Sokarcú önkéntesség
Az önkéntességről a legtöbbünknek még mindig hátrányos helyzetű embereket, beteg állatokat segítő altruista, középosztálybeli emberek jutnak eszünkbe, akik ráérő idejükben, biztos megélhetésük mellett laikusként támogatják civil szervezetek tevékenységét. Ez a hagyományos kép azonban a jelenkor önkénteseire csak részben vagy egyáltalán nem igaz. Az utóbbi időben a non-profit szervezetek mellett a közszféra és a cégek világa is egyre szélesebb körben foglalkoztat önkénteseket, akiknek munkája, motivációja és társadalmi háttere is nagyban különbözhet a megszokottól.
Önkéntesség túl az önzetlenségen
Bár az önkéntes munkáról általánosságban állítható, hogy a közjót szolgálja, nem jár érte anyagi ellenszolgáltatás, és az önkéntes saját akaratából – mindenféle kényszer nélkül – választja azt, nem csupán önzetlen motívumok állhatnak a végzése hátterében. Főként az nyugati társadalmakban ugyanis már jelentős előnyt jelent egy iskolai felvételin, vagy állásinterjún, a jelentkező korábbi önkéntes tapasztalata. Ez ugyanis egyrészt a személy társadalmi elkötelezettségéről tesz tanúságot, másrészt szakmai tapasztalatáról. Manapság egy friss diplomás pályakezdővel szemben sem csak az az elvárás, hogy jó eredményei, nyelvvizsgái legyenek, hanem, hogy szakmai tapasztalattal is rendelkezzen. Azonban nem mindenki olyan szerencsés, hogy már főiskolásként fizetett alkalmazottként szakmájában dolgozhasson. A legtöbb diákmunka azonban bár zsebpénz szempontjából hasznos, későbbi referenciaként alig. Így például a pultosként szerzett munkatapasztalat kevésbé vethető latba egy PR-asszisztensi állásinterjún, mint az, ha az illető önkéntesként részt vett egy civil szervezet kampányában. Nálunk egyelőre sem az oktatásban, sem a munkaerőpiacon nem jellemzőek az önkéntességre direkt módon ösztönző elemek. Ugyanakkor a megszerzett tapasztalatok, ismeretek és nézőpontok még is komoly előnyt jelenthetnek. A tudásalapú társadalmakban meghatározó az élethosszig tartó tanulás. Így mindez nem csupán a fiatalokat érinti, hiszen valaki 50 éves fejjel is elhatározhatja, hogy új területek, ismeretek felé nyisson. A továbbképzések mellett az önkéntes munka számukra is remek terepet nyújthat a nem formális tanulás útján szerzett tapasztalatok megszerzéséhez.
Önkéntesség túl az amatőrségen
A köztudatban az önkéntesség erősen kötődik a laikus munkavégzéshez. Azonban nem csupán megfelelő szaktudás hiányában végezheti valaki munkáját anyagi ellenszolgáltatás nélkül, nem csak műkedvelőként, tanulóként választhatja valaki ezt a formát. Egyre szélesebb körben jellemző, hogy a for-profit szférában sikeres szakemberek önkéntesként segítenek civil kezdeményezéseket. Itt a tanulás mellett az altruizmus fontosabb motívumnak számít, mint a főiskolások esetében, ám új szempontokkal és technikákkal a legkeményebb profi is gazdagodhat, hiszen a számára új területen és felállásban munkaszervezés és szakmaiság terén is új kihívásokkal találkozhat.
Önkéntesség túl a civileken
Magyarországon a legtöbb önkéntes vagy informális módon vagy civil szervezetek keretein belül fejti ki tevékenységét. Pedig az önkéntes munka a közintézmények, sőt a vállalatok számára is fontos lehet. Nálunk azonban az állami szervezetek egyelőre kevéssé nyitottak önkéntesek fogadására, valamint az ehhez szükséges koordinációs rendszer kialakítására. Pedig az anyagi és humán források szűkössége miatt ezeken a területeken számos funkció kevéssé vagy egyáltalán nincsen ellátva. Ezeket a hiányosságokat önkéntes munkával nagy részben le lehetne fedni, ehhez azonban a szervezetek partnerségére és bizonyos strukturális változásaira lenne szükség. Az állami szektor mellett a vállalatok is profitálhatnak a számukra végzett önkéntes munkákból. Itt elsősorban a fejlesztéseket érdemes említeni. Ezen a téren több hagyományos nagyvállalat is törekszik a holdudvarában lévő személyek kreatív energiáinak, ötleteinek becsatornázására. A Mozillához hasonló új kezdeményezések pedig kifejezetten önkéntes fejlesztőkre építenek működésükben.
