A folyadékfelvétel fontossága

A víz a földi élet elsőrendű meghatározó tényezője. Maga az élet színtere a Föld is 70%-ban vízzel borított, az élet keletkezése is hozzá kötődik. Igaz, hogy döntő többsége ennek tengeri sósvíz és csak 3%-a édesvíz, mely a szárazföldi élethez kapcsolódik. A növények, az állatok és az emberek élete az ún. édesvízhez kötődik.

A felnőtt emberi szervezetnek víztartalma mintegy 60%, a nőké valamivel alacsonyabb, a csecsemőké viszont jelentősen magasabb, kb. 75%. Ennek a vízmennyiségnek a 2/3 a sejteken belül helyezkedik el, közel 10%-a a vérpályában, az erekben a vér fő alkotórészeként és mintegy ¼-e szintén a sejteken kívül a szövetek közötti résekben található. Ezek között a vízterek között persze folytonos kicserélődés, vízáramlás áll fenn, mely egyúttal a vízben oldott ásványi anyagok, sók szállítását is bonyolítja. Mindezt úgy, hogy a szervezet közben – idegi és hormonális hatások segítségével – biztosítja a belső környezet állandóságát. A szervezeten belül egyéb folyadékmozgás is van, az emésztéshez szükséges bélnedvek elválasztása során mintegy napi 10 liter víz kerül a belekbe, de ez a mennyiség lényegében vissza is szívódik.

A szervezet vízforgalmát a folyadékfelvétel és kiválasztás tartja egyensúlyban. Ideális körülmények között napi 2-2,5 liter folyadék kerül felvételre, mégpedig a következő megoszlás szerint: kb. 70%-a a vízbevitelnek folyadékfogyasztással történik, ez kb. 1,5 liter különböző folyadékok felvételét jelenti. A folyadék bevitel 30%-a a táplálékokban előforduló vízből származik, ez 0,6-0,8 litert tesz ki naponta, átlagos táplálkozás mellett. Emellett az anyagcsere folyamatok során a szervezetben is képződik víz mintegy 3-4 dl mennyiségben.

A szervezet akkor van egyensúlyban, ha ugyanaz a mennyiség leadásra is kerül. Viszonylag nagyobb részét a vese választja ki, legalább napi 1-1,5 litert. A bőrfelületen izzadás nélkül párolgás útján mintegy fél liter, a széklettel 1-2 dl és a kilégzett levegővel pedig mintegy fél liter kerül eltávolításra. Természetesen izzadás, fokozott légzés esetén kevesebb távozik a vesén keresztül, csökken a vizelet mennyisége. Ha a vízveszteség eléri a 3-4 dl-t, szomjúságot érzünk, mely vízfelvételre késztet. Az ember azonban gyakran már a szomjúságérzés fellépte előtt iszik vizet, példa erre az étkezés alatt, előtte elfogyasztott folyadék. Sós ételek esetén a folyadékfogyasztás is megnő. Egyénileg azonban jelentős különbségek vannak a vízívási szokásokban. A vízvesztés hatására kevesebb nyál termelődik, szájszárazság lép fel, az érzékelő idegvégződések ezt jelzik a központi idegrendszernek, ahol a szomjúságérzés megjelenik és vízivásra késztet.

A vízvesztést jelentős sóvesztés is kíséri, például erős izzadás következtében, nő a nátrium leadás, akkor azt is pótolni kell. A vizet az érrendszerben ugyanis a nátrium koncentrációtól függő ún. ozmotikus nyomás tartja bent. Ha ez lecsökken, felborul az egyensúly, eltolódás következik be a vízeloszlásban és a vérben relatív vízhiány, kiszáradás következhet be. A nátrium koncentrációja tehát szabályozza a vízforgalmat. Ezt használják ki például az ún. vízhajtó gyógyszerekkel, melyeket a szívelégtelenségben előforduló vízfelszaporodás, ödémák valamint a magasvérnyomás kezelésére használnak. Ezek a gyógyszerek tulajdonképpen nem is elsődlegesen vízhajtók, hanem „sóhajtók”, kiválasztják a vesében a nátriumot, mely magával viszi a vizet. Így ez megkönnyíti a szív munkáját, az érpályán belül pedig kevesebb lesz a folyadék, ezáltal csökken a nyomás, a vérnyomás.

Az elfogyasztott víz kis része a gyomorból, nagyobb része a vékony és a vastagbelekből szívódik fel. A keringésen keresztül a víz a májba kerül, miközben szállítja a szövetekhez a benne oldott anyagokat, a májból pedig felveszi a lebontott anyagcsere termékeket, melyeket aztán a vesén keresztül lehet a szervezetből eltávolítani. Tehát egy méregtelenítő folyamat is megjelenik a vízforgalom során. Ha a folyadék felvétele elmarad, vagy a folyadék veszteséget nem pótoljuk, a kiszáradás, a dehidráció tünetei jelentkeznek: csökken a testsúly, a bőr ráncokba szedhető, a szemek aláárkolódnak, a nyálkahártyák szárazak, a nyelv bevont, száraz, az orr kihegyesedik, a pulzus gyenge és elnyomható lesz, a vérnyomás csökken, a végtagok hideggé válnak a beteg szomjas, a vizelet mennyisége csökken. Mindez megelőzhető, szükség esetén kezelhető a megfelelő folyadékbevitellel, amikor is nemcsak a vizet, hanem lehetőleg fontos ásványi anyagokat, sókat, káliumot, magnéziumot kell a szervezetbe juttatni, ilyenekkel dúsított vizekkel, pl. Bonaquaval.

Kisgyerekek, idősek különösen hajlamosak a kiszáradásra, rájuk nagyobb figyelmet kell fordítani. Nagyobb a folyadékvesztés hasmenéssel, hányással járó betegségekben, cukorbetegségben, lázzal, izzadással járó állapotokban, nyári hőségben, intenzív fizikai tréning során. Szigorú fogyókúrában kevesebb a táplálékfelvétel, ilyenkor a táplálékkal bevitt folyadék mennyisége csökken, ezért 2-3 liter folyadék fogyasztása indokolt.
Egészségesek, fiatalok számára is alapvető azonban, hogy naponta bőségesen, legalább 1-1,5 liter folyadékot elfogyasszanak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.