Csak felébredjek!

A legtöbb műtőasztalon fekvő betegnek ez az utolsó éber kívánsága mielőtt az altatóorvos megkezdené álomhozó ténykedését. Mintha a páciensek úgy éreznék, nem is a műtéttől kell igazán félni, hanem az altatástól. Nem hiába. Az aneszteziológus felelőssége óriási. S bár az övék az egész világon hiányszakma, idehaza mégsem becsülik meg eléggé a jól képzett szakembert.
Az anesztézia elég fiatal „tudomány”, a sebészet részeként indult, s csak a 60-as években vált le arról szakmailag.  A tudomány fejlődése nagyon gyors, 1979-ben Budapesten alakult meg az első aneszteziológiai tanszék az igen nagy becsben álló Jakab Tivadar vezetésével. Különösen az altatógépek megjelenésével kapott egyre nagyobb rangot a szakma, mert ezzel párhuzamosan más sebészi ágak is őrült tempójú fejlődésnek indultak, így például a szívsebészet is, hiszen ott a műtétek nagy részénél a beteg szívét megállítják, és egy szívmotorral átveszik a keringés irányítását. Ez a modern altatás nélkül elképzelhetetlen volt.

Az aneszteziológus elsősorban altat, de ugye jól gondolom, hogy ennél sokkal többet tesz?
Igen, mert az altatással átvesszük az irányítást a szervezet felett, nemcsak a szív működését, a keringést, de a légzést is nekünk kell összehangolni. Ahhoz, hogy valakit lélegeztetni lehessen bénítani kell az izmait. Mivel a narkotikumok, amelyek elaltatnak gyengítik a légzését, ráadásul a szervezeten még műtétet is végeznek, így a két beavatkozás együtt olyan oxigénhiányhoz vezet, amit pótolni kell, ezért szükséges lélegeztetni, amit gépekkel tudunk felügyelni. Teljesen átvesszük az irányítást a betegen, annak minden egyéb más betegségével együtt.

-Ez mit jelent?
-Általában a betegek nagy része „generáltan” beteg. Ha valakit megoperálnak a gyomrával nagyon ritka, hogy ezen kívül minden más szerve rendben legyen, tehát mondjuk mivel dohányzik baj van a tüdejével, a keringésével is, esetleg még cukorbeteg is. Ezt a beteget műtőasztalra kell tenni, onnan élve le kell venni, közben ezeket a bajait mind kezelni kell és kézben tartani. A sebésznek az a dolga, hogy a legfőbb bajt megoperálja, az aneszteziológusé meg az, hogy kezelje is ott a beteget, hogy ne fulladjon meg, ne omoljon össze a keringése.

-Mondhatni egy aneszteziológusnak „generáltan” is többet kell tudnia betegről is orvoslásról is mint az operáló orvosnak?
-Maradjunk annyiban, hogy nagyon jól képzettnek kell lennie. A szakma nagyon alul kezeli az aneszteziológusokat.

-Miért? Azért mert ők nem vágnak?
-Magyarországon a paraszolvenciával nagyon eltorzultak a fizetési arányok. Adva volt egy alacsony fizetés, amiből megélni sosem lehetett, az orvosok jövedelmét a hálapénz adta. Mivel az altatóorvos csak ritkán találkozik a beteggel, ezért ez egy „alul adományozott” ágazat lett. Tőlünk nyugatra mindig nagyon megfizették, ennek ellenére az egész világon hiányszakmának minősül, mert annyi stresszt hordoz magában: ha hirtelen leáll a légzés, a keringés, akkor azonnal kell dönteni, ezért szippantják el most a nyugati kórházak a magyar aneszteziológusokat.

-Tényleg ennyire kritikus a helyzet?
-Tényleg. Nem lehet azt mondani egy fiatal orvosnak, hogy hússzoros fizetésért ne menjen ki. Régen, amikor mindenki egyformán szegény volt nem számított a pénz, csak az, hogy mindent a legjobban megtanuljunk. Ebben a fogyasztói társadalomban, nagyon nem mindegy, hogy egy aneszteziológus fizetése 150 ezer forint bruttó körül mozog. Külföldön egy hétvégi ügyelet alatt megkereshető a fizetés többszöröse. Meg kellene fizetni azt, hogy mi emberekkel dolgozunk. Más szakmákban a hiba korrigálható, a halott ember nem korrigálható.Szerencsére még mindig vannak olyan emberek, akiknek az a fontos, hogy tanuljanak.

Az első altatás
Az első sikeres műtéti altatás 1846. október 16-án zajlott le és az William Thomas Green Morton nevéhez fűződik: éter belélegeztetése után a beteg nyakáról fájdalommentesen operálta le a daganatot. Az anesztézia megszületésével a sebészet maga mögött hagyhatta a “borbélyság” jelzőjét…. Akkoriban az információáramlás mai szemmel nézve elég lassú volt, ennek ellenére a felfedezést követően Balassa János már fél éven belül (1847. február 11-én) Magyarországon is alkalmazta az étert.

Az altatógép
Az aneszteziológiai munkahely fő követelménye a korszerű, funkcionálisan több részre bontható altatógép. A gázellátó rendszer lehet központi, vagy a gépre telepített palackos. Ma már nem éter, hanem rendszerint oxigén, nitrogén-oxidul és sűrített levegő használatos. A műtét közbeni gázcsere technikai feltételeinek megteremtése után különböző légzőrendszerek alkalmazásával jut el a beteghez az éltető gázelegy.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.