Haiti újraépítése nemcsak a téglát és a maltert jelenti, hanem az intézmények felépítését.
A Newsweek e heti cikkében Andrew Natsios Georgetowni egyetem diplomáciai tanszékének professzora a tragikus Haiti földrengés következményiről ír. Elemzésében azt tárgyalja, hogy Haiti már földrengés előtt is nehéz helyzetben volt és a természeti katasztrófa alkalmat adhat végre egy sikeres állam létrehozásához.
A tragédia utáni segítségnyújtás az Egyesült Államokban —a hadsereg, a segélyszervezetek és a nagyközönség részéről — gyors és nagylelkű volt. Remélhetőleg a békefenntartók és a nemzetközi partnerek együttműködésének köszönhetően sikerül stabilizálni az országot és csökkenteni az emberek szenvedéseit.
De az igazi munka a romokban heverő főváros és gazdaság újraépítésével kezdődik és ez valószínűleg nem lesz könnyű. Nemcsak azért, mert a földrengés akkora pusztítást okozott, hanem mert a washingtoni politikusok még mindig nem értik egy ország újépítésének lényegét —egy kompetens kormány, gazdaság, működő civil társadalom létrehozását. Egy ország újjáépítése ugyanis nemcsak rekonstrukcióból és humanitárius segélyből áll, hanem a közintézmények felállításán is múlik. A közintézmények nélkül Haiti egy bukott állam marad.
A közgazdasági Nobel-díjasok Douglass North and John Wallis and Barry Weingast nemrégiben megjelent könyvében: Violence and Social Orders (Erőszak és társadalmi rend) azt tárgyalják, hogy mi különbözteti meg a szegény országokat a gazdagoktól. Ennek alapján egy fejlett országot nemcsak a jólét, oktatás színvonala vagy különböző erőforrások, hanem a legitim közintézmények sűrűsége is elválasztjal az elmaradottaktól. North és kollégai szerint a közintézmények segítik és ellenőrzik a kormányokat: a különböző konfliktusok békés kezelésében, az átláthatóság és az esélyegyenlőség biztosításában. A közintézmények számát tekintve Haiti az egyik legelmaradottabb ország a föld nyugati féltekén. Tocqueville könyveiben többször is arról írt, hogy az Amerikai Egyesült Államok rendelkezik az egy főre jutó legtöbb közintézménnyel. Így az Egyesült Államok rendelkezik a megfelelő háttérismeretekkel az intézményrendszerek működését és fontosságát illetően. Amerikának nemzetbiztonsági érdeke, hogy déli szomszédjában ne uralkodjon el a káosz, éhezés és az erőszak, mert az beláthatatlan következményekkel járna az amúgy is kritikus helyzetben lévő amerikai bevándorlási és biztonságpolitikára.
A földrengés után a segélyek ugyan megérkeztek a Haiti reptérre és kikötőkbe, de az emberek csak jelentős késéssel kapták meg a létfontosságú és életmentő élelmet, vizet és gyógyszereket, mert a gyenge lábakon álló közintézmények szolgáltatásai teljesen megszűntek. Ezt előzte meg az ENSZ 2006-os jelentése, ami alapján a legtöbb külföldi segély nem ért célba, mert a Haiti kormány nem működött rendeltetésszerűen. A jelentések szerint a közintézményeknél kevés a képzett szakember, a közalkalmazottak felvétele személyes kapcsolatokon keresztül és nem egy előre felállított felvételi rendszeren alapult. Más szavakkal Haiti már bukott állam volt a földrengés előtt is, ezért az országnak többre van szüksége, mint sima újjáépítésre.
Újra lehet építeni az összes utat, hidat, iskolát, kórházat, és a legfontosabb közszolgáltatásokat, de ezzel csak visszatérítjük Haitit, ahhoz a diszfunkcionális működéshez, ami a földrengés előtt volt jellemző. Sajnos a közintézmények felépítése sokkal nehezebb feladat, mint a rekonstrukció. A haiti intézményrendszer felépítése évtizedekbe is beletelhet, nem lesz gyors és látványos eredmény. A haiti bukott állam egyik oka, hogy az utóbbi évtizedekben a különböző nemzetközi segélyszervezetek csak az alapvető közszolgáltatások fenntartására koncentráltak, ahelyett, hogy megreformálták volna az intézményrendszert, amely később átveheti a feladatokat.
Egy új intézményrendszer felépítéséhez kompetens és becsületes vezetés elengedhetetlen. A jelenlegi elnök René Préval intézkedései előre mutatóak voltak az elmúlt két évben, de a földrengés után képtelen volt a legalapvetőbb közszolgáltatásokat biztosítani és eljuttatni a beérkező segélyeket a rászorulóknak. Ezért népszerűsége és alkalmassága komolyan megkérdőjeleződött.
Az elnöknek magasan iskolázott, jól képzett szakemberek segítségére van szüksége, hogy országát kivezesse a káoszból. A kanadai és amerikai haiti diaszpórát hagyományosan szorgalmas, tehetséges és vállalkozó szellemű embereknek ismerték meg a befogadó többségi társadalmak. Ők lehetnek az előőrse egy új haiti kormánynak, amely már nem korrupt és inkompetens.
Ha fejlett országok véget akarnak vetni a diszfunkcionális, bukott Haitinek, akkor segélyezés, romok eltakarítása és rövid távú krízis kezelése nem lesz elég. Csak egy intézmény alapú újraépítési modell segítségével lehet sikeres a rekonstrukció, amely a többi bukott állam számára is példaként szolgálhat.
