Tartalomjegyzék 2006/5

Rászorultsági elv vagy általános szociális jogok? Jóléti rendszerek történeti és összehasonlító kutatásának tanulságai

Az elmúlt években, sõt immár az elmúlt egy-másfél évtizedben a hazai közbeszéd egyik leggyakoribb témája az állam szociális szerepe, pontosabban az, hogy az államnak milyen mértékû és milyen jellegû felelõsségvállalása indokolt a polgárok szociális biztonságának megteremtésében. Igazi vitáról mindazonáltal nem beszélhetünk, mivel a diskurzus nyelve egyértelmûen liberális. Az állami jóléti programok úgyszólván ellenvélemény nélkül, úgy jelennek meg a nyilvánosságban, mint amelyek a gazdasági fejlõdés akadályozói, s így a társadalom érdeke az, hogy az állam lehetõleg minél kevesebbet költsön ilyen célokra. Ennek érdekében a jóléti rendszerek „reformja” szükséges, melynek tartalma tehát mindenekelõtt az állam szociális szerepvállalásának korlátozása.

Identitásról és elõítéletrõl

Murányi István: Identitás és elõítélet, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006. Hogyan jelenik meg ma a társadalomban az identitás és elõítélet kapcsolata? Hol kapcsolódik össze ez a két fogalom? Egyáltalán: mit jelentenek ezek az egyén számára, egy közösségen belül? Létrejöttükben mely tényezõk hatnak ránk? Mik lennénk ezek nélkül, és mik vagyunk ezekkel, mi, emberek?

A magyar lakáspolitika társadalmi hatásai

Az Esély 2003/6-os számában megjelent tanulmányom (Versengõ célok, versengõ elvek. Lakáspolitika és politikai motivációk 1990–2003) válaszadásra ösztönözte Mádi Lászlót az Orbán-kormány lakáspolitikája, s kisebb részben az utódok tevékenysége kapcsán (Otthonteremtés és társadalompolitika. A Széchenyi-terv otthonteremtési programjának politikai céljai és hatásai). Ez önmagában is megtisztelõ, s egyetértek cikke tisztánlátásra hívó lezárásával. Viszontválaszom elején összefoglalom 2003-as írásom legfontosabb állításait, valamint Mádi László felvetéseit, amelyekre reflektálni is fogok. Mádi László tanulmánya, s a jelen írás összevetését különösen érdekessé teheti, hogy adataim egyik legfontosabb forrása ugyanaz az a KSHkiadvány, amelyet vitapartnerem is használt, véleményem szerint mellõzve az álláspontját alá nem támasztó részeket. Külön részben foglalkozom a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány lakáspolitikai intézkedéseivel. Itt több ponton egyetértek Mádi Lászlóval, de ez az egyetértés nem teljes körû, illetve nem tartanám helyesnek azt sugallni: az egyik kormányzat hibái visszamenõleg mentesítik a másikat az általa elkövetett tévedések alól.

Dolgozó és gondoskodó nõk a kommunizmus alatt és után Bulgáriában

A tanulmány ismerteti Bulgária munka és család összeegyeztetését célzó politikáját az átmenet elõtt és után. Az átmenet elõtt a családpolitika pénzkeresõ-gondoskodó jellegû volt: a nõi munkavállalás és a gyermekgondozás összekapcsolását támogatta, a férfiakat pedig arra bátorította, hogy a gondoskodásban legalább segítsenek a nõknek. Az átmenet után a nõknek a gondozómunka támogatásához való hozzájutása annyira korlátozottá vált, hogy a családpolitika – fizetésképtelenségbõl és szélsõségesen magas munkanélküliségi szint mellett – kétkeresõs modellre váltott. A Várnai Foglalkoztatási Iroda 349 nõ megkérdezésével végzett felmérése mutatja, milyen romboló volt a munkahelyek elvesztése az átmenet során. Ma a bolgár családstratégia kétkeresõs, korlátozottan gondoskodó jellegû, s továbbra is magas munkanélküliségi szintek kapcsolódnak a termékenység kemény korlátozásához. Az állam családdal és nemekkel kapcsolatos politikája az üzleti csoportok és az IMF privatizációs nyomása alatt áll. A családi gondoskodást támogató politika még mindig csak papíron létezik, és a valóságban nem érvényesül. Ez részben a szervezett, széles alapokon nyugvó nõmozgalmak hiánya következtében van így. Ilyen szervezetekre volna szükségük a nõknek, hogy eredményesen követelhessék jogaikat és a pénzkeresõ-gondoskodó családmodell visszaállítását.

Lakáspolitika és a lakáspiac – a közpolitika korlátai

Ebben az írásban a 2000 utáni lakáspolitikai programokat szeretném elemezni, részben, amennyire ez lehetséges, rámutatva a programok mögötti érdekekre, részben pedig a programok lakáspolitikai következményeire. Természetesen a történet 1990-ben, sõt, az azt megelõzõ években kezdõdik, érdemes tehát ezekre az elõzményekre is röviden kitérni. Ezeket az elsõ részben tekinti át ez az írás, három kiemelt lakáspolitikai esemény elemzésével illusztrálva a lakáspolitika, a lakáspiac és az érdekcsoportok közötti kapcsolatot. A tanulmány második részében összefoglalom a lakásrendszer kritikus elemeit, amelyek a 2000 utáni lakáspolitika kiindulópontjául szolgáltak. A tanulmány harmadik része röviden összefoglalja a 2000 utáni lakáspolitika fõbb elemeit, és azok változásait. A negyedik részben nyolc pontban értékelem a lakáspolitika következményeit, végül pedig az összefoglaló részben a magyar lakáspolitika elõtt álló alternatívákat vázolom fel, figyelembe véve a többi keleteurópai ország lakáspolitikájának tapasztalatait.

Kényszer vagy együttmûködés? Vitatott kérdések a közösségi pszichiátriai ellátás gyakorlatában

A pszichiátriai betegek közösségi kezelésének alapelvei magukban rejtik egy, a társadalmi szolidaritás eszméjét elõtérbe helyezõ, az emberi méltóságot tiszteletben tartó segítõ kontextus kialakításának lehetõségét. A közösségi pszichiátria célja, hogy a betegek olyan folyamat révén reintegrálódjanak a közösségbe, amelynek nem csupán „páciensei”, passzív elszenvedõi, hanem a segítõ folyamat aktív kulcsszereplõi. Gondozásuk és rehabilitációjuk minden lépése a számukra adott közösségben zajlik (Harangozó, Szabó, 2004). A segítõ szakember ebben az esetben nem mint a kliens személyes szabadságát korlátozó hatalom, hanem mint az autonómia kiteljesedését elõsegítõ ágens vesz részt a folyamatban.