1999/különszám
Mennyire fontos az egyesült Európa társadalmainak minõsége?
2003-08-19
Sokunkat foglalkoztat az a kérdés, hogy ha már egyszer sikerült e régióban túljutnunk a politikának a szabadságtól mindenkit megfosztó túlhatalmán, akkor vajon valóban arra vagyunk–e ítélve, hogy ezentúl a piac szabadosságai ártsanak a társadalom kisebb–nagyobb többségének? Sokszor leírtam már én is, hogy a rendszerváltás idõzítése rossz volt. Túl késõn érkezett, s nemcsak azért, mert túl soká tartott egy politikailag–gazdaságilag zsákutcás rendszer, hanem azért is, mert 1990–re túl sok erõs érdek kérdõjelezte meg a nyugat–európai jóléti modell létjogosultságát vagy fenntarthatóságát. Ekkor vált világossá, hogy a neoliberális vagy/és neokonzervatív vagy/és posztmodernnek is becézhetõ paradigma nem csupán egyike a pluralizmus értelmében kívánatos alternatíváknak, hanem abszolút kizárólagosságra tör. Az új paradigma mögöttes tényezõi, eléggé köztudottan, "a szocialista alternatíva összeomlása, a gazdaság globalizálódása, s a nemzetállamok relatív gyöngülése" (Mishra 1998:481). Fontosabb tartópillérei közé tartozik az önérdekûnek és pazarlónak tekintett állam korlátozása; ezzel a társadalmi közfelelõsségek visszavonása; a jótékonyan mindenhatónak tekintett piac korlátainak lebontása, s a kollektív struktúrák szétrombolása a társadalom individualizálásának érdekében.
"Morzsák" a személyek szabad mozgása témakörébõl
2003-08-19
Néhány évszázaddal ezelõtt még teljesen természetes volt, ha valaki útlevél nélkül utazott át Európán. Az sem okozott problémát, ha egy másik országban kívánt letelepedni. Szívesen látott ember volt az, aki más országból érkezett, és gazdagította a közösség tudását, érzelemvilágát. A témához való hozzáállást illetõen elegendõ a Szent István által írt, fiához intézett "Intelmek"–bõl idéznünk, amely a 11. században így szól: "A vendégekben és jövevényekben olyan nagy haszon van, hogy a királyi méltóságnak hatodik helyén méltán tarthatók. Mert kezdetben fõleg azért növekedett a római birodalom, és voltak felmagasztaltak és dicsõek a királyok, mert sok nemes és bölcs gyülekezett ott különféle részekbõl... Mert miként különféle részekbõl és tartományokból jönnek vendégek, azonképpen különféle nyelveket és szokásokat, különféle tanulságokat és fegyvereket hoznak magukkal, melyek mind a királyi udvart ékesítik és felmagasztalják, és megfélemlítik a kívülrõl valók önhittségét... mert egy nyelvû és egy szokású ország gyenge és romlandó. Azért fiam, parancsolom neked, hogy õket jóakarattal kielégítsd, és tisztességben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem máshol lakjanak." ( Dümmerth Dezsõ, Az Árpádok nyomában, Panoráma, 1977.)
Megjelenítve 1 - 7, összesen 3