Hézagok a sztrájkjogban
A sztrájkjogot az 1989. évi VII. törvény szabályozza, amelyet megszületése óta nem módosítottak. A mindössze hét paragrafusból álló törvény sok helyen nem szabályozza a sztrájkkal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket.
A törvény elsõsorban leszögezi, hogy sztrájkolni csak a munkavállalóknak van lehetõségük, amelyben a részvétel önkéntes, és a sztrájkolók közül senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy felvegye a munkát. A sztrájkot nem az egyes munkavállalók, hanem az érdekeiket képviselõ szervezetek (például szakszervezetek) szervezhetnek, abban az esetben, ha az egyeztetõ eljárás nem vezetett eredményre hét napon keresztül.
Nem sztrájkolhatnak az igazságszolgáltatási szerveknél, a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi, rendészeti szerveknél, és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál dolgozók, valamint azok a munkavállalók, akiknek munkája az életet, az egészséget, a testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy elemi kár elhárítását gátolná. E törvény szerint elvileg nem sztrájkolhatnának például az orvosok, nõvérek, tûzoltók. A korábbiakban azonban mégis volt erre példa. A törvénybõl nem derül ki, hogy valójában sztrájkolhatnak az orvosok, de csak munkaidejükön kívül. Azok a háziorvosok, akik egyéni vállalkozóként praktizálnak, hogyan sztrájkolhatnak? Elvileg a sztrájk a munkáltatóval szembeni fellépés egy formája. De ebben az esetben a háziorvos saját maga munkáltatója. Beszélhetünk-e akkor az õ esetükben sztrájkról? A pedagógusok sztrájkolhatnak, de amennyiben több tanítási nap marad el a sztrájk miatt, úgy azt be kell pótolni mind a tanulóknak, mind a dolgozóknak. Az iskolában a sztrájk idejére is biztosítani kell a tanulók felügyeletét, így valamennyi pedagógus nem is sztrájkolhat egyszerre. A törvény azonban ezekre az esetekre sem tér ki, csak a joggyakorlatból és egyéb törvényekbõl (például a közoktatási törvénybõl) tudunk errõl bármit.
A sztrájk megkezdése elõtt a sztrájkolóknak és a munkáltatónak egyeztetnie kell. Az egyeztetés nem a sztrájkolók hibájából eredõen akár el is maradhat. Amennyiben tehát a munkáltatók képviselõje nem hajlandó tudomást venni a sztrájkolók követeléseirõl, nem ül le velük tárgyalni, a sztrájk akkor is érvényes. A munkáltatót semmi nem kötelezi arra, hogy a sztrájknak elejét vegye. Az egyeztetõ eljárás alatt van lehetõség egy alkalommal figyelmeztetõ sztrájkot szervezni, ez azonban nem haladhatja meg a két órát.
Annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetõen érintõ tevékenységet végez (például a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél) csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését nem gátolja. Az „elégségesség” mértékét és feltételeit a sztrájkot megelõzõ egyeztetésen kell meghatározni. Mi történik azonban, ha nem tud a két fél megállapodni? A jelenlegi jogszabály nem ír elõ kötelezõ minimumszolgáltatást. Nem gondolom, hogy feltétlenül a jogszabályban kellene ennek megjelennie, de akár a közszolgáltatók kollektív szerzõdésében, akár a szervezeti és mûködési szabályzatban való minimumszolgáltatás rögzítésének kötelezõvé tételét elõírhatná a törvény, elejét véve az olyan eseteknek, ahol a szolgáltató nem tud megállapodni a dolgozóival és ezért semmilyen szolgáltatást nem nyújt.
A minimumszolgáltatáshoz azonban dolgozók is kellenek, akik ezt a munkát elvállalják. Ez adatvédelmi problémákat is felvet. A minimum elõírása alapján ugyanis bizonyos számú munkavállalónak dolgoznia kell. Azonban a sztrájkolók névsora sehová nem adható ki. Az egyeztetés során csak „darabszámra” lehet megadni a dolgozókat.