Önkéntesség túl a középosztályon
Az önkéntesség jellemzőinek differenciálódása azonban nem csupán az önkéntesek motivációját, szakmai kvalitását, és az önkéntes munka végzésének helyét érinti, hanem azt is, hogy kiből lehet önkéntes. Jelenleg a felnőtt magyar társadalom 40%-a végez valamilyen formában önkéntes munkát. A hagyományos elképzeléstől eltérően önkéntes munkát nem csak a biztos egzisztenciával rendelkező középosztály tagjai végezhetnek, hanem a hátrányos helyzetű csoportok tagjai is. A munkanélküliek számára ez a típusú tevékenység a későbbi munkaszerzéshez szükséges új ismeretek, tapasztalatok, kapcsolatok szempontjából lehet hasznos. Jelenleg a magyarországi önkéntesek 4%-a kerül ki ebből a csoportból. A munkanélküliek azonban sok esetben rendelkeznek megfelelő háttérrel, megtakarítással ahhoz, hogy az azonnali fizetett munka helyett, hosszú távon számukra hasznosabb önkéntes munka mellett dönthessenek. Azonban a náluk sokkal hátrányosabb helyzetű csoportok tagjai számára is sokat adhat az önkéntes munkavégzés lehetősége. Olyan emberek számára, akik legtöbbször csak, mint támogatandók merülnek fel a szociális kezdeményezésekben, önértékelés, sikerélmény és munkakultúra szempontjából is egyaránt hasznos, ha önkéntesként ők maguk is támogathatják valamivel környezetüket. Így a hajléktalanok körében is meghatározó lehet az önkéntes munkavégzés, akár informális, akár szervezethez kötött formában. Egy budapesti hajléktalan férfi saját kezdeményezésére a közelmúltban a Baross utca – Körút sarkán ültetett növényeket. Ezzel saját környezete mellett – a férfi ugyanis a kereszteződésnél lévő vízaknában lakott - a környék lakóinak javát is szolgálta. Munkája tehát minden szempontból megfeleltethető az önkéntesség kritériumainak. Szervezett formában szintén a közelmúltban a Rés Alapítvány által támogatott hajléktalan hölgyek a Kurt Lewin Alapítvány „100 legszegényebb” című kiadványának bemutatóján, a Gödör Klubnál készítettek és osztottak zsíros kenyeret a járókelőknek. A lehetőség, hogy önkéntesként ők maguk is hozzájárulhatnak valamivel a többi ember boldogulásához, jelentős élményt jelentett számukra.
Mindezek alapján érdemes átgondolni, hogy a régi típusú önkéntességhez képest milyen új területeken, célokkal és kinek érdemes önkéntes munkát vállalnia. Mert az önkéntes munka nem csak szívjóság, hanem érdek is. Persze csak akkor, ha mind a munkaadó, mind a munkavégző valóban saját érdekeként viszonyul hozzá.
Kapcsolódó anyagok:
Czike Klára, F. Tóth András: A magyarországi önkéntesség fejlesztési stratégiája
Czike Klára, Kuti Éva: Lakossági adományok és önkéntes tevékenységek (Gyorsjelentés a 2004-es felmérés eredményeiről)
Bartal Anna Mária: Önkéntesek és nem-önkéntesek jellemzői a 2008. évi európai érték vizsgálat tükrében
Czike Klára , Bartal Anna Mária: Nonprofit szervezetek és önkéntesek – Új szervezeti típusok és az önkéntes tevékenységet végzők motivációi
