Február
Külföldi mûködõtõke-beruházások ára
2004-03-01
A XX. század végén, a XXI. század elején a külföldi mûködõtõke-beruházások minden más gazdasági jelenségnél gyorsabb, dinamikusabb növekedését figyelhetjük meg. Míg 1970-ben a külföldi mûködõtõke-beruházások éves összege csak 12 milliárd USD, 1980-ban 47 milliárd USD, 1990-ben 243 milliárd USD volt, addig 2000-ben több mint 1300 milliárd USD-t regisztráltak, vagyis 30 év alatt a mûködõtõke-kivitel több mint százszorosára növekedett, miközben a világ GDP-je tízszeres, exportja pedig húszszoros emelkedést produkált. A külföldi mûködõtõke-beruházások jelentõségét az is mutatja, hogy 1970-ben a világ összes bruttó beruházásának kevesebb mint 1%-át tették ki, 2000-re ez az arány a világ egészét tekintve megközelítette a 20%-ot.
Magyarország a The Economist és a Financial Times hasábjain 1990-2000
1990-2000*
2004-03-01
Felkészületlenül érte a nyugati államokat, leginkább azok közvéleményét a Kelet-Európában végbement politikai-gazdasági-társadalmi átalakulás. Az események közvetítésében oly fontos szerepet játszó nyugati sajtó egy része leginkább egy mítoszokkal, eufóriával, néha szolidaritással, néha tudatlansággal, néha fennhéjazó kioktató stílussal színezett "kapitalista" Kelet-Európa-képet alakított ki. E vegyes nézõpont egyik legmeghatározóbb forrása az angol nyelvû üzleti-politikai sajtó két igen tekintélyes és befolyásos orgánuma, a neoliberális gazdaságpolitika szócsöveként is számon tartott The Economist és a Financial Times volt. Az elmúlt tíz év magyarországi eseményeinek ismeretében érdekes és tanulságos történelmi utazást jelent a két újság 1990 és 2000 között megjelent magyar vonatkozású cikkeinek számbavétele.
www.newbalkanpolitics.org
2004-03-01
M.-mel egy szófiai konferencián ismerkedtünk meg. A bolgárok már aktívan keresték a kapcsolatokat az akkor még diplomáciailag teljesen nem elismert Macedóniával. Talán akkor a német szocdemek is adtak nekik egy kis pénzt, hogy valamilyen értelmiségi párbeszéddel próbálkozzanak. M. elõtte évekig diplomatafeleség volt, és akkor jött meg, most már saját jogán - egy egyéves princetoni vendég-elõadói stallummal - Szkopjéba. Kint is volt, bent is volt. Pont ez kellett a bolgároknak. A következõ évben azután elkezdtünk valamilyen Soros-projektet Macedóniában, és helyi partner kellett. M. bemutatott a férjének, D.-nek. D. az ország függetlenség utáni elsõ külügyminisztere, sok éven át ENSZ nagykövete, most ismét "csak" jogászprofesszor. Épp a helyét kereste. D. és M. elszokott az országtól, õk még sok szempontból reakcióikban, világképükben, viszonyítási pontjaikban akkor is jugoszlávok maradtak, amikor ezt az oly sokáig oly sokak számára a reményt, a demokratikus szocializmus valamilyen fantomját megjelenítõ országot a kilencvenes évek balkáni mocska már ellepte. D. azért valahogyan közszereplõ maradt, de zavaros idõkben azért a viccek belgájának nem könnyû. Ha mindenki valamelyik oldalra húzódik, ott marad közmulatságként az üres téren, középütt. Azonban a politikai osztály határain kívül az ilyesmit azért jutalmazzák. Ha valamikor véletlenül közösen vetõdtünk el a vidéki Macedóniában derviskolostorba, falusi templomba, albán polgármesterhez, bárhova - õ volt a fõszereplõ. Rá volt mindenki kíváncsi, õt ismerte meg a dervis, a falusi néni, az ellenzéki vezetõ. - Professzor, jöjjön, mondja, merrefelé megy a világ s mi lesz velünk? - tették fel újra és újra ugyanazokat a kérdéseket. Ez a színpad kellett, de nem volt elég. D. és M. nekikezdett egy on-line folyóiratnak, tanácsadó szerkesztõként engem is bevontak. Eddig három szám született. A téma a balkáni geopolitika. A 90es évek realitásai.
Drago Jancar: Miben bûnös tulajdonképpen Amerika?
2004-03-01
Különös déja vu kerít hatalmába a hatvanas évekbõl, az európai politikusoknak Amerikát támogató nyilatkozatai és az országaikban mûködõ közvélemény között tátongó hézag láttán. Sartre, akit elõadás-sorozatra hívtak az USA-ba, így kiáltott annak idején: "Harcolni kell Amerika ellen, nem elõadást tartani", balos ideológiai antiamerikanizmusát valahogy mégis meg lehetett érteni a vietnami háború és a létezõ szocialista utópiák kontextusában. A mai antiamerikanizmus még mindig magában hordozza annak az idõnek az anakronisztikus üledékeit, pedig egészében elég irracionálisnak tûnik.
Arundahati Roy: A végtelen igazság algebrája
2004-03-01
A Pentagon és a Világkereskedelmi Központ épülete elleni esztelen öngyilkos merénylet után egy amerikai hírmagyarázó bejelentette: "Jó és Gonosz ritkán mutatkozik meg olyan világosan, mint múlt hét kedden. Emberek, akiket nem ismerünk, meggyilkoltak embereket, akiket ismerünk. És ezt megvetõ kárörömmel tették." Itt megállt és sírt.
VÁLASZTÁS 2002 (1.) A kampányharc, háború, ütközet
Beszélgetés Bruck Gábor kommunikációs stratégiai szakértõvel
2004-03-01
Ön a Sawyer/Miller Group hazai vezetõje. Több cikluson át Demszky Gábor fõpolgármester kampánytanácsadója volt. Lassan vége ennek a kormányzati ciklusnak. Mit tart az elmúlt évek legjelentõsebb politikai fejleményének?
A zámolyi romák - "roms de Zamoly"
A történet összefoglalása
2004-03-01
A "zámolyi romák" 2000. július 24-én a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordultak, hogy állapítsák meg: üldöztetés érte õket Magyarországon. A mintegy félszáz - szóvivõjük közlése szerint 52, felerészben gyermekkorú - roma a genfi menekültügyi egyezmény értelmében menedékjogot is kért a Francia Köztársaságtól. A menedékkérõk többsége 2001 márciusa után politikai menedékjogot kapott, két esetben családegyesítés révén fogadták be a kérelmezõket, egy család pedig a másodfokú döntésre vár. Néhányan 2000 végén tovább utaztak Kanadába, ezzel kizárták magukat a francia menedékjog kedvezményezettjei közül. Egy szintén zámolyi család 2001 novemberében csatlakozott a strasbourgiakhoz, az õ kérelmükre még nem érkezett válasz.
Megjelenítve 1 - 7, összesen 7