Továbbá az is kérdésként merül fel, hogy a sztrájkolók a sztrájk idejére milyen juttatásokat kapnak. A munkaviszonyból eredõ jogosultságok, úgymint a társadalombiztosítási jogok és kötelezettségek megilletik õket, mivel a sztrájk ideje is szolgálati idõnek minõsül. Ugyanakkor a sztrájk miatt kiesõ munkaidõre a dolgozót sem munkabér, sem egyéb juttatás nem illeti meg. Ettõl egyéni megállapodásban a munkáltatóval történõ egyezség után el lehet térni. Bár nem valószínû, hogy sok munkáltató hajlandó lenne a kiesett idõre is bért biztosítani. Ez sokakat visszatarthat a sztrájktól, hiszen a munkabér csökkenésével járhat, ha részt vesznek benne. A minimumszolgáltatást ellátó dolgozók pedig jogosultak a munkabérre. Így az õ adataik egy idõ után mindenképpen a munkáltatóhoz kerülnek. Ez ugyan nem adhat alapot semmilyen diszkriminációra, de így sérül a törvény azon pontja, hogy a sztrájkolók nem adják ki azon dolgozók nevét és adatait, akik felveszik a munkát. Mi lehet erre a megoldás? A sztrájk alatt minimumszolgálatot ellátó dolgozóknak önként kell vállalniuk a munkát, amit írásban, saját kifejezett kérésükre kell teljesíteniük.
Lényeges szabály, hogy a megelõzõ egyeztetés kezdeményezésétõl a sztrájk befejezéséig tilos a munkavállalót kölcsönözni (azaz sztrájktörõket alkalmazni) a munkáltató olyan munkahelyére, telepére, ahol sztrájk van. De mi történik abban az esetben, ha sztrájktörõk nélkül nem tudják a minimális szolgáltatást sem biztosítani? Vagy ha a szolgáltatónak elemi érdeke, hogy bizonyos szolgáltatásokat nyújtani tudjon? Errõl a törvény nem rendelkezik.
Bizonyos esetekben szolidáris sztrájkot is lehet hirdetni, ehhez nem szükséges elõtte egyeztetõ eljárást lefolytatni. Ezek az esetek azonban nincsenek megfogalmazva a jogszabályban, tehát elvileg bárki bárkivel sztrájkolhat szolidaritásból. Ez lehetõséget teremt arra, hogy váratlanul sok szolgáltató, vagy szervezet egyszerre beszûntesse a munkát.
A sztrájk jogszerûségének, illetve jogellenességének megállapítását kérheti, akinek a jogszerûség vagy a jogellenesség megállapításához jogi érdeke fûzõdik. Lehetõség van arra, hogy ezáltal a munkáltató vizsgáltassa ki az esetet és akár kártérítési eljárást is indíthasson. A jogellenes sztrájkban részt vevõ munkavállaló szerzõdésszegéssel nem végez munkát, ebbõl következõen annak idejére nem igényelhet munkabért. Ez azonban felesleges kitétele a jogszabálynak, hiszen a jogos sztrájkban sem kell a munkáltatónak fizetést adnia.
A sztrájk bejelentésének idejére semmilyen rész nem vonatkozik azon túl, hogy legalább hét napos egyeztetés után kerülhet erre csak sor. Ugyanakkor szolidáris sztrájk esetén még erre sincs szükség. Közszolgáltatók esetén ez teljes mértékben ellehetetlenítheti a szolgáltatást igénybe vevõk munkába járását, vagy munkavégzését. Arra sem tér ki a törvény, hogy mi történik azokkal a dolgozókkal, akik a sztrájk miatt nem tudják elvégezni saját munkájukat.
A sztrájktörvény véleményem szerint felülvizsgálatot igényelne, majd módosítást, amely részletesebben és gyakorlati oldalról megközelítve szabályozná a sztrájkokat. Megnehezíti a helyzetet, hogy a törvény módosításához kétharmados országgyûlési többségre van szükség.
