A modern tévétörténelem egyik legnagyobb újítása az volt, hogy fõhõsökké, illetve sztárokká tette a mindennapi „kisembert”, megkönnyítve ezzel a nézõ azonosulását a mediatizált személyekkel. Ugyanakkor ezek a szereplõk fontos mérföldkövekként is funkcionálnak, hiszen hozzájuk képest vagyok én szerencsésebb/szerencsétlenebb/szebb/csúnyább, vagy éppen kövérebb/soványabb.

A valóságshow-k egyik legnagyobb hazugsága a nevében rejlik. Áligazságokat tálalnak valóságként, mely az elõbb emlegetett azonosulást teszi veszélyessé. A legújabb versenynek és életmód-tanácsadásnak álcázott fogyókúra-show egy mesterséges környezetben késztet fogyásra játékosokat. Ez akár dicséretes kezdeményezés is lehetne, hiszen olyan tanácsokkal láthatná el a hasonló helyzetben lévõket, melyek segíthetnék az egészséges életvezetésüket. Ám ez a mûsor csak látszólag szól errõl. A versenyzõk szerepeket vesznek fel, melyeknek alapja kétségtelenül saját személyiségük, ám azok a mesterséges, mondhatni laboratóriumi körülmények által produkált helyzetekhez idomulnak. Az igazi fogyni vágyó kiszolgáltatottá válik, hiszen az egészségéért cserébe egy ország megismerkedik a magánéletével, elhízásának okaival, és erre már nem biztos, hogy fel van készülve. Arról már nem is beszélve, hogy klottgatyában kell mérlegre állni, mely a meglehetõsen elõnytelen viselet (sõt, kissé megalázó) – fõleg egy kis súlyfelesleggel. S ha a párbaj során vesztes csapat kerül sorra, még egy jókora szalonnadarabot is szorongathatnak, mely ebben a „játékban” kétségtelenül igen szimbolikus.

Természetesen a tömegkultúra üzlet, még akkor is, ha jó cél érdekében forog is a kamera. S a forgalmazók biztosra mennek, nem elég az egészséges életmód hirdetése, szórakoztatni kell a népet, ehhez pedig az alapösztönöket kell bombázni: a szexualitást és az agressziót, a többi (a látszólagos cél) csak a reklámhoz szükséges – sajnos.

---