December
A láthatatlan ellenség
2004-03-01
Az Amerikai Egyesült Államokat ért 2001 szeptember 11-i támadás másnapján az USA elnöke beszédet intézett az ország népéhez. A "The Associated Press" jelentése szerint rövid beszédében, egyebek mellett, a következõket mondotta: "Az elõre kitervelt gyilkos támadás, amelyet tegnap követtek el országunk ellen, több volt, mint terrorista akció. Ez háborús cselekedet, amely azt követeli országunktól, hogy legyünk egységesek az események megítélésében és a válaszlépésekben. A szabadságot és a demokráciát érte támadás. Az amerikai népnek tudnia kell, hogy más féle ellenséggel (different enemy) állunk szemben, mint amilyennel eddig valaha is szemben álltunk. Ez az ellenség a sötétben bujkál, és nem tiszteli az emberi életet. Ez olyan ellenség, amely ártatlan és gyanútlan embereket pusztít el, azután eltûnik valahová, de nem lesz képes mindig eltûnni. Ez olyan ellenség, amely megpróbál elrejtõzni, de nem lesz képes mindig elrejtõzni. (…) Amerika egységes. A világ szabadságszeretõ nemzetei a mi oldalunkon állnak. Ez a küzdelem a jó és a gonosz közötti világméretû harc, amelyben a jó fog gyõzedelmeskedni."
TÍZ ÉV UTÁN (7.) Félelemben lehet, de nem érdemes élni
Beszélgetés Tálas Péter biztonságpolitikai szakértõvel
2004-03-01
Mi változott a terrorizmus terén az elmúlt tíz évben? Úgy tûnik föl, hogy a hatvanas-hetvenes években mûködõ Vörös Brigádok vagy a Baader-Meinhof-csoport tagjai "kiscsoportos" kezdõk voltak a New York-i WTC elleni szeptember 11-i támadás végrehajtóihoz képest. Ön, mint biztonságpolitikai szakértõ, a HM Stratégiai és Védelmi Kutató Hivatalának fõigazgató-helyettese miként vélekedik errõl?
A nagypolitika rangjára emelkedett büntetõpolitika
2004-03-01
Ralf Dahrendorf már 1957-ben azt írta egyik tanulmányában, hogy "az emberi társadalomnak mindig két arca van: az egyik a stabilitásé, a harmóniáé és a konszenzusé, a másik a változásé, a konfliktusoké és a kényszeré." Akkoriban a demokratikus nyugati államokban az emberek még mélyen meg voltak gyõzõdve arról, hogy a stabilitás tartós lesz és hogy hosszú távon harmonikusan fejlõdõ társadalomban fognak élni. A jóléti társadalom még a legmarkánsabban megjelenõ konfliktushalmazt, a növekvõ bûnözést is viszonylag jól kezelhetõ társadalmi problémaként fogta fel. A bûnözõt vagy a más módon deviáns személyt az esélyegyenlõségi folyamat vesztesének tekintette. Olyannak, aki a korszerû tudomány, a bõkezûen gazdálkodó és szakszerûen mûködõ szociálpolitika eszközeivel rehabilitálható és visszavezethetõ a társadalom integrált rendjébe. A jóléti társadalom alapvetõ ellentmondásainak késõbbi, az 1970-es évek elején bekövetkezett felismerésében és a válság politikai és szakmai kezelésében -- nagy jelentõsége volt a konfliktusmodellen alapuló szemléletnek, különösen Európában. Dahredorf álláspontja, miszerint a társadalmi konfliktus az az alkotó erõ, ami a változást elõrelendíti, és amely éppen annyira mindenütt jelen van, mint maga a változás, csökkentette a jóléti állam válságtüneteinek következményeként megjelent csalódottságot, és többeket annak reformjára ösztönzött.
Vándorrendezõ
Beszélgetés Zsótér Sándorral
2004-03-01
Egymást érik a bemutatóid. Szeptemberben a Trafóban láthattuk a Sarah Kane-rendezésedet, aztán rá három hétre a Vígszínházban A szecsuáni jóember premierje következett...
