A közép-európai akkreditációs politikák – bár éppen erre számítottunk – nem a nyugat-európai modellek szerint alakultak. Az egyetlen kivétel talán az osztrák akkreditációs politika, amely – értelemszerűen – leginkább a német akkreditáció modelljének hatását mutatta (nem is véletlenül: földrajzi, történelmi és kulturális összefüggéseik okán). Mi ennek az eltérésnek az oka? Nyilvánvalóan a rendszerváltozás, illetve az a folyamat, amelyen a kormányzatok és a felsőoktatási intézmények viszonya átment. Ha ezt a folyamatot 1990-től számítjuk, akkor a rendszerváltozás első szakasza – nagyjából 1990–1993 (vagy 1994) között – a kormányzati befolyásolás természetes gyöngülésével járt mind az oktatásügyben, mind a társadalmi szolgálatok egyéb szféráiban. A rendszerváltozás eredményeképp föltárult a korábbi kormányzatok illegitimitása; az ti., hogy nem(csak) a közigazgatás (államigazgatás) szervei voltak, hanem „államhatalmi szervek" is – ami azt jelenti, hogy a korábbi totális rendszerek elnyomó gépezetének részét képezték. Felsőktatási Kutatóintézet–Új Mandátum Budapest, 2006. 204 oldal, B/5 2590 Ft ISBN 963 9609 23 4 ISSN 0865-1981

---