Tartalomjegyzék

Ismét a Jó Társadalom felé?

A nyugati jóléti államok hosszú történetében két jellemzõ vonás rajzolódik ki élesen. A elsõ szerint azt láthatjuk, hogy e történetet a konszolidáció és a történelmi örökségben gyökerezõ intézményépítés két intenzív reformkorszakkal megszakított hosszú szakaszai uralják. A 19. század utolsó évtizedeiben zajlott az elsõ viharos és úttörõ jellegû jóléti reformkorszak, és a harmincas–negyvenes években egy második, hasonlóképpen döntõ jelentõségû rendszerváltási hullám következett. Nagy vonalakban elmondható, hogy a mai, fejlett jóléti államok csupán a második világháború utáni „jóléti kapitalista” építmény részletes kidolgozásai, bár a szolgáltatások és az „aktiválás” irányába mutató, hetvenes években kezdõdõ skandináv fordulat esetleg egy harmadik rendszerjavító reformkorszaknak tekinthetõ.

Értékrend váltás az egészségügyben avagy az átalakuló félben lévõ egészségügy

Válaszút elõtt áll egészségügyi rendszerünk. Dönteni kell, merre fejlõdjön tovább: liberális irányt vegyen, és ezáltal piaci alapokra helyezõdjön a rendszer, vagy tartsa meg eddigi értékeit, de új érdekeltségi rendszerre támaszkodva korszerûsödjön a rendelkezésre álló strukturális keretek között. A kormány – társadalmi viták lefolytatása nélkül – kész a válasszal: õk piaci egészségügyre szavaztak.

Nõk a parlamentben: támogató intézkedések hiányában távolodás Európától

A nõk nemzetközi összehasonlításban kedvezõtlen parlamenti részvétele jól jellemzi háttérbe szorulásukat a politikai döntéshozatali folyamatokban. A rendszerváltást követõen drasztikusan esett a nõk aránya a parlamenti képviselõk között, a jelenlegi nõaránnyal (10,6%) a világ 173 országának mezõnyében a 120. helyet foglaljuk el. Lemaradásunk az Európai Unió országai és a poszt-szocialista országok körében egyaránt kirívó. A nõk nem kielégítõ részvétele a döntéshozatali csúcsokon a demokrácia deficitjét eredményezi. Megnyilvánul a problémák tematizálásában, a nõi (humánus) értékek kiszorulásában, a jövõorientáltság hiányában, a politikai kulturá(latlanság) ban. A kívánatos elmozdulás nem nélkülözheti a pozitív diszkrimináció nemzetközi gyakorlatban kipróbált és bevált, a hazai körülményekre szabott módszereinek alkalmazását. Ennek három formája és korszaka: a direkt pozitív diszkrimináció, a támogató intézkedések rendszere és a nemi fõáram- politika (gender mainstreaming) érvényesítése.

Megközelítések a szociális munkás-képzés fejlesztéséhez I.

A hazai szociális képzések eddigi fejlõdéstörténete számos kiváló eredménnyel és a fejlesztés során hasznosítható tanulsággal járt. A szociális szakmában ugyan a képzések változó jelentõségûek voltak az elmúlt 15–17 évben, de abban konszenzusra jutottak a szakemberek, hogy a képzés a szakma nélkülözhetetlen szerves része. Megállapítható továbbá, hogy a szociális képzés határozottan a szakmai érdeklõdés és a viták kereszttüzébe került az utóbbi években.

A minõségbiztosítás: gyógymód avagy szépségtapasz?

Mit nyújt a szociális munka? Milyen eredményeket mutathat fel a szociális ágazat? Hogyan sztenderdizálhatóak a szociális szolgáltatások? Ilyen és sok egyéb hasonló kérdés feszíti a szociális szakmát világszerte, és ha az utóbbi évek hazai eseményeire gondolunk, joggal állíthatjuk, hogy ezek a kérdések nálunk is egyre gyakrabban felmerülnek. A szociális ágazat, s benne a szociális munka mozgástere világszerte megváltozott. A világgazdaság és a globalizáció jelenségei instabillá tették a nemzeti piacgazdaságokat, jelentékeny hatást gyakorolva a jóléti elosztás rendszereire. Mindez természetszerûleg azzal járt, hogy a sok közpénzt igénylõ területekbe beférkõztek a gazdaságossági szempontok, illetve olyan racionalizálási törekvések, amelyek jórészt a profitorientált területek tapasztalataiból eredtek. Olyan szakmák esetében, mint a szociális munka, a hatékonyság és eredményesség, a minõségbiztosítási modellek bevezetése nem lehet problémamentes, mivel egy merõben más terület logikáját, értékelési szisztémáját kell beilleszteni a szakmai szemléletbe és mûködési módokban. Pedig a tét nagy, mivel nem mindegy, hogy a „minõségfejlesztés” címszó alatt a hazai szociális munka modernizációja mehet végbe, avagy egy újabb a szakma számára illegitim elvárási rendszer kerül be az amúgy is kavargó és sok területén zavaros szociális ágazatba.

Miért betegebbek a szegény gyerekek?

A legrangosabb közgazdasági folyóiratban megjelent cikkek a gyermekszegénység és az egészségi állapot összefüggésével foglalkoznak. A kérdés nem csupán önmagáért lényeges, hanem azért is, mert a szegény gyerekek rosszabb egészségi állapota fontos szerepet játszhat a társadalmi egyenlõtlenségek generációk közötti átöröklésében. A rosszabb egészségi állapotú gyermekek felnõtt korukban kevésbé jó állást találnak, és így felnõttként is szegényebbek lesznek. Emellett a közvetlen hatás mellett az is megfigyelhetõ – mint azt Case és szerzõtársai megmutatják –, hogy a rosszabb egészségi állapotú gyermekek többet hiányoznak az iskolából, és a végzettségük is alacsonyabb lesz, amitõl gyengül az oktatás mobilitást segítõ szerepe.