzd (épp a hatalmas lánc tartja fogva), ott lenn egyszerre feltûnik a régi, a halálba hajszolt, az egykor a hûtlen grófra átkot hagyó szeretõ. A kavargó vízben öleli õt a régi asszony, a bûnös múlt, az eltékozolt ifjúság féltékeny kísértete, oda húzná le végképp az életét a Világosság és Igazságosság szolgálatába állító, az Istenéhez és Hazájához önfeláldozó elkötelezettséggel megtért férfit.
Német rekviem
2004-03-01
Günter Grass sohasem tartozott az elhallgatottak közé, könyvei nem porosodnak raktárakban, legújabb mûvével, a februári megjelenés óta rekordgyanús példányszámokat elérõ Rákmenetben címûvel (Im Krebsgang, Steidl Verlag, Göttingen) hivatkozási ponttá is válhat. Arra az elképzelhetõ újságírói kérdésre válaszolva, hogy mit csinál majd a pénzzel, ismét elmondhatja régebbi bon mot-ját: ,,Vehettem volna Rolls-Royce-t, de mivel nincs jogosítványom, fel kellett volna vennem egy sofõrt is. Ez azonban már túlzás, így hát díjat alapítottam". Grass úgy gondolta, eljött az ideje annak, hogy bemutassa a háborúnak azt a fejezetét, amikor a németek nem tettesek, hanem áldozatok voltak: polgárok, menekülõk. A németek irodalmi Nobel-díjasa (1999) ezzel a mûvével nem, de korábbi alkotókorszakában sem, ismételte meg ifjúkori remekeit, a megérdemelt díjat is úgy könyvelik el, hogy az fõleg az elsõ ,,nagy dobásnak", A bádogdobnak (1959) szól.
Megjelenítve 1 - 7, összesen 7