Ha nem lét-elem az ételem
Nem hiszem, hogy lenne a világon olyan nõ, aki legalább egyszer az életében ne akart volna változtatni a testképén - ne akart volna kicsit vékonyabb, kicsit feszesebb, kicsit attraktívabb lenni. Számtalan diéta, fogyókúrás termék és módszer közül válogathat az ember, ha változtatásra adja a fejét - kérdés persze, hogy mindezen eljárások alkalmazásakor hol húzódik az a bizonyos határvonal, amelynek átlépésekor kontrollálatlanná válik a "metamorfózis-hajlam". A kifutók, a szépségipar és a horribilis összegekért testüket tökéletes formában tartó Hollywood sztárvilága által diktált ideálok bûvkörében nem nehéz az egészséges én- és testképnek csorbát szenvednie. Ha viszont erre, a kezdeti lelki sérülésre nem érkezik mihamarabb hatékony gyógyír, a seb "elfertõzõdhet".
Az anorexia (anorexia nervosa) napjaink egyik legismertebb lelki eredetû étkezési zavara, társadalom által generált betegsége. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság kézikönyve szerint "az anorexiára az életkornak és a testmagasságnak megfelelõ rendes testtömeg 85 százalékánál könnyebb test, a súlygyarapodástól való félelem, a rendes testtömegnek az énképre gyakorolt indokolatlanul elõnytelen hatása, valamint a havi vérzés zavara jellemzõ". A kóros anorexia azonban számtalan más szervi megbetegedést is maga után vonhat... Szövõdmények lehetnek többek között a szív- és érrendszeri megbetegedések, a gyomor- és bélrendszer elváltozásai, az anyagcserezavar, az immunrendszer gyengülése, a vérszegénység, a belsõ elválasztás problémái, a nemi vágy csökkenése, a serdülõkori anorexia esetében a késõbb kialakuló csontritkulás vagy az olyan külsõ testi elváltozások, mint a sárgás bõr, a bõrpír vagy a törékeny köröm.
Az anorexia egyik sajátossága, hogy leginkább lányok, fiatal nõk esetében alakul ki, bár férfiak körében is egyre jobban terjed az ún. "manorexia". A "nyugati típusú" szépségideál konstans viszonyítgatási helyzetbe üldözi a kisebb önbizalommal, állandó megfelelési kényszerrel küszködõ áldozatait. A külvilág, a reklámok, a média erõteljes presszionáló hatására az egészséges önkép olyan mértékben torzulhat, hogy az általában teljesen normális testalkattal rendelkezõ fiatalok annyira kritikus szemmel kezdik szemlélni önmagukat, hogy "túlsúly" problémájuk kiküszöbölését csak a drasztikus módszerek alkalmazásában látják. A hirtelen fokozott ételmegvonás, a koplalás és a megnövekvõ testmozgásra való igény mind az anorexia elõjelei lehetnek - sokszor a napi bevitt kalóriamennyiség lenullázása a cél.
Az anorexia feminin tulajdonsága mellett nem árt megemlíteni egyéb jellemzõit sem, miszerint a magasabb társadalmi körökben állandó jelleggel erõltetett sikerhajszolás, a szigorú, maximalista szülõk akarata kielégítésére irányuló igény is jócskán kedvez az anorexiára való hajlam kialakulásának. Az étel, mint élvezeti érték tudatos visszautasítása számos esetben egy másik családtag züllött életvitelének, viselkedésének próbál kiegyenlítõ ellenpólusává válni.
Segítséget legtöbb esetben csak szakember nyújthat, hiszen mint minden más folyamatosan mélyülõ és súlyosodó lelki problémánál, az anorexia esetében is "lelki gyökérkezelésre" van szükség. És a lélekgyógyász mellett akkor még nem említettük az orvos létfontosságú szerepét, a kórházi ellátás szükségességét, ami nélkül úgyszintén lehetetlen a felépülés.
Azonban szerencsére az elmúlt években egyre több olyan, az anorexia veszélyességére figyelmeztetõ lépés született, mint pl. a New York-i, londoni és milánói divathétrõl a csontsovány modellek kitiltása. A milánói divathét szervezõgárdája 2007 õszén a 13 éves kora óta anorexiás Isabelle Caro óriásplakátokon elhelyezett meztelen képeivel próbálta felhívni a figyelmet az anorexia elrettentõ kimenetelére. Az ehhez hasonló néhány elszórt akció azonban még nem változtat a sokkoló adaton, mely szerint a 16-25 év közötti nõk 1%-a szenved anorexiában.