Hétköznapok a Kremlben
1920-1930-as évek
2004-03-01
A középkori olasz építészek tervei alapján a XVII. században hozták tetõ alá végsõ formájában a Kremlt. A légiesen csipkézett falakkal büszkélkedõ épületegyüttes Lev Razgon, a korszak krónikása szerint "1936-ig olyan volt, mint egy provinciális kisváros".1 Az író, aki hosszú évekig fogoly volt a gulágon, nem véletlenül utalt éppen arra az esztendõre. Addigra ugyanis a régi lakók többségét kiköltöztették a Kremlbõl. A Joszif Sztálin szomszédságában élõ politikusoknak rendre pazar lakásokat alakítottak ki a "rakparti házban" vagy Moszkva belvárosában, hogy mielõbb megszabaduljanak tõlük. "Ez mégis deprimálóan hatott valamennyiünkre. A "rakparti ház"-at szörnyû, ormótlan, piszkosszürke épületnek tartottuk - emlékezett videokamera elõtt folytatott moszkvai beszélgetésünk során Natalja Rikova, a Lenin utáni elsõ szovjet kormány, a Népbiztosok Tanácsa elnökének lánya. - Hivatalosan azért húzták fel, hogy kiköltöztessék az elvtársakat a két legjobb moszkvai szállodából, a Nacionálból és a Metropolból. Valójában azonban közös akolba tereltek minket, hogy könnyebb legyen ellenõrizni bennünket."
A szorongás immár globális
2004-02-29
"Azt, hogy New Yorkban vagyok, néhány apróbb jelbõl tudom: a hatodik emeleten a délkelet felé nyíló ablakon át a távolban a Twin Towers-t, a nyugati pénzügyi világ kettõs õrtornyát látom", írtam a Levelek külföldrõl (1992) címû könyvemben arról a városról, amely, legalábbis bizonyos órákban és legalábbis bizonyos részeiben, megtestesíti a világ valamennyi városát, kiemelvén e két szédítõen magas felhõkarcoló szimbolikus jelentõségét a huszadik század fõvárosában. A huszadik század immár a múlt. Az idõ eme múlására persze, az apokaliptikus jósokat kivéve, valamennyien számíthattunk is. Világos. Éppenséggel nem világos azonban, hogy számíthatott-e bárki is arra, hogy a World Trade Center "ikreirõl" is múlt idõben leszünk kénytelenek beszélni, s e múltban a tüzet oltják a világ leghíresebb városi vedutájának, azon jellegzetes városi tájnak a romjai fölött, amelyet számos televíziós-, film- és fotóalkotásból valószínûleg azok is jól ismertek, akik ebben a varázslatos, fárasztó, és vitális kozmopoliszban soha sem éltek, soha sem látogatták meg. A felhõkarcoló "ikrek", amelyek Amerikának, mint a nyugati civilizáció vezetõ erejének szimbolikus hatalmát testesítették meg, önmagukba omlottak azon névtelen terroristák perverz módon kigondolt és tragikusan hatékony támadása után, akik - s ez jelentõs változás az eddigi repülõgép eltérítésekhez képest, amelyekben a terroristák saját menekülésük biztosítása és életük megõrzése érdekében mindig megmutatták saját leggyengébb pontjukat is - a sokkoló hatású 2001. szeptember 11-én két utasszállító gépet irányított lövedékké, távolról irányított megsemmisítõ erejû rakétákká változtattak. A két toronnyal azonban nem csupán az építészeti technika csodája omlott össze; a füst, a por és a robbanás perverz módon faszcináló felhõjében - amely az északi felhõkarcoló homlokzatán vizuálisan egy szomorúfûzre emlékeztetett - nem csupán Amerika és a Nyugat hatalma omlott össze metaforikusan, de a csapás a metafizikai szövetbe is behatoltó.
Megjelenítve 1 - 7, összesen 6